Magyar Hírlap online

Csángó bál a Petőfi Csarnokban

Évforduló. Száz éve született Lakatos Demeter

Tizenhatodik alkalommal rendezik meg az idén a Csángó bált a Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány és a Moldvahon Csángó Kulturális Egyesület szervezésében ma a Petőfi Csarnokban. Az esemény fővédnöke Schmitt Pál köztársasági elnök. Az idei műsorral Lakatos Demeter moldvai csángó költő születésének századik évfordulójára emlékeznek.



„De már csángóul én írtam a legelső verset a világond” – írja egy helyen Lakatos Demeter, az egyetlen olyan, szépirodalmi igénnyel író, az irodalomtörténet által is (el)ismert költőnk, aki az északi csángó nyelvjárásban alkotott – mármint ha magyarul írt. Hiszen írt ő románul is, Mitica Lacatusu és Vasile Dumitru néven is ismert.

Számunkra a századik évfordulón mégis a magyar – csángó – nyelvű életmű a fontos. A költő nyilvánva­lóan archaikus nyelve miatt vált hamar ismertté – bár sokáig nem az irodalmi közeg, hanem inkább a folklórkutatók figyelme fordult felé. A bukaresti Irodalmi és Művészeti Kiadó 1959-ben szerette volna kiadni első kötetét, de ez végül meghiúsult. Csak halála után, 1986-ban jelent meg a Csángó strófák – Budapesten, a Magyar Csoportnyelvi Dolgozatok kiadványaként. Valódi kötet először 1992-ben látott napvilágot verseivel, Búcsú az ifjúságtul címmel, az Áramlat Kiadó jóvoltából, illetve 2003-ben jelentek meg összegyűjtött versei, meséi Csángú Országba címmel Libisch Győző összeállításában a Lakatos Demeter Csángó Magyar Kulturális Egyesület kiadásában. Ennek kapcsán állapítja meg Beke György: „Lakatos Demeter átlépte az irodalomtörténet kapuját: érdekességből örökség lett.” Lakatos soha nem tanulta a költői mesterséget, teljesen autodidakta volt. Egy ideig dolgozott ugyan a bukaresti Universul tudósítójaként Kolozsvárott, és volt színjátszó csoportja Moldvában, de közben kitanulta a lakatosmesterséget, és dolgozott vajgyárban is.

Kolozsvárott ismerte meg Dsida Jenőt, aki először közölte versét a Keleti Újságban 1935-ben, szintén ő hozta le első prózáját. A következő közlésre 1956-ig kellett várnia, amikor Faragó József kolozsvári néprajztudós cikket írt róla a Korunkban Egy szabófalvi csángó költő címen, majd az Utunkban megjelent három verse. Kevés, alig több mint negyven verse jelent meg erdélyi és anyaországi folyóira­tokban, pedig saját közlése szerint sok ezer verset írt, mindkét nyelven, de a szakértők szerint román nyelvű lírája – a csángó versekkel ellentétben – nem igazán értékelhető.

Mint arra Halász Péter egy tavaly a Bárka című folyóiratban megjelent tanulmányában felhívja a figyelmet, a Lakatos Demeter-életmű külön érdekessége, hogy a költő, aki az elemi iskolát szülőfalujában román nyelven végezte el, a magyar helyesírást soha nem tanulta meg, ezért magyar verseit román ortográfiával jegyezte le. Az észak-csángó nyelvi jellegzetességeket Szabó T. Ádám vette számba Lakatos Demeter költészetében: jellemző például, hogy Lakatos mindenhol sz hangot használ az s helyett, az é és az e helyett i-zik – szip (szép), míg (még), az ő hangot ü helyettesíti – ük (ők), üt (őt), kültü (költő) –, a legérdekesebb azonban – és ez is mutatja, hogy archaikus nyelvváltozatról van szó –, az, hogy az anyaországban gy-ként ejtett hangok helyén nem egyszer dzs-t használ: dzsermek (gyermek), dzsir (gyér).

Erre jó példa az alábbi versrészlet: „Megfog vala apóm szokcor / Kezemtül / Micissza vala hul a nap / Leszentül / Mangya vala dzsermek latud / Ot nini / Messze ot hul nap lebújik / Ott vagyand a mük országunk / Tud meg iul / Ot hol nap minden eszte / Leszentül – Ot vagyand a mük országunk / Tud meg iul / Ot hol a nap minden eszte / Leszentul.”

Az 1974-ben elhunyt Lakatos Demeter, aki utolsó éveiben házi őrizetben volt magyar versei miatt, a szabófalvi temetőben nyugszik.

Az idei Csángó bál szervezői a Lakatos Demeter-életmű mellett a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánják felhívni a közvélemény figyelmét, és igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez, a fesztivállal pedig szeretnének alkalmat teremteni arra, hogy a közép- és kora újkori magyar és európai kultúra számos elemét máig megőrző csángó magyarok bemutathassák viseleteiket, szokásai­kat, zenéjüket és táncaikat. A helyszínen láthatók lesznek Petrás Mária keramikus alkotásai és Mucsi Gyula fotókiállítása a moldvai csángók életéről. Az eseményt Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt megbízott elnöke nyitja meg, a fővédnök Schmitt Pál köztársasági elnök.

---

Akik jönnek

Az egész estés, párhuzamosan futó programokból álló rendezvénysorozatban ma 19 órától a Petőfi Csarnokban színpadra lépnek hagyományőrző zenészek, énekesek és táncosok Forrófalváról, Budáról, Klézséből, Külsőrekecsinből, Pusztinából, Somoskáról, Gastenyből, Prajoaiából, Setétpatakáról, Balahányos­patakáról, Gyimesfelsőlokról. A bál vendége lesz Legedi László István, Hodorog András, László Erzsébet, Nyisztor Ilona, László Paula, László Ioána, Mandache Aurel, Antim Ioan, Timár Viktor, Tímár János, Antal Tibor, Mojszi Gábor, Kicsi Kóta Károly, Petrás Mária és a Dresch Quartet. Fellép a Jászság Népi Együttes, a Berka Együttes, a Fanfara Complexa, a Tűz Lángja Zenekar, a Kőketánc Gyermektáncház, a Somos, a Zurgó Együttes. A műsorban részleteket vetítenek a Messze hol nap szentül le című, Lakatos Demeter emlékére készült filmből. A színpadi műsort több helyszínen zajló táncház, koncertek, énektanítás és más programok követik. A színpadi műsort megelőzően tartják a Kőketánc Gyermektáncházat.
(MTI)