Magyar Hírlap online

A fado maga az élet

A fiatal fadogeneráció egyik legismertebb, hazánkban is népszerű énekesnője, Joana Amendoeira lép fel a hét végén a Millenárison, hétfőn pedig a Vidor Fesztiválon. A portugál énekesnővel – aki a portói Grande Noite do Fado versenyen tizenhárom évesen lett a női előadó kategória első helyezettje – arról beszélgettünk, mit jelent az, ha valakinek a fado a végzete.



– Vasárnap ismét Budapesten lép fel, visszajáró vendég hazánkban. A tavalyi koncertjén azt mondta, Magyarország a második otthona.

– Igen, hiszen 1998-ban a kecskeméti portugál napokon volt az első nemzetközi fellépésem, és azóta is viszonylag gyakran vagyok itt. S habár minden ország közönségét tisztelem, a magyarok különösen közel állnak hozzám, ezért próbálok az itteni fellépéseimen előadni egy-két dalt magyar nyelven is.

– Ismeri-e a magyar népzenét, és van-e valamilyen kapcsolódása a portugál fadóval?

– Igen, azt hiszem, van néhány olyan magyar dal, amelyet át lehet ültetni a fado nyelvére. Mindig izgalmas e két világ összehozása.

– Azt mondják, a fado a lélek dala. Milyen fogódzókat kínál ez a műfaj, és milyeneket kínált, amikor gyerekkorában felfedezte magának?

– Amikor kicsi voltam, beleszerettem ebbe a zenébe, igaz, akkor még nem érthettem, mit jelent az a szó, hogy fado. Maga az elnevezés a latin fátumból ered – végzetet, sorsot jelent. Ezt egy nyolc-kilenc éves gyerek még nem érti. Most, huszonhét éves fejjel persze már tudom, hogy a fado az én végzetem. Mindaz, amit az eddigi életemben tapasztaltam, minden érzés és benyomás beépül az énekeink­be. A fado életünk történeteit me­séli el, azokról az érzelmekről beszél, amelyeket a múltban éreztünk – benne van a saudade boldog-fájdalmas érzése, a szerelem, a nosztalgia, a fado tehát maga az élet. Igen szenvedélyes zene – a szívünk, lelkünk benne van.

– Valóban sokféle érzelem közvetíthető a fadóval, mégis van egy semmivel sem összetéveszthető, univerzális érzés, ami szinte törvényszerűen elfogja a műfaj hallgatóját.

– Igen, kicsit nehéz szavakba önteni, mi is ez, de én is érzem, amikor más fadoénekeseket hallgatok. Szinte a bőrünkön érezzük ezt a zenét. Fantasztikus műfaj, és szerencsére egyre többen fedezik fel maguknak.

– Úgy tapasztalom, hogy sok a fiatal közöttük.

– Portugáliában már a tizenéves generáció is hallgat fadót, ez olyan tíz évvel ezelőtt még nem így volt. Ma már eljárnak a koncertjeinkre, megvásárolják a CD-inket, támogatják a műfajt. Elindult tehát a kommunikáció a fiatalok és a fado között, ami nagyon fontos a zenei tradíciók folytatása tekintetében. Ez egy régi műfaj, ők is kellenek ahhoz, hogy tovább tudjon élni. Az 1974-es áprilisi forradalom, azaz a portugál rendszerváltás előtt a fado és a politika összetartoztak, ezért sokan elzárkóztak tőle. Ráadásul úgy, hogy nem is ismerték, nem hallgatták ezt a zenét. Mára ez szerencsére megszűnt, így a fiataloknak meg sem fordul a fejükben, hogy a kettőt összekapcsolják.

– Milyen dalokat hallhatunk a koncerteken?

– Áprilisban jelent meg a hetedik albumom, ennek anyagát mutatom be most Magyarországon. Egyébként sok terv van a fejemben egy újabb albumra vonatkozóan is, nem kell félni attól, hogy nem bővül a repertoár.