2010-03-06
Eggyé válni a műalkotással
Heti kiállításajánló
Genezis-projekt – Berszán Zsolt művei
Modem Modern és Kortárs Művészeti Központ
2010. március 11.-június 20.
A művek a születés és a halál, valamint az örökös átalakulás, a biológiai körforgás kérdéseit jelenítik meg. Az alkotások szembetűnő jellemzője a rendhagyó anyaghasználat: a beton- és fémfelületekre rétegzetten felhordott s ezáltal a felületi mintázatot karakteresen kirajzoló fekete szilikon, egy olyan szilíciumalapú, ipari alapanyag, amely építkezések kelléke szokott lenni. Mindez nem véletlen. A fiatal erdélyi képzőművész ugyanis nem pusztán metaforikus értelemben építkezik: az alkotásoknak alapot szolgáltató betontáblát ki kell öntenie, a grafikus rajzolatoknak hátteret adó alumíniumtáblákat különféle csiszoló- és maróeszközökkel meg kell munkálnia, a feszítő dróthuzalokat mechanikusan kell rögzítenie. Vagyis egy mesterember tervszerűségével és egy fizikai munkás erőkifejtésével kell dolgoznia, miközben a művész ösztöneit a lehető legföldhözragadtabb eszközökben és alapanyagokban szárnyalni engedi.
Berszán művészete két fundamentumra épül. Az egyik a szín: a fekete konzekvens használata. A másik a formaválasztás origójaként, egyszersmind az egységbe rendeződő művek tematikus szervezőerejeként ható féregmotívum. Mindez nem pusztán a testi pusztulásnak kiszolgáltatott ember szempontjából értelmeződik, bár ez a jelentésmező is erős felforgató erőt hordoz – ahogyan Nietzsche mondta: „Egy hulla a féreg számára csábító gondolat, ám a féreg szörnyű gondolat minden élő számára.” Ugyanakkor a féreg a lehetőségfeltétele az új élet kisarjadásának. Az anyag, amit a föld alá elkaparunk, s amely a férgek munkája nyomán szétbomlik, nem veszik el, valami mássá alakul. Berszán műveit figyelve mintha szemtanúi lennénk, ahogyan a föld alatt, a talpunk alatt – egy féreg képében – élet ébred a halálban. A szénalapú élettel szemben egy szilíciumalapú élet.
A kiállításon szereplő művek között láthatunk beton- és alumíniumtáblára, valamint plexire rajzolt-festett-vésett alkotásokat. Berszán a vizet mint művészeti alkotóelemet is beemeli a felhasznált anyagok és eszközök közé: „teknőmunkáiban” a víz sima, tükröződő felületéből merednek ki a szilikonból megalkotott fekete formák. A különböző anyagok különböző minőségeket jelenítenek meg, amelyek sokszor épp egymás ellenében ható erőkre utalnak. Láthatunk térbe állított, kétoldalú ikerképet és a térben lebegő műveket is. Két monumentális, fémhuzalból és fekete szilikonból megalkotott, „térbe hasító” alkotás pedig végképp felborítja a hagyományos kiállításokon megszokott dimenzionalitást. A tárlatra megépülő installáció bensőjébe ténylegesen is besétálhat a látogató. A fekete genezis ereje magába szippantja a kiállítás nézőjét, aki nem puszta befogadó többé, maga is a mű részévé válik.