Magyar Hírlap online

Elhunyt Utassy József

A Kossuth-díjas költőt hatvankilenc éves korában, pénteken reggel Zalaegerszegen, a pózvai külső kórházban érte a halál – tájékoztatta az MTI-t barátja és költőtársa, Péntek Imre, a Pannon Tükör című kulturális folyóirat főszerkesztője. Utassy Józsefet „Dzsó”-nak becézték barátai, közeli ismerősei, mintha „enyhíteni” szerették volna túlságosan erős, megingathatatlan, büszke magyarságát. Nyakas, megalkuvást nem ismerő ember és költő volt, a kádári–aczéli kulturális politika számára azért is tűnt nagyon veszélyesnek, mert egyéni, utánozhatatlan alkotóként is mert és tudott repülni: a Kilencek költőcsoport minden költője számíthatott szolidaritására, barátságára. „Második kötetének – Csillagok árvája (1977) – azért kellett évekig hevernie a kiadóban, mert számos verset ki akartak vele hagyatni, s ő ebbe nem egyezett bele. A megpróbáltatások súlyos idegbetegséget idéztek elő, hatásuk hosszú évekig tartott. Ezt idézi fel a Kálvária-ének (1995). A nyolcvanas évektől folyamatosan kiadták felnőtt- és gyermekversköteteit, köztük 1984-ben, 1988-ban és 2001-ben összegyűjtött verseit. A hetvenes évektől többször járt Bulgáriában. Tanulta a nyelvet, költőket fordított” – írja róla kortársa, Vasy Géza.

Utassy József – akkoriban divatos kifejezéssel élve – fiatal költőként indult, s némi túlzással az is maradt: őrizte a lelkében, szellemében kitermelt szabadságot, sokan Petőfi Sándor reinkarnációjaként tetkintettek rá, s Zúgj Március! című versében maga is megidézte a szabadságharcos költőt. „Felnőttként” sokat betegeskedett, a sze­mélyére és költészetére rontó tá­madások következ­ményeként a szocializmus tetszhalottjaként pergette napjait, éveit, nagyfiát elvesztette, messze a kulturális élettől, Rédicsen élt esztendőkön át, de nem volt olyan gyógyszer, amely visszahozhatta volna a keser­édes ifjúság lázait, álmait, ener­giáját.

Szándéka volt meggyönyöríteni a világot, ami néha sikerült is neki, olvasói tanúsíthatják. Jó volt olvasni-hallgatni új és legújabb verseit, erőt adtak a felragyogó, dinamikus képek, erős indulatok. A hatalom 1978-ban József Attila-díjjal próbálta jobb belátásra bírni, sikertelenül. 1989-től azonban már szinte záporoztak rá a díjak, a kitüntetések, mint friss sírhalomra a koszorúk. Versei szóltak, üzentek helyette is, ő hallgatott.

Utassy József 1941. március 23-án született Ózdon. A költőt a Magyar Írószövetség és a Pannon Írók Társasága saját halottjának tekinti.