Magyar Hírlap online

Budán látható a valódi India

Tagore nyomában. Kultúrcsere előzményekkel: Germanus Gyula és a Brunnerek, valamint 1956 szelleme

Hindinyelv-oktatás, jóga, klasszikus indiai tánctanfolyamok, előadás-sorozat Indiáról, színes zenei, színházi és táncelőadások – januárban nyitotta meg kapuit Budapesten az autentikus indiai kultúra terjesztése céljából létesült Indiai Kulturális Központ, amely legfőbb feladatának tekinti, hogy megismertesse a magyar közönséggel India kulturális örökségét, és lerombolja a sztereotípiákat, a misztikus India-képet.



Az Indiai Nagykövetség szomszédságában, a II. kerületi Búzavirág utcában 2008. szeptember 11-én – Mahátma Gandhi 1906. szeptember 11-én hirdetett először erőszakmentes ellenállást – helyezte el az Indiai Kulturális Központ alapkövét az indiai külügyminiszter. Az idén januárban átadott intézmény az autentikus indiai kultúra terjesztése céljából létesült, feladata megismertetni a magyar közönséggel India kulturális örökségét és lerombolni a sztereotípiákat, a misztikus India-képet. „Valós információkat szeretnénk adni a látogatóknak az indiai kultúráról, feladatunknak tekintjük, hogy megszerettessük, közelebb hozzuk az emberekhez annak minden területét. Fontos hangsúlyozni, hogy kultúrközpontunk független a vallási nézetektől. Ez újdonság itthon, hiszen Indiáról főként vallásain keresztül tudunk. Mi nem vallási alapon közelítünk az indiai kultúrához. Nálunk nincs olyan, hogy hindu, szikh vagy muszlim, csak az indiai kultúra van” – mondja Dávid Krisztina, a központ kulturális asszisztense.

Diplomácia, üzlet, kultúra

„Általánosságban elmondható, hogy nem igazán ismert nálunk India. Amit tudunk, azt egy-egy filmből ismerhetjük, ezek többségében azonban nem indiai munkák, más nézőpontból, sokszor sarkítva mutatják be az ottani embereket, az életüket. Néhány dolog kiszivárog a szokásokról, élnek bizonyos sémák a fejünkben, de csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mi folyik például az indiai üzleti életben. Ha már az üzletnél tartunk, érdekes összefüggést találunk az egyes országok kulturális és gazdasági összefonódása között. Kína például az utóbbi időben hihetetlen pénzeket és energiákat fektet abba, hogy megmutassa magát kulturálisan, erősítendő piaci befolyását. Ha az ember nem ismer egy társadalmat, nem köt vele üzletet. Egy társadalmat pedig a kultúráján keresztül lehet a leginkább megismerni. A kultúrközpontok létrejöttében ezen tényezők is erősen közrejátszanak, de ami számunkra fontos ebből, az az, hogy végre jelen van az indiai kultúra Magyarországon” – hangsúlyozza Dávid Krisztina.

Az orientalisták, Tagore és 1956

Az, hogy Európában harmadikként éppen hazánkban hívott életre kultúrközpontot az indiai állam – a kelet-közép-európai régióban ez az egyetlen ilyen intézmény, legközelebb Berlinben, illetve Londonban található, ahol nagyon nagy számban élnek indiaiak –, egyáltalán nem előzmények nélkül való. Bár kevéssé tudott, a két ország kulturális összefonódása a messzi időkbe nyúlik vissza, és diplomáciai viszonyuk is régóta igen jó. India például 1956-ban közbenjárt Magyarország érdekében a szovjeteknél. Az azóta is szoros politikai és gazdasági – hazánkban sok ismert indiai cég jelen van, 2008-ban pedig a Mol és India fontos olajkutatási együttműködést kötött – kapcsolat erősödésével párhuzamosan elkezdett kiépülni a kulturális kapcsolatrendszer is a már eleve meglévő alapokra.

Kőrösi Csoma Sándor az elsők között volt, aki utazásai révén hírt adott a magyaroknak Indiáról a 19. század első évtizedeiben, őt Stein Aurél, majd Baktay Ervin, a neves művészettörténész és orientalista követte. Utóbbinak India művészete című, 1958-ban írott összefoglaló munkája a mai napig fontos hivatkozási alap, de ugyanígy jelentős Indiai regék és mondák című kötete is. „Kevesen tudják, hogy Baktay unokahúga, a félig magyar, félig indiai Amrita Shér-Gil, aki gyerekkorát Magyarországon töltötte, az egyik legjelentősebb modern festőművész Indiában” – tudjuk meg Dávid Krisztinától.

Rabindranáth Tagore magyarországi látogatása közismert. A Nobel-díjas író Zajti Ferenc meghívására érkezett Balatonfüredre 1926-ban, többhetes ittléte emlékét a róla elnevezett parti sétány őrzi. A harmincas években Indiában élt a Rabindranáth Tagore szantinikétáni egyetemén tanító Germanus Gyula feleségével, G. Hajnóczy Rózsával, akinek Bengáli tűz című regényében a korabeli India elevenedik meg. A legjelentősebb kultúraszervező tevékenységet azonban az 1930-ban Indiába költöző Sass Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet végezte. „Magyarnak születtem, de indiai festő lettem” – mondta több helyütt is Brunner Erzsébet –, s bekapcsolódva az indiai művészeti életbe, nagyon erős kulturális és szellemi hidat építettek ki a két ország között.

A fokozatosan erősödő kapcsolatok inspirálták a Magyar Kultúra Háza létrejöttét, amely 1978 óta működik Delhiben. Ezt erősítendő, bő egy évtizede merült fel először a budapesti indiai kultúrközpont ötlete, amely végül idén januárban nyitotta meg kapuit, számos programot kínálva az indiai kultúra iránt érdeklődőknek. „Egyelőre az útkeresés fázisában vagyunk. Szerencsére azonban egyre nagyobb az érdeklődés, sok programunk már most telt házas. Ez egy újonnan nyílt kultúrközpont esetében nagyon nagy szó, de ahhoz kell még idő, hogy nap mint nap eljárjanak ide az emberek” – mondja Dávid Krisztina.

Útkeresés sikerekkel

A kulturális központ rendszeres és időszakos programokat is szervez. A  rendszeres programok között különböző tanfolyamokat találunk – ezek mindegyike ingyenes az indiai állam következetes állásfoglalásának köszönhetően –, amelyek igyekeznek lefedni az indiai kultúra szinte teljes egészét.

A jógakurzusok és klasszikus tánctanfolyamok mellett csütörtök esténként Négyesi Mária előadásait hallgathatjuk: szó esik táncról, zenéről, képzőművészetről, irodalomról, sportról, de tanulhatunk hindi nyelvet is.

Az alkalmankénti programok között neves magyar és külföldi előadók produkciói szerepelnek, az indiai művészetek legkiválóbb magyar előadói egytől egyig felléptek már az intézmény színpadán, s ez a jövőben is folytatódik.

---

A Brunnerek utódai

Tizenkét indiai képzőművész képeiből nyílt kiállítás Jelképes mozdulatok - In memoriam Rabindranáth Tagore címmel Budapesten, az Erlin Galériában. A fővárosunkban bemutatkozó csoport a nyugat-bengáliai Szantiniketánból érkezett, a 12 fiatal művész 12 képet állít ki. A szantinikétáni művészeti egyetemet, ahol a képzőművészeten kívül iparművészetet, zenét, irodalmat is tanítanak, Rabindranáth Tagore hozta létre saját birtokán. A Nobel-díjas író ide hívta meg vendégtanárnak Germanus Gyulát az 1920-as évek végén, majd 1930-tól itt festett Sas Brunner Erzsébet és lánya, Brunner Erzsébet is. A szeptember 6-ig nyitva tartó tárlaton a képzőművészeti alkotások mellett láthatunk képeket a szantiniketáni egyetem életéről is, valamint filmet a birtokról, ahol minden elkezdődött.