Magyar Hírlap online

A dzsesszben is feltalálja magát

A BME hallgatója korábban lakatokat gyűjtött, így családjában senki sem csodálkozott azon, hogy felnőve a mechanika felé fordult

Hunyadi Áron találmányai révén – banki páncélajtózár, újfajta mechanikus kar- és zsebóraszerkezet – páratlan hazai és külföldi sikereket tudhat magáénak, pedig még csak húszéves. A fiatal kutatót decemberben az a megtiszteltetés érte, hogy az ifjú magyar tudósokat képviselhette a stockholmi Nobel-díj-átadáson. A BME gépészmérnök szakának másodéves hallgatója szabadidejében dzsesszel üti el az időt, és legfontosabb emberi értéknek a képzelőerőt tartja, mert, mint mondja, így tudjuk a világ fejlődését előbbre vinni.



Hunyadi Áronra tavaly szeptemberben figyelt fel a nemzetközi tudóstársadalom, amikor Párizsban az Európai Unió által szervezett 21. Fiatal Tudósok Versenyén harmadik helyezést ért el újfajta óraszerkezetével. A nagy presztízsű tornán 38 ország fiatal kutatói versengtek összesen 87 projekttel. Áron nem mellesleg kétszeres ifjúsági innováció díjas fiatal tehetség is. Első díját egy 2008-as versenyen szerezte meg egy olyan banki páncélajtózárral, amely a legrafináltabb betörőkön is kifog. Akkor a zsűri a második hellyel jutalmazta találmányát, ám egy év múlva a 2009-es júniusi versenyen a forradalmian új ötletnek számító mechanikus kar- és zsebóraszerkezet már első helyezést ért.

„A hazai és nemzetközi sikerekért köszönettel tartozom a családomnak, a támogatóimnak, a Magyar Innovációs Szövetségnek és a Kutató Diákok Országos Szövetségének – mondta lapunknak Hunyadi Áron. – Stockholmban az ifjú magyar tudósokat képviselve háromszáz ember előtt tartottam előadást, bemutatva az órát. Nobel-díjas koponyákkal beszélgethettem, huszonnégy kiemelten tehetséges külföldi fiatal tudóssal találkozhattam. Büszkeséggel tölt el, hogy hazámat képviseltem ezeken a versenyeken, és hogy öregbíthettem Magyarország hírnevét. Az óra ötletét egyébként teljesen váratlanul egy étteremben ötlöttem ki – mesélte. – Sok időbe telt, mire kihozták a pizzámat, és unalmamban egy szalvétára kezdtem el felvázolni az időmérővel kapcsolatos gondolataimat. Néhány kicsi ábrát vetettem papírra, és csakhamar rájöttem, a kezemben van a megoldás. Egy újfajta mechanikus kar- és zsebóraszerkezetet találtam fel, amely a gravitáció káros hatásait képes a másodperc töredéke alatt kompenzálni. A szerkezet látványos, az eddigi megoldásoknál lényegesen egyszerűbb, jobban működik, és a gyártása költséghatékonyabb.”

Áronnak minden bizonnyal a vérében van a mechanika iránti fogékonyság: dédnagyapja alapította a debreceni Bocskai Motor- és Gépgyárat, ahol szinte mindent gyártottak, amire a hadiiparnak szüksége volt, a réz ágyúlövedék-hüvelyektől kezdve a lánctalpakig. „A fémből készült szerkezetekkel való foglalatosság nálunk már évtizedek óta családi hagyomány – mondta a BME hallgatója. – Így senki sem csodálkozott azon, hogy négy-öt évesen már lakatgyűjteményem volt. Kiskoromtól kezdve állandóan a különféle mechanikus szerkezetek működése foglalkoztatta a fantáziámat, és az első hazai rangos elismeréseket is ezen a téren mutattam fel. A páncélajtózár azért volt úttörő a szakmában, mert az ajtó óvását a zárra is kiterjesztettem, így az egy soklépcsős rendszerrel ellátva az általános erőszakos támadások ellen lényegesen jobb védelmet nyújt, mint a korábbi termékek.”

Arra a kérdésre, hogy miért éppen ezzel kezdett foglalkozni, egyszerű választ ad: „Tizenhat évesen éppen a zárak érdekeltek legjobban. Megismertem az összes piacon fellelhető típust, átnéztem a külföldi szabadalmakat, és amikor láttam, hogy nagy hiányosságai vannak a termékeknek, azonnal nekiláttam a szerkezet geometriai megtervezésének. Matkó János nyugalmazott gépészmérnöknek hálával tartozom, mert sokat segített a rajzokban. A családi környezet is nagyban hozzájárult az alkotómunkához, hiszen szüleimtől – édesapám nyelvész, édesanyám orvos – az elméletek iránti fogékonyságot örököltem.”

Áron szabadidejében dzsessz-szaxofonozik: „Tizenöt éves koromban szerettem bele ebbe a különleges instrumentumba, amely kiválóan fejleszti az improvizációs készséget. Debrecenben barátaimmal együttest alapítottunk, és éveken át játszottunk. A zenélés egyfelől megnyugtatja az embert, másfelől kiváló önkifejezési forma, hiszen nagyszerű dolog hangszeren keresztül kommunikálva érzelmeket átadni a hallgatóságnak.”

A fiatal tudós az elkövetkező időszakban zöldtalálmányokat szeretne alkotni. „Nemrégiben a World Science Forum rendezvényén voltam, ahol szó esett arról, hogy a jövő mérnökeinek már környezetbarát módon kell tervezniük. Én mindig nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy amit tervezek, az kímélje a természetet. Ha a gépgyártás a jövőben nem a környezetbarát technológiák irányába mozdul el, akkor a földön súlyos gondok lehetnek” – mondta Hunyadi Áron.