Magyar Hírlap online

A Legújabb Válságágazat A Sport És A Turizmus

Wossala György: „Az irreálisan magas áfa megfojtja a gazdaságot, s versenyképtelenné teszi az országot”

Talán még sosem volt a turizmus és a sport olyan rossz helyzetben, mint manapság. A magyar gazdaságot sújtó bevételkiesés két év alatt elérte a 150 milliárd forintot. A válság mellett súlyos gondot okoz a magas áfa, ami a versenyképességet rontja. Az egymilliárd forinttal megkurtított sportköltségvetéssel pedig a katasztrófa szélére sodorta a kormány a magyar sportot. Minderről Wossala György, a Ramada Hotel & Lake Balaton szálloda tulajdonosa nyilatkozott lapunknak.



– Hogyan látja ma a turizmus és a szállodaipar helyzetét?

– Kisebb kitérőkkel ötvenegy éve dolgozom a szállodaiparban. Voltam éjszakai portás, szállodaigazgató és vállalati vezető is. 1975-ig alkalmazottként, azóta pedig önálló vállalkozóként tevékenykedem. Sportolóként bejártam a világot. Egyszóval, sok mindent láttam már, ám ami a turizmus jelenét illeti, az több mint lesújtó.

– Mit jelent ez a számok tükrében?

– A statisztikai hivatal adatai szerint tavaly január és november között 1914 kereskedelmi szálláshely működött itthon, amiből 739 szálloda 45 ezer szobával. Ezek forgalma és bevétele a jelzett időszakban drasztikusan, tíz százalékot meghaladó mértékben esett vissza. Ez – figyelembe véve a 2008-ban tapasztalt visszaesést is – kritikus helyzetbe hozta az ágazatot. Ha ezeket az adatokat kiegészítjük a kereskedelmi vendéglátóhelyek forgalom- és bevételcsökkenésének számaival, akkor azt látjuk: a magyar gazdaságot sújtó bevételkiesés 2008 januárjától számítva meghaladja a 150 milliárd forintot. Ebben az időszakban a külföldiek által eltöltött vendégéjszakák száma 2008-ban 6,8 millió volt, ez 5,3 millióra, azaz 21 százalékkal esett vissza.

– Példátlanul magasak ezek a szá­mok.

– Olyannyira, hogy Európában még megközelítőleg sem találunk ehhez hasonlót. A többi európai ország politikusai már régen rájöttek arra, hogy a más országokból érkező turisták által náluk realizált költés fokozottan pozitív irányba befolyásolja költségvetésüket. Ezért – a magyarországi helyzettel ellentétben – számos olyan intézkedést hoztak, ami részben a küldő országok turistáinak beutazási kedvét serkenti, részben saját polgáraikat belföldi utazásra ösztönzi. Az itthoni helyzetnek a legfőbb kárvallottja a turisztikai ágazat, ezen belül is a kereskedelmiszálláshely-értékesítés.

– Mik a következményei ennek a folyamatnak?

– Szállodabezárások, drasztikus mértékű munkahelycsökkenés, fokozott ütemű lemaradás a környező országok szállásiparával szemben, minőségromlás, a szolgáltatások ár-érték arányának egyenlőtlenné válása, valamint a szolgáltatási színvonal csökkenése szinte minden területen. Úgy gondolom, ha sürgősen nem változik a helyzet, ez a folyamat szinte visszafordíthatatlanná válik.

– Hogyan látja, mi az oka annak, hogy ide jutottunk?

– A legfőbb ok talán az, hogy a politikusok elsődleges törekvése – túl azon, hogy ők határozzák meg a közgazdasági környezetét az adott ágazatnak – mindig a következő választás megnyerése, s nem a problémák hatékony megoldása. A politikának nem érdeke ezt az ágazatot támogatni, holott a nemzetgazdaság szempontjából mindenképpen a költségvetést duzzasztó eszközként kellene felfogni a turizmust, vendéglátást, mert munkahelyeket teremt, és jelentős pénzeket fizet be egyéb ágon is a költségvetésbe, továbbá más ágazatokban, mint közlekedés, kultúra, kiskereskedelem, jelentős bevételeket generál. Úgy kellene hozzáállnia a különböző ágazatok ügyeihez a gazdaságot irányító politikának, mint egy üzlethez. Ehhez pedig szemléletváltásra van szükség. Azt kell látni, hogy az irreálisan magas áfa megfojtja a gazdaságot, s versenyképtelenné teszi az országot. Szemléletváltás lehet az is, hogy nem azért engedi el az áfát, vagy biztosít kedvezményt a szállodásnak a kormány, hogy az jobban éljen, hanem hogy több legyen a bevétele a költségvetésnek és az országnak.

– Azt mondja, hogy mielőbbi áfacsökkentésre lenne szükség?

– Igen, azt. Európa majdnem összes országában csökkentették a szállodai szolgáltatás, vendéglátás áfakulcsát. Talán három olyan ország van kontinensünkön, ahol az áfa mértéke nem egy, hanem két számjegyű, köztük persze Magyarország. Példaként említem Csehországot és Belgiumot, ahol hat százalék ennek az ágazatnak az áfája. Ám említhetném Németországot is, ahol a közelmúltban csökkentette a kormány a szállodai szolgáltatások áfáját 19-ről hét százalékra. Ott az embereknek elmondták azt is, hogy ez nem egyedi érdekeket szolgál, hanem a gazdaság fejlődést. A politika tehát nem úgy fogja fel, hogy szavazókat veszít ezekkel az eszközökkel, hanem belátja, hogy a végén szavazókat nyer, mert a belső gazdaság fog felpörögni tőle, s a költségvetés is több bevételre tesz szert. Nálunk ezt valamiért egyszerűen nem lehet keresztülvinni a jelenlegi pénzügyi kormányzaton. Az pedig rövid úton belátható, hogy ha a vállalkozások a túlélésért küzdenek, akkor fejlesztésre, innovációra sincs pénzük. Ezek elmaradása viszont minőségromlást eredményez, s végül elpártolnak a vendégek is.

– A béren kívüli juttatások megadóztatása hogyan érinti az ágazatot?

– Most még nem érezhető jelentős kiesés, aminek az az oka, hogy az idei évben futnak ki a tavaly adómentesen vásárolt üdülési csekkek, illetve az étkezési utalványok egy része. Az üdülési csekk bevezetésekor viszont érezhetően megnőtt a belföldi vendégek forgalma a hazai szállodákban. A szakma arra számít, hogy jövőre jelentősen visszaesik a belföldi vendégforgalom. Ám ami ennél jóval nagyobb érvágást jelent az ágazatnak, az 1995-ben kezdődött. Ekkortól – a közszolgáltatók külföldi kézbe adásával – gyarmati függőségi viszonyt teremtettek a politikusok Magyarországon. Ennek következtében a külföldi energiaszolgáltatók szinte kényük-kedvük szerint alakítva az árakat hihetetlen mennyiségű pénzt visznek ki hazánkból. Ez hatalmas anyagi teher a szállodaiparnak. Szerencsés lenne, ha egyszer a hatalom belátná, hogy soha nem fog tudni fölállni ebből a helyzetből a magyar gazdaság, amíg ilyen szivattyúrendszereken keresztül ki lehet vinni az országból a pénzt.

– Ön szerint milyen támogatásokra és forrásokra lenne szükség?

– Ha én egy ágazatot szeretnék támogatni és fejleszteni, akkor nem az a megoldás, hogy különböző pályázati pénzeket osztogatok. Nagyon nagy hibaszázalékkal ugyanis így olyanok kezébe kerülnek beruházások, akik nem alkalmasak annak a tovább-üzemeltetésére. Tehát ez a versenyt, a természetes kiválasztódást gátolja. Szerintem inkább a támogatandó ágazat adókörnyezetét kellene átszabni. Ez ugyanis természetes kiválasztódást és versenyt biztosítana mindenki számára.

– Az ön életében mindig is kiemelt helyet foglalt el a sport. Hogyan látja az ágazat problémáit?

– Amit mostanában a magyar sporttal művel a politika, az teljes mértékben érthetetlen. Azt a trükköt adta elő a pénzügyi kormányzat, hogy a sportköltségvetésbe beletette a Forma–1-et. Ezzel a mozdulattal pedig egymilliárd-háromszázmillió forintot vont ki a sportköltségvetésből, amivel a katasztrófa szélére sodorta a magyar sportot. Nem ítélem el a Forma–1-et, mert sok bevételt hoz a turizmusnak, de semmi köze nincs a sporthoz. S ha azt nézzük, hogy a sportnak milyen fontos szerepe van az egészségnevelésben, a drogprevencióban, a nemzeti imázs alakításában, akkor különösen érthetetlen ennek kormányzati leértékelése. Főként úgy, hogy Amerikában bebizonyították: minden dollár, amit a sportra költenek, négy dollár megtakarítást eredményez az egészségügyben. Ezért sem szabadna, hogy a rövid távú fiskális szemlélet felülkerekedjen a hosszú távú nemzeti értékeken.

– Különösen akkor, amikor a világ legkisebb zugában is Puskás Öcsi neve hallatán tudják a térképen elhelyezni hazánkat.

– Az sem elhanyagolható, hogy a világ összes országa közül az eddig elért olimpiai eredmények statisztikája szerint a kilencedik helyen van Magyarország. Ez alapján pedig elvárható, legyen annyi hazaszeretet a döntéshozókban, hogy biztosítják az elemi feltételeket a sporthoz és ezen belül az olimpiai sporthoz is. A sportlövőknek jelenleg ugyanis nincs lőterük, fegyverük. A kajak-kenusok öltözőinek mellékhelyiségeiben nincs WC-papír, a tatai edzőtáborban az uszodában nincs víz, és nem lehet már futni sem, szóval borzalmas állapotok uralkodnak. Épp ezért a Magyar Olimpiai Bizottság olimpiai aranyérmesekből álló küldöttséget indít Bajnai Gordon miniszterelnökhöz, hogy meghívják egy olyan fórumra, ahol elé tárják ezt a katasztrófahelyzetet.