Kultúra

Ráemlékezés kartoték- adatokból

Az életmű különleges darabja Szilágyi István legújabb kötete: a személyes hangúKatlanváros írásai lazán kapcsolódnak, mégis kerek család- és kortörténetté állnak össze

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az idei Ünnepi Könyvhét egyik, ha nem a legszemélyesebb hangú kötete az MMA Kiadó által megjelentetett Katlanváros, amelyben Szilágyi István Kossuth-díjas erdélyi írónak a kolozsvári Utunk hetilapban a hetvenes–nyolcvanas években megjelent írásaiból adtak közre egy válogatást.

Ráemlékezés kartoték- adatokból
Bensőséges hangulatú, megható és tanulságos Szilágyi István könyve
Fotó: MH

A nem túl vastag, bő kétszáz oldalas könyv a Kő hull apadó kútba és a Hollóidő szerzőjének eddig ismeretlen arcát tárja elénk. Visszaemlékezéses esszéiben Szilágyi Zilahra kalauzol minket, a címadó „katlanvárosba”, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte, bemutatja a Szilágyság mikrotársadalmában, szokásaiban semmihez sem fogható zárt világát – de a második világháborús kósza bombázás, hadátvonulások gyermekkori emlékeit is felidézi.

A kötet első három szövegében tulajdonképpen családfakutatást végez: megkísérli felgöngyölíteni édesapja, a doni fronton eltűnt katona sorsát, közben Nagy Klánnak nevezett tágabb családja külön figuráit is lefesti, különös tekintettel anyai nagyapjára, a „vén Zímóra”. Ahogy mondja, „kartotékadatokból” dolgozik, saját gyermeki megfigyeléseit és emlékfoszlányait kiegészítendő, és mindezt teszi olyan mesterien, amolyan jó, régi típusú mesélőkedvvel, hogy az olvasó csak úgy rohan végig az oldalakon. Közben persze Szilágyi családján kívül megismeri a „régi” ember gondolkozását, a letűnőben lévő, falusinak is nevezhető erdélyi világ örökérvényű igazságait, életbölcsességeit és mindennapjait, amelynek persze megkerülhetetlen része a humor is: nem meglepő, hogy helyenként hangosan felkacagunk a figurákon, csibészkedéseken – vagy Szilágyi hamiskás mosollyal közbeszúrt, nevettető félmondatain, csattanóin. A Vesztesek című írásban csodálattal vegyes ámulattal mesél fiatalon megözvegyült édesanyja erejéről, amelynek fő titka abban rejlett, hogy nem gondolkozott sokat, és nem hajszolta a sikerélményt.

Tanulságos, megható írás – akárcsak az Aztán kitágult a világ, amelyben a tragikusan korán elhunyt pálya- és kortárs, drusza Szilágyi Domokosra emlékezik. A szövegből mintha sugározna a szeretet, és az elvesztése felett érzett fájdalom is. Szép tiszteletadás, amely egyben érdekes információkat, adalékokat villant fel „Szisz” életéből.

A kötet leghangulatosabb és -szórakoztatóbb szövege mindazonáltal az Idelenn, odafenn, amely a szerző Radnai-havasokba tett számtalan kirándulásának, hegyjárásának útinaplója. A pisztrángra való horgászástól a hegyi pásztorkutyákkal való találkozásig és a „nagyidőig” a túrák minden fontos momentuma külön egységet kap: a fentebb már említett humorral felvillantott múltbeli életképek rendkívül színesek, izgalmasak – még némi gyakorlati tanáccsal is szolgál a szövegben Szilágyi. Külön öröm és érdekesség találkozni az erdélyi tájnyelvi kifejezésekkel, szavakkal. A záróelbeszélés vagy esszé kultúrtörténeti visszatekintés is egyben, amelyben ismét felbukkan Szilágyi Domokos alakja, de Lászlóffy Aladáré is például: a Kóborló évek ugyanis részben a hatvanas évek kolozsvári irodalmi életének állít emléket, illetve elkalauzol az Utunk szerkesztőségébe is.

Noha a fenti írások elsőre csak lazán kapcsolódnak, ahogy előrehaladunk a kötetben, szépen kirajzolódik, kerek egésszé, család- és kortörténetté állnak össze. Bensőséges hangulatú, tanulságos, szórakoztató, megható és nagyon szerethető könyv Szilágyi István legújabb kötete.

Kapcsolódó írásaink

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom