Magyar Hírlap online

Elektronikus könyvtár: még hiányos, de már van

A Csongor és Tünde híres hármasút-jelenetében a kalmár így szól: „Itt van zsebemben a tündér világ, / Itt láthatod meg, jersze, légy búvár. (Megy. Vissza kiállt, zsebére ütve.) Itt a tündérhon, itt van, nézd, viszem.”

Vörösmarty örök érvényű verses drámája óta a zsebét mutogató pénzember jelképpé vált. De az élet változik, ma már a gazdagságával kérkedő kalmár mellett a következő darabbéli utazó, a tudós is csapkodhatja a zsebét, ő is viszi magával a teljes tündérhont: feltéve, ha rendelkezik elektronikus könyvolvasóval. Ezen a gépen ezer kötet fér el, és válik gombnyomásra olvashatóvá.

De mi is az elektronikus könyv, amelyet gyakran az e-book, az e-könyv kifejezéssel is illetnek? Nem könyv, nem betűfolyam, nem tartalom, hanem egy eszköz. Helyesen tehát: elektronikus könyvolvasó, angolosan e-reader. Az elektronikusság azonban itt nem a kijelzőre vonatkozik, tehát nem arról van szó, hogy a monitoron a háttérvilágításban kivillannak a karakterek, azaz a szöveg. Csak a menükezelés történik áram alatt, az összes többi folyamat mechanikus. Így a vibrálás és a mesterséges fény nem fárasztja a szemet és az egész testet. A kényelmes olvasás lehetőségét, azaz a műfény nélküli gépi böngészkedést az e-ink technológia (e-tinta) biztosítja. Tapasztalatom szerint – és a környezetemben végzett próbaolvasások megerősítik ezt a megállapítást – az olvasás élménye éppen olyan, mint a könyv lapjainak olvasása. A kis szerkezet súlya viszont átlagosan kevesebb, mint egy könyvé.

Az Amazon.com, a piacvezető amerikai könyvkereskedő cég rögtön a bevásárlószezon után közölte: a 2009-es karácsonyi forgalomban több elektronikus könyvet értékesített internetes portálján, mint hagyományos, nyomtatott kötetet. Ez is bizonyítja, hogy a könyvkultúra – itthon és a nagyvilágban – minden elemében átalakul.

A tartalomra és a formára egyaránt kiterjedő változások új kultúrtechnikai megoldásokra szorítják, kényszerítik az olvasókat. Az internet és a különböző hozzáférési eszközök – mint az iPod, a mobiltelefon, a notebook, az asztali számítógép és természetesen maga az e-reader – összetett virtuális térbe helyezik a műélvezet logisztikáját. Egyfajta elektronikus konfekcióként, online jön a tartalom.

Az első igazán jelentős áttörést az olvasási piacon az Amazon.com Kindle nevű gépe jelentette. Első verzióját óriási érdeklődés kísérte, a csak online árusított termékre heteket kellett várni. A következő verzió gyors megjelenése bizonyítja, hogy a siker minden várakozást felülmúlt. Az utóbbi hónapok informatikai világkiállításain is az e-book volt a sztár. A trendek azt mutatják, hogy nőnek az olvasófelületek, az internetkapcsolat és a wifiképesség alappá válik, kísérleteznek a kétoldalas megjelenítéssel. A most piacra lépők már olyan finomságokra is figyelnek, hogy készülékeik a lapozás hangját is szimulálni tudják.

Itthon kínai olvasgatók kaphatók, a forgalmazók becsületére legyen mondva, elfogadható magyar betűkészlettel. A Magyar Elektronikus Könyvtárból (MEK) könnyedén letölthetők rá a klasszikusok, de a vásárlás után erre nincs azonnal szükség, hiszen az egyik géphez háromszáz magyar nyelvű remekművet mellékelnek.

Ha már megszokja az ember, hogy nem iPod-szerű – mert arra hasonlít – eszközt tart a kezében, és hogy a menükezelés nem klaviatúráról történik, hanem nyomógombokkal és hajtókerekekkel, egész kezes kis gépecskének mutatkozik az e-olvasó.

Tudni kell, hogy nem könnyű digitális „abrakhoz” jutni. Feltűnt pél­dául, hogy a gépemhez mellékelt művek között nincs Vörösmarty, miközben sok tisztes, de klasszikusnak nem mondható szerző több munkával is szerepel. A már említett MEK-en látom, hogy a nagy költő háromgyűjteményes kötetéből Wordben van kettő. Ez nem alkalmas, mert úgy átszerkeszti az e-olvasó, hogy minden oldal a gép más szegletébe kerül. Egy gyűjteményes kötet van PDF-ben, de az szkennelt változat, könyvszerű a nagy asztali gépen, csakhogy az e-bookom egyszerűen nem veszi át. Rögtön elnézését is kérem az e-olvasó eladóinak, mert bizony arra gondoltam, háromszáz kötetet akartak adni, a névsor végén lévők egyszerűen lemaradtak. Azért nehéz belenyugodni, hogy Vörösmarty nélkül maradt a hordozható kódexem. Van éppen elég e-könyvforgalmazó, ez egyik kínálatában meg is található Vörösmarty Csongor és Tündéje. Igazán nem drága, ha csak letöltöm, 240 forint. Ha nyomtatom, akkor a háromszorosa. De nem akarok printelni, van néhány papírkönyvem ebből a címből. Regisztrálok, és a bankkártyámmal fizetni is akarok. De nem fogadja el a gép többszöri kísérletre sem, pedig fizettem már ezzel a lapocskával színházjegyet, repülőjegyet, sok mást. Szóval, megint nem jött össze, de tovább kísérletezem. A cikk eleji idézetet ugyan még könyvből másoltam ki, de ez is csak kényelmesség, megszokás, mert bár az e-könyvemre nem tudtam áttölteni a művet, elektronikus könyvtárakból bőven hozzáférhettem volna, a nagy asztali monitorra elektronizálva a halhatatlan sorokat.