Magyar Hírlap online

A kevés film ellenére nagy tömeg volt

Filmszemle. És akkor Tarr Béla elővett egy tízeuróst, és azt javasolta, hogy a filmes szakma maga hozzon össze egy saját alapot

A magyar film létezik, sokszínű, és szükség van egy hazai filmünnepre – nagy vonalakban ez volt az üzenete az elmúlt négy napban megtartott „fapados” 43. Magyar Filmszemlének. Garami Gábor, a fesztivál szervezője hangsúlyozta, állami támogatásra nem számítottak, hiszen a Magyar Nemzeti Filmalap szabályzatában nincs benne a mustra szervezése. Közel harmadannyi nagyjátékfilmet mutattak be, mint általában, de a szorult helyzet új műfaji megoldásokat is szült: egyes vélemények szerint oktatófilmként kellene vetíteni Pálfi György Final Cut – Hölgyeim és Uraim című munkáját, amely a filmtörténet mintegy ötszáz alkotásából összevágott nyolcvanperces szerelmes film.



Verseny és díjak nélkül tartotta meg a tegnap zárult 43. Magyar Filmszemlét a Magyar Filmművészek Szövetsége. A szervezők célja az volt, hogy bemutassák annak a mintegy másfél évnek a filmtermését, amikor állami támogatások híján a hazai filmkészítők harmadannyi munkával rukkoltak elő, mint a korábbi években. Garami Gábor producer, a szemle főszervezője – akit munkájáért életműdíjjal jutalmazott a szövetség – lapunknak elmondta, gyakorlatilag minden jelentkező munkáját bevették a programba. „Mindegy volt, hogy az illető főiskolás vagy filmszakkörös, hobbifilmes vagy profi, befogadtuk az anyagát. Hiszen a célunk az volt, hogy megtartsuk a már hagyományos filmünnepet, s életben tartsuk a magyar filmet. Az eredeti terv szerint csak ősbemutatókat tartottunk volna, azonban ez komoly vitát szült a szakmában. Ezért úgy döntöttünk, hogy egy plusznapot beteszünk azoknak a filmeknek, amelyeket már valahol bemutattak” – mondta Garami, aki úgy látja, szép eredmény, hogy a jelenlegi helyzetben ötven-hatvan rövidfilm – köztük dokumentum- és kisjátékfilm – érkezett a mustrára.

Nincs harc

A múlt héten Andy Vajna kormánybiztos a Magyar Nemzeti Filmalap sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott: „A filmszemlére minket nem hívtak meg, ez egy ellenünk létrejött rendezvény, mert a szervezők úgy vélik, hogy ők képviselik a hazai filmszakmát.” A low budget mustrára vonatkozóan a kormánybiztos annyit mondott, „nem kértek pénzt tőlünk, pedig ha kértek volna, több mint valószínű, hogy adtunk volna támogatást”.

Tarr Béla filmrendező, a Magyar Filmművészszövetség elnöke lapunk érdeklődésére úgy válaszolt, a filmszemlére tízmillió magyar állampolgárt hívtak meg. „Ez a mi protokollunk, bárki, aki filmet szeretne nézni, beállhat a mozipénztárba jegyért. Ez érvényes a politikusra és a közérteladóra is” – mondta. Az állami támogatásról annyit mondott, hogy a filmalap működési szabályzata szerint nem tartozik a tevékenységi körükbe a filmszemle támogatása. „Hogy kérhettünk volna rá pénzt?” – tette fel a kérdést.

„Nem szeretem, ha azt hiszik, hogy mi itt csak úgy harcolgatunk. Ennek a szemlének egyetlen célja van, hogy bemutassa, hogy a magyar film él, sokszínű, életrevaló, s így kell megtartani” – hangsúlyozta Tarr, hozzátéve, hogy a támogatások megvonása miatt gyakorlatilag másfél éve áll a szakma.

A mustra első napján a szervezet kiáltványt tett közzé, amely szerint a Magyar Filmművészek Szövetsége nem fogadja el, hogy a támogatási rendszer a szakmától függetlenül működjék, s hogy a filmes szakma választott kuratóriumokon keresztül ne tudja az értékrendjét képviselni. „A Magyar Filmművészek Szövetsége a magyar mozgóképkultúrát egységesnek és oszthatatlannak tartja. Egyenrangúnak tekinti a dokumentumfilmet, a játékfilmet, a tudományos, a kísérleti és az animációs filmet, valamint a mozgókép minden formáját és műfaját” – egyebek között ez áll a kiáltványukban.

A szombati nyílt szakmai vitafórumon Tarr Béla gyakorlati megoldást is javasolt a pályázásra: elővett egy tízeurós bankjegyet, és javasolta, hogy a filmes szakma maga hozzon össze egy saját pályázati alapot, az „egy ablak nem ablak” jeligére.

Nemzetközi vendégek

A mustra másnapján Dieter Kosslick, a Berlinale és Thierry Fremaux, a cannes-i filmfesztivál igazgatója látogatott a filmszemlére. Európa két legjelentősebb filmes seregszemléjének vezetője támogatásáról biztosította a Magyar Filmművészek Szövetségét és a magyar független filmeseket. Thierry Fremaux arról beszélt, látogatása elsősorban demonstráció a független film mellett. Szerinte, noha a filmesek a mozit látják a világ közepének, ennél sokkal fontosabb, hogy a filmművészet képes megmutatni a legerősebben, ha rossz irányba mennek a dolgok egy országban. Dieter Kosslick arról beszélt, félő, hogy a gazdasági válságot kulturális válság követi majd, holott Európát a kultúra révén lehetne megmenteni.

A mai magyar helyzetről szóló, tizenegy rendező által előállított szkeccsfilm nyitotta meg az idei filmszemlét, de a nyomor és a kilátástalanság különböző megfogalmazásai mellett azért a humorra is futotta. Pálfi György arról csinált filmet, hogy nem tud filmet készíteni, a Moszkva tér rendezője, Török Ferenc pedig a térátnevezés mellett nem tudott iróniával elmenni.

Hosszas várakozás után itthon is bemutatták Török Isztambulját, a ko­produkciós mozi kritikai fogadtatása megosztott volt. Báron György filmesztéta szerint az ötvenes nő magánéleti drámája azért érdekes, mert nincs köze azokhoz a társadalmi és politikai történésekhez, amelyekben élünk.

Ügynökök

Az Apacsok és az Ügynökök a paradicsomba mennek sikere után újabb besúgófilm került a szemle repertoárjára: Cserhalmi Sára Drága besúgott barátaim című munkáját telt ház követte a mustrán. Az alkotó Tar Sándor író életét dolgozza fel, aki tönkremegy a besúgói létben, barátai megtagadják. „Nagy kelet-európai sztori ez a film. Cserhalmi nagyon szépen csinálta ezt meg Derzsi Jánossal – aki Tar Sándort játssza – és Cserhalmi Györggyel a főszerepben. Akárcsak a németeknél, lassan nálunk is külön műfaj lesz a besúgófilm” – mondta ennek kapcsán Báron György filmesztéta.

Egyes nézetek szerint a film felmenti a besúgót, Báron azonban éppen abban látja a film nagyszerűségét, hogy az alkotó megérti a főszereplőt.

Öröm volt nézni Pálfi György filmjét, a Final Cutot, amely semmi más, mint egy elképesztő ötlet: összerak a világ eddig elkészült több száz filmjéből egy szerelmes történetet. „Kicsit olyanra sikeredett ez a film, mint egy etnográfiai tanulmány, hiszen az derül ki belőle, hogy ugyanolyan mozdulatok voltak a filmekben: ugyanúgy léptek be az ajtón, vették fel a telefont, csókolták meg vagy hagyták el egymást, a riválisok ugyanúgy harcoltak, szóval ezek az alaphelyzetek a filmtörténetben azonosak. Szerintem Pálfi munkája zseniális, amelyet oktatófilmként vetíteni kellene” – fogalmazott az esztéta.

A szakember arra is emlékeztetett, nem nagyon volt olyan filmfesztivál a világon, ahol a cannes-i és a berlini filmfesztivál igazgatója egy asztalnál ült volna, s a velencei filmfesztivál igazgatója, Alberto Barbera csak a Malév csődje miatt nem érkezett meg. „Nagyon jó hangulatú filmszemlének látom, ahol egyetlen dologból van hiány, a filmekből” – hangsúlyozta Báron. Az Urániában és a Toldiban tartott vetítések telt házzal mentek.