Magyar Hírlap online

Rendrakás és irányváltás

A kórházak kerüljenek kormányzati irányítás és működtetés alá – ezt tartaná a legjobb megoldásnak Tarlós István főpolgármester. Lapunknak adott interjújából kiderül, mivel az Országgyűlés az utolsó adóbevételi forrásától is megszabadította a Fővárosi Önkormányzatot, azt kezdeményezi, hogy Budapest kapja meg az önálló adókivetési jogot. A városvezető arra is kitért, hogy szerinte 2014-től ésszerű döntést jelentene az erős központi és gyengébb kerületi helyhatóságok kialakítása. Hangsúlyozta, addig is az egységes budapesti parkolást és közösségi közlekedést csak úgy lehet megvalósítani, ha minden fővárosi útszakasz a tulajdonukba kerülne.



– Milyen anyagi helyzetben van Budapest, mekkora az adósság-állomány?

– Nagyon nehéz gazdasági helyzetet örököltünk, és ezt most azok bagatellizálják ellenzékből, akik okozták. Odáig jutottak, hogy a főváros helyzetéért az Orbán-kormányt teszik felelőssé, amelynek ehhez semmi köze nincs. A költségvetési hiányunk erre a ciklusra vetítve az előre jelzett ötven- helyett százhatvanmilliárd forint lett, míg a város adósságállománya – amely egy másik kérdés – ennél lényegesen nagyobb. A közvetlen banki adósság meghaladja a kétszázmilliárdot, és ehhez hozzá kell adnunk a BKV adósságállományát. Ha a közlekedési cég elképesztően magas belső adósságállományától el is tekintünk, és csak a külső adósságát számítjuk, az is hetvenhétmilliárd forint. Ez az összeg nem tartalmazza az Alstom-ügy miatt jelenleg lebegő hatvanhétmil­liárdot vagy az alagútépítő cég mai napig vissza nem vont harmincötmil­liárdos többletkövetelését. Ha viszont a BKV belső adósságállományát is beszámítjuk Budapest teljes adósságállományába, már ezermilliárdos tételről beszélünk.

– Az Alstom-ügyben van előre­lépés?

– Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos vizsgálódik, és most már az ügyészség is. Az Alstom szerelvények nem rendelkeznek hatósági engedéllyel. Ez a legfontosabb tény, amelyet rögzítenünk kell, ami teljesen független a szerződéstől is. A hatósági engedély nem a mi hatáskörünk. Amíg azt nem szerezték be, nehéz bármiről is beszélni. Enélkül nem lehet átvenni és üzembe helyezni a metrókocsikat. A féktesztek során negyven esetből tízszer nem álltak meg az Alstom szerelvények, az ajtók azonban kinyíltak. Így nem szabad a forgalomba engedni őket.

– Nem arról van szó, hogy más gyártó szeretne betörni a piacra?

– A franciák a magyar miniszterelnöktől kezdve rajtam keresztül mindenkit azzal vádoltak meg, hogy az oroszoknak akarjuk átjátszani a metrókocsi-beszerzést. Ez kitaláció. Az viszont érdekes kérdés, hogy az orosz államadósság terhére miért nem lehetett megépíteni a metrót a kilencvenes években. Demszky Gáborék erről eddig nem voltak hajlandóak semmit sem mondani.

– A 4-es metró második szakaszára van pénz?

– Nem Orbán Viktor, hanem a mi döntésünk, hogy egyelőre nem kezdjük meg a metró második szakaszát, ugyanis az előző városvezetés egyetlen forintot sem hagyott rá. A budapes­tiek becsapását jelentené, ha azt mondanánk, hogy elméletileg elképzelhető az építkezés folytatása 2014 előtt. Ezért sem a budapesti, sem az állami költségvetésbe nem szabad betervezni a második szakasz költségeit. Az Európai Unió még tárgyalni sem kíván velünk erről a kérdésről. Viszont 2014-től új támogatási ciklus kezdődik az unióban, s ez lehetőséget teremthet az építkezésre. De addig is az 1-es villamos pályáját felújítjuk, és átvezetjük a Lágymányosi hídon Újbudára, és a 3-as villamos szakaszát is megújítjuk.

– Mi lesz a budai fonódó villamos-projekttel?

– Ha nem valósul meg ez a beruházás, akkor jó néhány kerület és a főváros is pórul jár. Fogytán a türelmünk a II. kerülettel szemben, akadályozzák a fonódó villamossínek, a közvetlen villamoskapcsolódás kialakítását Budán. Pontosan nem is értem, mi a problémájuk. Változó kifogásokkal élnek, két egyeztetést is kezdeményeztünk, a II. kerület azonban nem élt ezekkel a lehetőségekkel. Nemrég György István főpolgármester-helyettes személyesen is tárgyalt a kerületben, de ő sem tudott velük zöldágra vergődni. Bízom abban, hogy átgondolják álláspontjukat, mert ha nem, ezt az uniós pénzt elveszítjük. Ha ez bekövetkezik, a felelősség csakis a II. kerületi önkormányzatot terheli majd, hiszen már réges-rég, még bőven az előző ciklusban meg kellett volna egyezniük a fővárossal.

– Az imént beszélt a budapesti adósságállomány nagyságáról. Miután távoztak a vezetésből, büntetlenül elvonulhatnak Budapest volt irányítói?

– Nem vagyok büntetőjogász, sem nyomozó, nem tisztem megállapítani, hogy ezeknek az ügyeknek mekkora hányada származik csupán emberi mulasztásból vagy rosszhiszeműségből. Egy-egy ügyet át lehet vinni a városvezető háta mögött, mert valóban nem lehet mindenre odafigyelni. De itt üzemszerű mulasztások történtek éveken keresztül, és ezek semmivel sem indokolhatóak. Ezekben az esetekben a fejelfordítás vagy a tökéletes alkalmatlanság esete állhatott fenn. A közszolgáltató cégek ügyeinek esetében azonban szerintem az MSZP nagyságrenddel nagyobb súllyal felelős, mint Demszky Gábor. De az új vezetés szemléletváltást hozott, az ügyek tisztázása folyik, az eddigi pazarló gazdaságpolitikát leállítottuk, egy-két kemény év következik, meg kell húzni a nadrágszíjat. Bizonyosan le kell építenünk a bürokráciát, legalább háromszázzal kevesebb emberre van szükség a hivatalon belül. Még mielőtt valaki politikai leszámolásról kezdene beszélni, le kell szögezni: az apparátust az előző városvezetés duzzasztotta fel, ennél kevesebb dolgozóra van szükség. Ez szakmai kérdés, a főosztályvezetők javaslatai alapján határozunk majd a létszámcsökkentésről. Az itt maradó állomány szakmai becsületét viszont visszaadjuk.

– Mit szól a saját táborából érkező támadásokhoz? A Fideszben többen kifogásolják, hogy több baloldali tanácsadót és cégvezetőt nevezett ki.

– Ez marhaság. Részben paranoiából, részben indokolatlan indulatból támadnak. Olyan ez, mint egy sportmérkőzés: ha minden nézőtéri bekia­bálásra taktikát változtatunk, abból csak káosz és eredménytelenség származhat. Azt eddig senki nem számolta meg a jobboldalon, hogy a saját politikai közösségünkből hány ember került a városházára: sokkal több, mint az állítólagos balliberális körből. Elmondtam előre, nem párttagság, hanem szakmaiság szerint válogatom majd ki azokat, akikkel együtt kívánok dolgozni.

– Demszky Gábor egykori főpolgármester-helyettese, Atkári János jó szakember?

– Mutassanak nekem a jobboldalon olyan embert, aki az ország második legnagyobb költségvetési szervezeténél olyan helyismerettel és szakmai tudással rendelkezik, mint ő. Ilyen nincsen közöttünk. Atkári János nem azért érkezett, hogy politikai ideo­lógiát érvényesítsen. Demszky Gábor épp a takarékos gazdaságpolitikája miatt vált meg Atkáritól. Ha ez a takarékosság maradt volna, nem itt tartanánk. A Tarlós-programot, a vállalásaimat a választóknak, illetve a Fidesz vezetőinek, Orbán Viktornak és Kövér Lászlónak tettem meg még a választások előtt. A miniszterelnök azt kérte, rakjak rendet a városban, és váltsunk irányt. Ezt vállaltam és végrehajtom. Senkivel sem akarok háborút, de nem engedem, hogy állandó bekiabálások mentén dolgozzunk.

– Az irányváltásban fontos szerep juthat az egészségügy rendbetételének. Lesz egészségügyi holding Budapesten?

– Tizenkét nagy kórházunk van, úgy tudom, még nem dőlt el, hogy a kórházak nem kerülnek-e központi, kormányzati irányítás és működtetés alá. Ez lenne a legjobb megoldás. Nem tartom magam reneszánsz embernek, aki mindenhez ért, az egészségügy bonyolult rendszer, az állami szakapparátus pedig tudja a dolgát. Ha nem viszi el az állam a kórházak működtetését, szaktekintélyek tanácsaira kell majd hagyatkoznunk. Szóba jöhet a holdingrendszer is, de biztos, hogy az nem Horváth Csaba modellje lenne.

– Lesz-e egységes fővárosi parkolási rendszer?

– Nem egy kerület akadályozza ennek kialakítását. Saját hatáskörben alakítanak ki maguknak parkolási cégeket, ami kaotikus helyzethez fog vezetni. Az egységes parkolást és az egységes közösségi közlekedést csak úgy lehet megvalósítani, ha minden fővárosi útszakasz a tulajdonunkba kerül.

– Ezzel el is érkeztünk a kétszintű – kerületi és a budapesti – városvezetés problematikájához. Általánosságban mi a véleménye, mekkora hatáskörrel kellene rendelkeznie a Fővárosi Önkormányzatnak?

– Erősebbel, mint amellyel most rendelkezünk. Európában nagyon kevés példa van a budapestire, nagyrészt az erős központi vezetés érvényesül. Tizenhat éves óbudai polgármesterségem miatt érzelmileg nekem nem egyszerű a kerületek ellen beszélni. A közszolgáltatások miatt azonban lehetetlen huszonhárom részre osztani a várost, az egységes vagyongazdálkodás és közlekedés elengedhetetlen. Ez szakmai kérdés, az önkormányzati törvényt kellene módosítani az erősebb főváros megteremtéséhez. Mivel a kerületi polgármesterek nagy része országgyűlési képviselő is, nem áll érdekükben saját maguk gyöngítése. Ésszerű, szakmai döntést jelentene az erős központ és gyengébb kerületi helyhatóságok kialakítása. Ha nem így lesz, előbb-utóbb parciális, illetve egzisztenciális érdekek miatt széthullik a város.

– Mi a célja az ingatlan-értéknöve-kedési adó kivetésével?

– Tisztázni kell, hogy az Országgyűlés óriási hibájából – a miniszterelnök tudta nélkül – az utolsó fővárosi helyi adó, az idegenforgalmi adó kivetésének jogát is elvették tőlünk. Ezt mostantól a kerületek szedhetik be. Ez érthetetlen és nonszensz, hiszen az önkormányzati törvény szerint a feladat a miénk, a forrását pedig elvették tőlünk. Ráadásul jó néhány kerület is rosszul járt ezzel a döntéssel. Úgy látom, újabban itt két-három kerület jár jól bizonyos döntésekkel, míg a többi kerület és a főváros épp ellenkezőleg. Nem maradt tehát nálunk egyetlen adókivetési jog sem, nincs adóbevételünk. Azt kezdeményezem, hogy Budapest kapja meg az önálló adókivetési jogot az Országgyűléstől. A konkrét kérdésükre rátérve, az ingatlan-értéknövekedési adó ötlete nem újdonság, de ez nem lesz lakásadó. Arról van szó, hogy ahol a Fővárosi Önkormányzat infrastrukturális beruházást hajt végre, az ingatlanok értéke növekedni fog. Ennek az értéknövekménynek a kis hányadát lehetne adó formájában visszaszedni.