Magyar Hírlap online

Akadálymentesítés a múzeumokban

Liechtenstein híres képének másolatát egy kislány készítette a speciális tárlatra

„Esélyt kell adni a segítséggel élőknek is a kultúra szélesebb körű befogadására” – mondta a megnyitón Ranise Cécile, a Ludwig Múzeum francia doktorandusz gyakornoka. Az akadálymentesítés alatt a múzeum dolgozói olyan programkiegészítést értenek, amellyel a segítséggel élők – siketek, értelmileg akadályozottak, vakok és gyengén látók – a különböző kiállításokon a saját környezetüknek megfelelően tudják befogadni a tárlatokat.

Erre az egyik megoldás a tapintható tárlat a harmadik emeleten, amelyet a látássérült látogatók részére alakítottak ki. A Portré című kiállítás hat műtárgymásolat köré épül, amelyeket képzőművész diákok készítettek. A segítséggel élő közönség megtapogathatja itt például Picasso a Matador és a meztelen nő képének reprodukcióját, amelyet drótból, szövetből, gézből és sok más anyagból készítettek.

De megtalálható itt Lüpertz Pásztor című szobra is, amelynek kicsinyített mását bronzból öntötték ki. Birkás Ákos Fej című festményének másolata főként azoknak készült, akik a kék szín bizonyos árnyalatait könnyebben meglátják – ebből textil és gipsz hasonmás is tapintható.

Liechtenstein híres képét, a Vickit egy tízéves kislány készítette a múzeumnak. Érdekessége ennek a másolatnak, hogy installáció is készült hozzá: felvettek egy hanganyagot, amelyen egy férfi és egy nő párbeszéde segíti az eligazodást. Keith Harling Szárnyas oltár szobra kifejezetten megfelel a tárlathoz, hiszen az eredeti méretet meghagyva a szobor bemélyedései pont egy emberi ujjnak felelnek meg. Az utolsó tapintható alkotás Appfel munkája, az Agresszív személyiség, amely a textúrák végletességével adja meg a színekbeli kontrasztot.

A tárlat népszerűsítésére a látó embereknek is szerveztek programsorozatot még októberben. Itt mindenki kipróbálhatta, milyen bekötött szemmel ismerkedni egy idegen műalkotással. Az esemény nagyon népszerű volt, éppen ezért meg akarják ismételni. De nemcsak a látássérült embereket szeretné segíteni a múzeum, hanem a többi segítséggel élőt is. Ezért fektetnek kiemelt hangsúlyt a jelnyelvi tárlatvezetésre mind a gyűjteményi, mind az időszaki kiállításokon. A különlegesség az, hogy olyan tárlatvezetőkkel dolgoznak, akiknek a jelnyelv az anyanyelvük, hiszen a múzeum elve: „Nem lehet mindegy, hogyan viszonyul a kiállításhoz az, aki tájékozódni segít.” Ilyen tárlatvezetés volt már a Robert Capa-kiállításon, és a most futó Glenn Brown-tárlaton is igényelhető.

Az értelmileg akadályozott csoportoknak adaptált foglalkozásokat szerveznek, amelyeket mindig beszélgetés zár, hiszen a múzeum így tudja korrigálni az esetleges javításra szoruló elképzeléseit. Intézkedéseket tettek a kerekes székkel érkező látogatók segítésére is, az akadálymentesítés esetükben már majdnem teljes. Az intézmény több olyan szervezettel is kapcsolatba került, amely a segítséggel élők mindennapi életét hivatott megkönnyíteni, de az éves tervekben szerepel számuk bővítése is.

Szeretnék az információs kommunikációt is fejleszteni – itt a különböző audio guide eszközökre, a tájékoztató füzetekre, a piktogra­mokra és a weblap könnyebb felhasználhatóságára gondolnak. A múzeum célja az új gyűjtemények és az időszaki kiállítások szélesebb körű akadálymentesítése. Az idén a különböző fesztiválok mellett több nyitott és közös programot szeretnének szervezni az egészséges és a segítségre szoruló embereknek.