Magyar Hírlap online

A csángó időcsapda

Bál. A legrégebbi kódexek korának nyelve is megszólalt a Petőfi Csarnokban

Nem első bálozókként érkeztünk a szombaton tizennegyedik alkalommal megrendezett csángó bálra a Petőfi Csarnokba, ahol moldvai és gyimesi csángó magyar hagyományőrző, valamint profi és amatőr együttesek léptek színpadra. Szerény asszonyok, a kódexek korára emlékeztető magyar nyelv, egymásba kapaszkodó emberek, hajnalig tartó mulatság. Szerencsére egyre többen tudnak a pesti csángó bálról, a Moldvában és Gyimesben élő magyarokról.

A klézsei, somoskai, pusztinai, hidegségpatakai, gyimesbükki magyarok zenéje, tánca és dalban előadott imádságai nagy kíváncsisággal töltöttek el. Budapesten és szerte az országban egyre több gyimesi és moldvai táncházat szerveznek, mégis ritka alkalom csángó hagyományőrzőkkel találkozni. A programkínálat is sokszínű, a színpadi műsor mellett fotó- és kerámiakiállítás, könyvbemutató és dzsesszkoncert várta az érdeklődőket. Mindenki találhatott kedvére való műsort. Mivel a programok több helyszínen zajlottak, olykor időcsapdába kerültünk, de mindent egybevetve jól összehangolt szervezés várta a vendégeket.

Az idei program tisztelgés volt Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajzkutató munkássága előtt, aki az archaikus népi imádságok gyűjtőjeként és rendszerezőjeként vált ismertté. Beszédét hallgatva szinte megelevenedtek előttünk Csángóföldön szerzett élményei és tapasztalatai.

Akinek mindez nem volt elég, tevékenyen vehetett részt a hajnalig tartó táncházban több száz emberrel együtt, a csángó bál ugyanis nem csupán egy bál, ahol érdeklődőként szemlélhetjük a színes forgatagot, hanem mulatság is. Egymást érték a jobbnál jobb formációk, ott volt a Zurgó együttes, a Fanfara Complexa és a Juhász Családi Zenekar is, csak hogy néhányat említsünk a fellépők közül. Elnézve a tömeget, olykor mi is kedvet kaptunk beolvadni a hatalmas köröket alkotó, a ritmust és lépést nem mindig eltaláló alkalmi közösségbe. A büfék barátságos árai sokak arcán – vagy inkább lépésén – visszaköszöntek, és éjféltájban beindult a nótázás is a pultok között.

A minden évben egyre több érdeklődőt és támogatót vonzó bál talán felülírja a csángó himnuszban hallható sorokat is: „Ágról szakadt madár vagy te, elvettetve, el­feledve.”

 

---

A legfontosabb a csángó nyelv megőrzése

A népviseletbe öltözött csángók és az árusok könyveit, szőnyegeit és különböző portékáit nézegető emberek között arról mesélt a Moldvából érkezett Kiss Róbert, hogy mennyire fontos, hogy megőrizzük a csángó nyelvet, a különböző énekeket, táncokat, régi imádságokat, verseket, a népviseletet, a hagyományokat. A szülőföldjén élő fiatalokról azt mesélte, sokan vannak, akik inkább Olaszországba vagy Magyarországra költöznek a munkalehetőség miatt, de természetesen vannak olyanok is, akik otthon maradnak. A keresztszülő-programról is beszélgettünk, ez lehetőséget ad a csángó gyerekeknek, hogy magyarul tanulhassanak, és megismerhessék a magyarság értékeit; a Magyarországon élők jelképesen örökbe fogadhatnak csángó gyerekeket, és évi negyvenezer forinttal támogathatják az anyanyelvi oktatásukat.