Aszad tárgyalna az ellenzékkel, amelynek viszont csak a lemondása lenne elég
Moszkva tegnap megtette, ami rajta múlott: Bassár el-Aszad megígérte az orosz külügyminiszternek, hogy tárgyal a felkelőkkel. Őket azonban csak az elnök távozása elégítené ki, s a jelek szerint egyelőre ebből nem engednek az ellenzékre egyedül hatni képes nyugati hatalmak sem.
„Köszönjük, Oroszország, köszönjük, Kína!” – ilyen és ehhez hasonló transzparensekkel, szíriai és orosz zászlótengerrel fogadták tegnap Damaszkuszban Szergej Lavrovot. Az orosz diplomácia vezetőjét a repülőtértől az elnöki palotáig százezrek ünnepelték, sőt oroszbarát demonstrációk voltak Szíria második legnagyobb városában, Aleppóban is. A szombati orosz vétó – Moszkva és Peking megakadályozta az ENSZ Biztonsági Tanácsában a Bassár el-Aszad lemondását követelő határozatot – a tévétudósítások tanulsága szerint több mint baráti légkört teremtett a tárgyalásokra. Lavrov ugyanakkor már a megbeszélések kezdete előtt jelezte, miért jött, közölve, hogy minden ország államfőjének el kell ismerni felelősségét az országában folyó eseményekkel kapcsolatban. Aszad nem tiltakozott.
A tárgyalások – amelyekre a minisztert elkísérte Mihail Fradkov hírszerzési főnök is – után megvolt a hivatalos megerősítés is: a szír vezetés bármikor, előfeltételek nélkül kész tárgyalóasztalhoz ülni az ellenzékkel. Sőt Aszad már létre is hozta azt a bizottságot, amely a megbeszélések folytatására hivatott, csakhogy az ellenzék egyelőre nem hajlandó egyezkedni. A szír elnök ezért kérte Lavrovot, segítsen nyomást gyakorolni a békés rendezés érdekében. Mindezt az orosz külügyminiszter meg is ígérte, azonban többször is emlékeztetett rá, hogy a felkelőkre nem Moszkva tud nyomást gyakorolni. Lavrovék már tavaly év végén az orosz fővárosba hívták az ellenzékiek képviselőit, sikertelenül.
A Szíriai Nemzeti Tanács egyértelműen Washington, illetve szövetségesei, a Muzulmán Testvérek pedig az öböl menti arab monarchiák felé orientálódik – márpedig ők csak Aszad távozását tudják elfogadni, ez az előfeltétele bármely tárgyalásnak.
Így a tegnapi Lavrov-út a jelek szerint nem hozott áttörést, legfeljebb a helyzetet egyértelműsítette: nyilvánvalóvá vált, hogy bármely békés rendezéshez egy amerikai–orosz alkun keresztül vezet az út. Engedni viszont egyelőre egyik fél sem hajlandó – s gyaníthatóan a két elnökválasztás végéig nem is fog.
Valótlanul állítja a volt miniszter, hogy jogosan használtak katonai eszközöket 2006 őszén
Orbán Viktor elvonná a pártok támogatását, az MSZP, a DK és az LMP ragaszkodik a jussához
Sűrűn dobálják a sarat a kormányzóra, de nem őt akarják valójában eltalálni. nyilván Brüsszel is érti már, ki a valódi célpont
Tiszteletadás. Nyirő József Ünnepélyes újratemetésének részletes programja