Magyar Hírlap online

Birodalom vagy csak sóhivatal?

A bővítés folytatódik, de a szorosabb integráció egyelőre csak ábránd – bár a kereteket már kialakították hozzá.

Nem lesz kétütemű Európa, nincsenek alacsonyabb rendű tagállamok – hangzottak, hangzanak az ígéretek Brüsszelből. És bár papíron ez valóban így is van, máshogy érezzük ezt a gyakorlatban. Franciaország és Németország a két meghatározó erő a közösségben, a többiek zöme pedig általában csak igazodik hozzájuk. A közelmúltban, amikor a lisszaboni szerződés által létrejött két új poszt – az állandó elnöki és a kül- és biztonságpolitikai főképviselői – sorsáról dönteni kellett, akkor Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia államfő közölték: ugyanazokat a személyeket fogják támogatni. Ettől kezdve biztos volt, hogy ők választanak. A két „csúcsragadozó” döntése (és a maradék huszonöt tagállam vezetőjének beleegyezése) végül Herman Van Rompuyre, Belgium kormányfőjére, valamint Catherine Ashton brit munkáspárti bárónőre esett. A legnagyobb jóindulattal csendesnek és nem túl karizmatikusnak nevezhetjük őket, ám az ennél élesebb kritikák sem ritkák. Az örökké lázadó Nigel Farage EP-képviselő, aki a brit függetlenségi párt színeiben jutott a testületbe, például azt mondta a múlt héten, hogy Van Rompuy annyira megnyerő, mint egy dohos felmosórongy.
Erőteljes közép-európai összefogás nem alakult ki – annak ellenére sem, hogy ennek létfontosságát folyamatosan hangsúlyozzák a térség vezetői. Így másik pólus nincs, csak a nyugati, a régi Európa.

A szorosabb integráció egyelőre csak brüsszeli álmodozás. A bővítés azonban nem. Horvátország, Macedónia és Izland a belépés küszöbén áll, és hosszú az Európai Unióhoz csatlakozni vágyók sora. Zágráb 2012-ben léphet be, Reykjavík valószínűleg csak utána következhet. A nyugat-balkáni országok felvétele egyébként hazánknak is prioritás, hiszen a térség stabilitása kulcsfontosságú. Szerbia vezetői optimisták, a 2014-es csatlakozásban reménykednek, ám erre kevés esélyt látnak Brüsszelben. Pláne később írhatják alá az integrációs szerződést, ha ragaszkodnak Koszovóhoz, ugyanis a tartományból lett ország messze van még az uniós alapkövetelmények teljesítésétől, ráadásul esze ágában sincs visszaépülni Szerbiához. Macedónia továbbra is névvitában áll Görögországgal, bár lehet, hogy a gazdasági-pénzügyi krízis miatt Athén enged Skopjénak, hogy jó pontokat szerezzen Brüsszelnél. A macedónok amúgy közelebb állnak a hőn áhított integrációhoz, mint az izlandiak. Bár a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel még mindig súlyos gondok vannak az országban, a jogharmonizáció szinte teljes. Törökország is a csatlakozni kívánók között van, de egyelőre nincs túl sok esélye.

Bármelyik európai állam tagja lehet az EU-nak, áll az alapszerződésben. De mit jelent az európaiság? „Földrajzi, történelmi és kulturális összetevők, amelyek európai identitássá állnak össze” – véli az Európai Bizottság. Silvio Berlusconi olasz kormányfő szerint ebbe a kategóriába Izrael is belefér. „Izraelre mint európai államra tekintünk, s te, Benjamin, tudod ezt, hiszen a Comoi-tónál folytatott megbeszélésen említettem már neked. Az egyik legnagyobb álmom az, hogy Izrael a közösséghez tartozzon, s ennek elérésén leszek, míg az európai politika formálói közé tartozom” – jelentette ki bizalmaskodva Benjamin Netanjahu kormányfőnek háromnapos izraeli útján Berlusconi. Hogy mutassa a látogatás fontosságát, az olasz miniszterelnök magával vitte kormányának hét további tagját. „Azért vagyunk itt, hogy megmutassuk, éreztessük: büszkék vagyunk arra, hogy a zsidó-keresztény kultúrkörhöz tartozunk, amely Európa alapját jelenti” – magyarázta Berlusconi. Netanjahu hasonlóan vélekedett, szerinte a zsidók és az olaszok tették hozzá a legtöbbet a nyugati civilizáció kialakulásához. „Rómán és Jeruzsálemen alapul a Nyugat” – jelentette ki.

Izrael hivatalosan sohasem jelezte, hogy csatlakozna az Európai Unióhoz, de lakóinak tetszene az ötlet. Az ottani zsidók háromnegyede szívesen látná, ha országuk csatlakozna a közösséghez, és az izraeli arabok sem túlzottan elutasítók, bár csak negyven százalékuk támogatja ezt az elképzelést a Konrad Adenauer Alapítvány tavaly áprilisi felmérése szerint.

Mindez ábránd egyelőre, most a közelebbi államokra kell koncentrálnia az Európai Unió vezetésének. És ha valóban hatalmas uniót akarnak kiépíteni, akkor a szorosabb integráció ügyét is szem előtt kell tartaniuk, különben kaotikus egyveleggé válik a közösség, Brüsszel meg felesleges sóhivatallá.