Magyar Hírlap online

Egyszerre őriz és újít

Tánc. A Hungarythm című előadásban felvillannak történelmünk állomásai

Ízig-vérig 21. századi produkció, amely a magyar kultúrkincset új színben – kortárs tánccal bővítve – mutatja be. A Presidance Company szombati előadása meggyőző volt.



Hagyományos, tehát értékes és sérthetetlen, gondoljuk sokan, ha az autentikus magyar népzenét, vagy mondjuk a magyar néptáncot vesszük alapul. Aki pedig ezekhez az értékekhez hozzányúl, vagy átformálni kívánja, az a tűzzel játszik. Mert félő, hogy ha a konvencionális magyar tudatkeretet átlépi, nem képes megtartani ezen értékek eredetiségét.

A tavaly nyáron alakult Presidance Company tánctársulat pedig éppen arra vállalkozik, hogy tágítsa a kereteket, ugyanakkor hangsúlyozza, mindezt a magyar néptánc karakterének megőrzésével szeretné. Az előadás tehát egyszerre őriz és újít, megtalálva az egészséges egyensúlyt a hagyományos és a modern között.

Vári Bertalan Harangozó-díjas táncos koncepciója szerint a Hungarythm című előadás felejthetetlen utazásra invitálja a nézőt, amelyben felvillannak történelmünk fontos állomásai, és bepillantást nyerünk az emberek érzés- és érzelemvilágába. Ha a Most múlik pontosan című dal Csík zenekari feldolgozására gondolok vissza, akkor tényleg felejthetetlen, nemcsak a szívszorító dallamok, de a táncosok koncentrált, finom mozdulatai miatt is. A kétszer ötvenperces előadás több emlékezetes mozgássort mutatott be – a legizgalmasabb talán a férfi táncosok azon produkciója volt, amelyben világító dobozokon ülve-állva bűvölték el a közönséget sztepptánc- és „ütős”-tudásukkal, de a tüzes ritmusok a második blokkban is visszaköszöntek, amikor a lányok verték az ütemet az előadástól kissé idegen műanyag palackokkal. A Hungarythmben sokféle mozgás keveredik – a csángó, a szatmári és a kalotaszegi olykor tisztán, máskor újragondolva kel életre a színpadon, egy-egy blokkban tehát nem elkülönülve, hanem általában a produkcióra jellemző összes stílus megjelenik. Kétségkívül meglepő, amikor az autentikus magyar mozgásvilágból hirtelen a hiphopba érkezünk, de a jól koreografált, kidolgozott koncepció mentén formálódó táncelőadás mégsem meghökkentő vagy megemészthetetlen.

A Cirque du Soleil artistája már inkább – ő nem illett az előadásba, legalábbis az elején ezt gondoltuk. Porondmester, aki bohóckodik, beül a közönség soraiba, szóval hangulatot „csinál”. A kezdetben erőltetett magánshow szerencsére átfordult, a vendégművész levegőben függeszkedése lehengerlő volt. Egyedülálló, máshoz nemigen hasonlítható a Presidance Company előadása, amely már külföldön is ismert és elismert, emellett tanulságos – nem kell megijedni a régi újdonságától.