Magyar Hírlap online

A szellemi honvédelem díja

Azokat támogatják a kitüntetéssel, akik azért küzdenek, hogy „Magyarország magyar ország maradjon”

Bayer Zsolt, lapunk főmunkatársa, az Echo Tv szerkesztő-műsorvezetője és Balavány György, a Magyar Nemzet újságírója vehette át a Szellemi Honvédelem díjat tegnap a Magyar Művészeti Akadémia épületében. A nemzeti újságírás egyik legrangosabb elismerését Pethő Sándor emlékére hozták létre hét évvel ezelőtt a polgári értékek iránt elhivatott újságíróknak.

„…Amikor a magyar nemzet megmaradása a tét, s amikor a sötét erők mindent lerombolnának, amit őseink­től kaptunk, magyar író, újságíró, szellemi ember nem hallgathat” – emelte ki laudációjában Szentesi Zöldi László, lapunk főszerkesztő-helyettese, a Szellemi Honvédelem díj tegnapi átadásán.

Az írott sajtó kategóriában Bala­vány György, a Magyar Nemzet újságírója, az elektronikus média kategóriában pedig Bayer Zsolt, az Echo Tv munkatársa, író, publicista vehette át az elismerést. Hét évvel ezelőtt hozták létre a díjat azoknak a polgári oldalon álló újságíróknak, akik munkájukkal az egyre nehezebb körülmények között nap mint nap hitet tesznek magyarságukról, és a nemzeti értékek iránt kötelezték el magukat. A Szellemi Honvédelem a Magyar Nemzet 1938-ban indult vasárnapi rovata volt, az újság ekkor hirdette meg a magyar nép nemzetté nevelését. Minden évben azokat az újságírókat kívánják támogatni a díjjal, akik hivatásukkal a Magyar Nemzet műhelyének elveit képviselik, egyúttal azért küzdenek, hogy „Magyarország magyar ország maradjon”.

A díjat létrehozó alapítvány elnöke jelenleg Tőkéczki László történész, tagjai pedig Makovecz Imre építész, Tiffán Ede borász, Borókai Gábor újságíró, főszerkesztő, Csontos János újságíró, publicista, költő. Gyurkovics Tibor Kossuth-díjas költő, író az alapítvány kuratóriumának haláláig pater familiasa volt.

Bayer Zsolt elérzékenyülve reagált a köszöntőbeszédre, amely az elmúlt húsz esztendő legnagyobb hatású politikai újságírójaként méltatta, olyan munkatársként, akitől mindenekelőtt tartást és hazaszeretetet kaptunk. „Ha még egy kis idő megadatik nekem, akkor megpróbálok ezekhez a szavakhoz méltóan tevékenykedni. Nem vagyok megilletődő típus, de azt kell mondjam, elfogódottan állok most itt, hiszen általam igen nagyra becsült emberektől vehetem át az elismerést” – mondta kollégánk.

Az írott sajtóban betöltött szerepéért méltatott Balavány György újságíró szerint magyarnak lenni elsősorban lelki, spirituális fogalom, nem pedig földrajzi kérdés. „Kegyelemként élem meg, hogy magyar vagyok, és ezt a hivatásomban nap mint nap kifejezésre juttathatom.”

---

Pethő Sándor (1885–1940)

Pethő Sándor író, publicista, történész Pásztoriban született 1885-ben. Az egyetemet Kolozsvárott, majd Nápolyban, Rómában és Halléban végezte. 1912-től ’14-ig az Élet című hetilapot szerkesztette. A tehetséges publicistára felfigyelt ifj. Andrássy Gyula is, aki a Monarchiában látta Magyarország fennmaradásának zálogát. Pethő Milotay Istvánnal együtt megalapította a Magyarságot. 1925-ben megjelent könyve, a Világostól Trianonig nagy vitát váltott ki, mert elítélte a Szabadelvű Párt és Tisza Kálmán, valamint Tisza István politikáját. A Bethlen-kormány lemondása után, a gazdasági válsággal és Hitler hatalomra jutásával Pethő felismerte a pángermán törekvések veszélyét, egyre jobban szorgalmazta a dunai népek összefogását. 1930-ban jelent meg Görgey Artúr című monográfiája, amelyben a szabadságharc vezérét felmentette az árulás vádja alól. Gömbös Gyulának annyira tetszett a könyv, hogy képviselőséget ajánlott Pethőnek és egy kormánypárti napilap főszerkesztőségét. A felkérést Pethő visszautasította, így Milotay alakította meg az Új Magyarságot. Pethő lett a Magyarság főszerkesztője, vezércikkeiben megpróbálta védelmezni a magyar függetlenséget és a nemzeti hagyományokat. 1935-ben jelent meg A magunk útján, amelyben már az angol–francia szövetség lehetőségeit vizsgálja, s ekkor publikálta A magyar nemzet történetét. 1938. augusztus 20-án megalapította, 25-én megjelentette a Magyar Nemzet című napilapot, amely a nemzeti összefogás, a középosztály, a munkásság és parasztság együttműködésének fóruma lett. 1940 augusztusában Balatonfüreden autószerencsétlenségben hunyt el. (MH)

---

A nemzeti, polgári újságírás díja

A Szellemi Honvédelem díj a nemzeti, polgári újságírás egyik legrangosabb elismerése, amelyet a Magyar Nemzet alapító főszerkesztője, Pethő Sándor leszármazottai, Győry Zoltánné, valamint lányai hoztak létre 2003-ban. Először 2004-ben adták át az elismerést. A díj azokért a médiában tevékenykedő újságírókért, írókért, művészekért, a sajtó „munkásaiért” jött létre, akik naponta hitet tesznek magyarságukról, történelmi hagyományaink megbecsüléséről. 1938-ban Hegyeshalomnál megjelenik a hetvenmilliós nemzetiszocialista német birodalom. Harsány „félműveltek és karrie­risták, filléres hazaárulók magyarázzák a szegény és elhagyott magyarnak” a nemzeti történelemmel szemben az importált koreszmét. Ekkor hirdeti meg a lélekben s javakban megfogyatkozott magyar nép nemzetté nevelését a Szellemi Honvédelem, a Magyar Nemzet vasárnapi rovata. Mit tehet az újságíró? „Megmutatom a magyarnak, mit jelentett és mit fog jelenteni: magyarnak lenni. Ocsmány céduláknak Zrínyit vetek ellen, labanc magyaroknak kuruct vetek ellen, elsvábult magyarnak Illyést vetek ellen, áruló szónoknak Kossuthtal felelek” – írta Szabó Zoltán, a rovat szerkesztője. A díj alapítóinak meggyőződése, hogy Pethő hitvallásának és a Szellemi Honvédelem céljának életre hívásával sikerül rávilágítani, mit jelent ma „két pogány közt egy hazáért” magyarnak maradni a szó legnemesebb értelmében. A díjat korábban megkapta lapunk főszerkesztője, Stefka István, Chrudinák Alajos, Csontos János, Németh Miklós Attila, Jeli Ferenc, Lovas István, Téglásy Ferenc, Pósa Zoltán, Osztovits Ágnes, Kondor Katalin, Bódis András, valamint a Hír Tv Célpont című műsorának stábja. (MH)

---

Egy csalafinta vándordeákbaráti dicsérete

Részletek Szentesi Zöldi Lászlónak, lapunk főszerkesztő-helyettesének a díjátadón elhangzott laudációjából:

„Laudációm tárgya: a szobatársam. És miután az én szobatársamról, Bayer Zsolt barátomról ünnepi alkalom lévén végre kendőzetlen őszinteséggel szólhatok, hadd mondjam el önöknek elöljáróban, hogy kétféle Bayer Zsolt létezik. Az egyikkel én is ritkán találkozom, és nemcsak azért, mert a szerkesztőségi szobánkban fellelhető papírhalom, ajándék pálinkák és különböző DVD-k elszaporodása miatt időnként csak jellegzetes üstökét látom úgy két méterről. Hanem azért is, mert Bayer Zsolt csalafinta vándor­deák. Szinte állandóan úton van: hazája a Kárpát-medence, autója időnként az otthona is, vendéglátói pedig nyíltszívű magyarok. (…) Szobatársam azonban nemcsak hús-vér ember, de afféle becsületintézmény is Magyarországon. És ezt a Bayer Zsoltot már nemcsak én ismerem, de a magyarság nagyobb része is. Becsületintézmény, írom és mondom, s közben Illyés Gyula fejtegetése jut eszembe. E szerint minden élőlény felülete ott vastagodik meg a legjobban, ahol a legtöbb súrlódás éri. Az egészség jele ez, folytatja Illyés, és nem mulasztja el közölni: a megvastagodott rész egyúttal a legérzékenyebb is. Ha ez a pazar élettani fejtegetés nemcsak az emberi szervezetre, de az emberek közösségére, például a nemzetre is igaz, akkor a mi legérdesebb felületünk kétségkívül Bayer Zsolt. Írástudóink közül hosszú-hosszú ideje őt éri a legtöbb súrlódás, ő állja a legdurvább pofonokat olyasmikért, amelyeket helyettünk is ő mond ki – hát azért nevezem én őt becsületintézménynek. (…) Bayer régi típusú íróember: az örök értékekkel méri a napi eseményeket és saját történeteit. Irodalmi és filozófiai elődeinek Németh Lászlót, Lükő Gábort, Szerb Antalt, Krúdy Gyulát, Ady Endrét, Egon Friedellt, Huizingát, Ortegát tartja. Olykor azzal vádolják Zsoltot, hogy vissza-vissza­térően őket idézi írásaiban. Lehet, hogy így van – de ha végigtekintünk ezen az impozáns névsoron, nem is nagyon érdemes továbbnyújtózkodni. (…) Bayer érzelmes író. Olvassák csak el a Medvék és emberek könnyfakasztó történeteit Charlie papról, a nagy tenyerű, méla székelyekről, a susogó fenyvesekről, emberségről és embertelenségről: egy nagy lélek szabadul el ebben a prózában. (…) Az elmúlt húsz esztendő két legnagyobb hatású politikai újságírója itt, a mi térfelünkön alighanem Lovas István és Bayer Zsolt. (…) Haladjunk csak visszafelé az időben: Bayer Csoóri Sándor kezét fogja, Csoóri Illyését, Illyés Babitsét, Babits Adyét, Ady Arany Jánosét, ő Pető­fiét és így tovább – százötven esztendő minden ízéből, szavából, indulatából, kacagásából és jajkiáltásából gyúrta össze a maga világát Bayer Zsolt. (…)

Végezetül néhány szó a helytállásról. Azt hiszem, a mostani díjat nemcsak az írónak, de a bátor magyar embernek is adják. Egyvalamiben biztos vagyok: Bayer Zsolt neve és életműve fennmarad az időben.”