Magyar Hírlap online

A "nemzeti" ma fosztóképző

Kultpol

Tisztázni kell, vajon a tágabb értelemben vett kultúra, társadalmi összetartó erő-e 

„Az elmúlt két évtized kultúrpolitikája és kulturális elitje egyaránt felelős a mai magyar kulturális élet problémáiért, amelyekről most is alig esik szó a közbeszédben” – jelentette ki nyitóbeszédében L. Simon László, a hazai kulturális ágazat minden területét érintő szakmai nyílt napon, amelyet pénteken tartottak a Parlament felsőházi termében a kulturális élet képviselői, a sajtó és az érdeklődők jelenlétében.



L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának és a Nemzeti Kulturális Alapnak az elnöke beszédében példaként emlegette fel a Bethlen-kormány kulturálisan pezsgő időszakát, amikor Klebelsberg Kunó kultuszminiszter és államtitkára, Kornis Gyula állt a hazai kultúrpolitika élén. „A kultúra az a cél, melyet végső elemzésben a hatalomnak a jogtól szabályozott alkalmazása szolgálni köteles. Az utóbbiban rejlik az állam etikai jelentősége, s ez adja meg az állami életnek végső értelmét – idézte Kornis szavait, hozzátéve: – a kornisi összefüggésben a kultúra nem pusztán az identitásunkat megőrző keret, hanem olyan etikai dimenziókban értelmezhető cél, amely nélkül nincs demokrácia, nincs modern állam sem.” L. Simon e gondolatmenettel indította útjára a kulturális szféra minden területére kiterjedő egész napos diskurzust. Az eseményen a felkért előadók a hazai kulturális élet egy-egy területének aktuális helyzetét, az adott területen jelentkező legfontosabb feladatokat és kihívásokat mutatták be.

Elsőként Vitézy László filmrendező osztotta meg a hallgatósággal gondolatait a magyar filmművészet helyzetéről. Leszögezte: a magyar filmszakma nagy bajban van, s a jelenlegi helyzet megértéséhez a rendszerváltozásig kell visszanyúlni. Akkor kezdődött ugyanis a magyar filmes vagyon „széthordása”, az előző kormányzat felelőtlen ígéreteinek köszönhetően pedig egy virtuális pénzekre épülő filmgyártás jött létre, s ennek most nyögjük a következményeit. Elmondta, hogy problematikusnak érzi a Filmművészeti Egyetemen zajló oktatást is, amely nem segíti a nemzeti kultúra erősödését, a „nemzeti” ma fosztóképző a filmművészetben. Vitézy üdvözölte a filmszakma átalakulását, a Magyar Nemzeti Filmalap felállítását és a közmédia átalakítását. Az átmeneti megoldást a tévéfilmek gyártásában látja, mert szerinte a műfaj kevesebb pénzt igényel, ellenben sokkal szélesebb közönséget képes megszólítani. Végül kiemelte, a filmkészítőknek újra a klasszikus magyar irodalom felé kellene fordulniuk, amely valóságos kincsesbánya.

Ezt követően Baki Péter fotótörténész, a Magyar Fotográfiai Múzeum igazgatója értekezett a magyar fotográfiát érintő kérdésekről, s tett javaslatokat a művészeti ág presztízsének növelésére. Többek között egy önálló, budapesti fotográfiai múzeum létrehozását sürgette, amely befogadhatná a kallódó gyűjteményeket, és méltón tisztelegne nagyjaink, többek közt a világhírű Robert Capa és André Kertész életműve előtt.

Gulyás Gábor, a Műcsarnok vezetője a kortárs képzőművészet helyzetét elemezte, hangsúlyozva: „hazánkban válságba került a keresztény alapú, európai erkölcs, a klasszikus műveltség, a kultúra pedig perifériára szorult.”

Gulyás Dénes operaénekes és országgyűlési képviselő az operajátszás múltjáról és jövőjéről osztotta meg véleményét a jelenlévőkkel. Elmondta, fontos, hogy meg tudjuk különböztetni a valódi értékeket teremtő kultúrát a szórakoztatóipartól. Ehhez pedig „elsőként azt kell tisztáznunk, egyetérthetünk-e abban, hogy a tágabban értelmezhető kultúra megtartó, társadalmi összetartó erő-e”.

Ezután Mihályi Gábor Harangozó-díjas koreográfus a magyar táncművészet aktuális kérdéseit járta körül előadásában, majd Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója beszélt a magyar népi kultúra megőrzésének fontosságáról.

Szentmártoni János, a Magyar Írószövetség elnöke a kortárs magyar irodalom mostoha helyzetére reflektált felvázolva az írói életpályamodellt, s kitért a Márai-programban rejlő lehetőségekre is. Mint mondta, szükségesnek látná az írószövetség konszolidációját, ami a rendszerváltozás óta várat magára.

Osztovits Ágnes újságírónak, a Helikon Kiadó irodalmi vezetőjének a magyar könyvkiadás helyzetéről írott gondolatait betegsége miatt más tolmácsolásában hallhattuk. A többi között azt járta körül, az államnak kötelessége volna-e részt vállalni a hazai könyvkiadásból, és ha igen, milyen mértékben.

Mészáros Zoltán, a Veszprémi Turisztikai Egyesület elnöke és a Veszprémi Ünnepi Játékok főszervezője bemutatta, miért érdemes az államnak szerepet vállalnia a hazai fesztiválok anyagi támogatásában, miért jó befektetés az ország számára egy-egy ilyen esemény. A délelőtti program zárásaként Hatos Pál, a budapesti Balassi Intézet igazgatója beszélt az általa vezetett intézmény fontosságáról, s arról, hogyan vihetjük a magyarság jó hírét szerte a nagyvilágban.

A folytatásban hallhattuk többek között Fekete Pétert, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatóját, a Magyar Teátrumi Társaság elnökhelyettesét, ő a zajló színházi folyamatokról beszélt Vidnyánszky Attila helyett, aki betegsége miatt nem vehetett részt az eseményen. Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnöke kulturális örökségünkről mint nemzeti erőforrásról beszélt. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége elnöke a megyei múzeumok helyzetét tárta fel. Baán László, a Szépművészeti Múzeum vezetője pedig kulturális külkapcsolatainkat elemezte a Szépművészeti Múzeum gyakorlatának tükrében.

Eredményesnek értékelte zárszavában a szakmai napot L. Simon László, aki elmondta szándékaik szerint a konferenciát újabbak követik majd, ezeken szóba kerül többek között a zene-, a báb- és a cirkuszművészet is.

Kitért arra is, hogy az általa vezetett Nemzeti Kulturális Alapnál (NKA) már döntöttek a Márai-program folytatásáról, és arra biztatják a kiadókat, hogy tegyenek javaslatot az újabb ezer könyvcímet tartalmazó listára.