Magyar Hírlap online

Pragmatikus gazdaságpolitikát!

"Az elképzelhetetlen, hogy az exportpolitikára ne a belgazdasági kérdésekkel párhuzamosan tekintsünk"

Új exportpolitikát, a kül- és belgazdaság egy szintre emelését, az önálló Pénzügyminisztérium felállítását, szolidaritási adó bevezetését, a szuperbruttó jövő évi meghagyását, a bankok bérlakásprogramjának megvalósítását tartja a legfontosabb gazdaságpolitikai lépéseknek Széles Gábor, lapunk tulajdonosa. Elmondta azt is, változtatni kellene a kormány kommunikációján, a minisztereknek többet kellene szerepelniük, hogy tehermentesítsék a kormányfőt.



– Az év eleji húszszázalékos növekedést mutató exportadatokhoz képest a legfrissebb számok drasztikus romlást jeleznek, az export stagnál. Önnek, aki az elsősorban külföldi piacokra beszállító Videoton vezetője is, mi a véleménye erről?

– A Videotonnál havi lebontásban kísérjük figyelemmel, hogyan alakul az exportból származó árbevételünk. A számok azt mutatták, hogy január–februárban még húsz százalék körüli bővülést könyvelhettünk el, márciustól viszont csökkent ez az arányszám, júniusra már csak olyan mértékű volt az árbevétel, mint a tavalyi év azonos időszakában. A második negyedévben nemcsak hogy megállt a bővülés, hanem visszaesett a tavalyi szintre. A Videoton főképp autóelektronikai és háztartási, valamint ipari elektronikai eszközöket gyárt a nyugati piacokra. Autóelektronikai termékekben autógyáraknak, így például a Volkswagennek, a Mercedesnek vagy a Peugeot-nak. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az
Európai Unió útjain futó autókban átlagosan 16 Videoton alkatrész van. Az autógyárak arról tájékoztattak minket, hogy tavaly, az első fél év végén, nyár tájékáig raktárkészletfogyást tapasztaltak, a második fél évben pedig elkezdték feltölteni raktáraikat. Idén márciustól viszont már nem kapnak plusz megrendeléseket 2010-hez képest. Ezekből az információkból már előre tudtuk, hogy a január–februári adatokkal a második fél évben nem számolhatunk.

– Ez azért rossz hír, mert az elmúlt húsz évben az exportnövekedés húzta a gazdaságunkat, s a különböző kormányok is erre építették a növekedési stratégiájukat. Ha viszont nincs exportnövekedés, mit lehet tenni?

– Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy az exportnövekedésünket a hagyományos ágazatokból, így az autóipari beszállításokból tudjuk növelni. Ugyancsak számításba kell venni a növekvő világgazdasági recessziót. Ezért ha ebben az évben az ország GDP-növekedése eléri a másfél százalékot, azt nagyon jó eredménynek fogom tartani. Új ágazatokat kell találnunk, amelyek növelik az exportot, ebből következik, hogy új pia­cok után is kell néznünk. Így Kína, India, az arab világ, valamint a balkáni országok lehetnének az új célpontjaink. Amennyiben ezt nem tudjuk elérni, az exportot a továbbiakban nem tekinthetjük majd a gazdaság húzóágazatának.

– Ön a választások előtt kidolgozott egy belgazdaságot élénkítő koncepciót, amelyben hangsúlyozott szerepet kapott a vidékfejlesztés. Most miképp ítéli meg ezeket a területeket?

– Amikor elkészítettük ezt a programot, alapvetésként fogalmaztuk meg, hogy a belgazdaságnak ugyanolyan fontos szerepet szánunk, mint külgazdaságnak. Ma a belgazdaság egy helyben toporog, az exportpia­caink pedig szűkülnek. Ezért a belgazdaság fejlesztésének, előtérbe állításának elsődleges célnak kellene lennie. Az elképzelhetetlen, hogy az exportpolitikára ne a belgazdasági kérdésekkel párhuzamosan tekintsünk, hiszen az egészséges gazdasághoz, a nemzeti össztermék növekedéséhez ugyanolyan fontos mindkét terület hatékony működése. Természetesen ez csak egy nagyon pragmatikus gazdaságpolitika megvalósításával érhető el.

– A vidékfejlesztés a munkahelyteremtéssel a szociális feszültségeket is tompíthatná. Az ön programjában is szerepelt a cigányság munkához juttatása, felzárkóztatása.

– A vidéki, falusi cigányság munkához juttatásához csak a háztáji gazdálkodáson át vezethet az út. De pusztán azt csinálni, hogy kismalacokat és csibéket adunk nekik, hogy most kezdjetek ezekkel valamit, teljesen rossz megoldás.

– Arra gondol, ahogyan azt most kormányzati körökből intézik?

– Ezeket a programokat nem kommentálnám.

– Ön milyen megoldást javasol?

– A háztáji gazdálkodást nem lehet a nagy semmire építeni. Ezeket a programokat bele kell illeszteni a gazdaság mikroszövetébe. A háztáji gazdálkodást a helyi gazdaságokkal együttműködve lehetne beindítani, hogy legyen értelme az állatok nevelésének, majd feldolgozásának és értékesítésének. Ez egy láncolat, amelyet ki kell építeni, ezt a munkát nem lehet megspórolni. Emellett a helyi pénzek elterjedésére nagy szükség lenne, hiszen ebből olyan helyi pénzbőséget lehetne létrehozni, aminek nincs országos inflációs hatása.

– A Mol orosz érdekeltségének állami kivásárlásáról mi a véleménye?

– Helyes lépés volt! De nem szabad illúziókat táplálni azzal kapcsolatban, hogy ezekből a papírokból plusz költségvetési bevételt lehet elérni rövid távon. Azt hiszem ez már nem is kérdés. De az igen, hogy miként lehet a kormánynak ebből a pakettból évenként például ötvenmilliárdnyi részvényt eladni úgy, hogy a Molt ne érintse hátrányosan ez a lépés, részvényárai ne zuhanjanak. Azt is tisztázni kellene, melyik miniszter lesz ezekért a tranzakciókért felelős.

– Sokan kritizálják az új, egykulcsos, 16 százalékos személyi jövedelemadó rendszerét. Ön szerint jó lépés volt a bevezetése?

– A 16 százalékos személyi jövedelemadót jó elképzelésnek tartom. De mivel a nemzetközi gazdasági helyzet kedvezőtlenül alakul számunkra, így a következő egy-két évben valahogy pótolni kellene az új szja bevezetése miatt okozott ötszázmilliárdos költségvetésibevétel-kiesést. Azt tartanám a legjobb megoldásnak, hogy a kormány bevezetne egy szolidaritási adót, amivel ezt a hiányt részben pótolni tudná. Ezenkívül a szuperbruttót jövőre még mindenképp meg kellene hagyni, nem szabad kivezetni az adórendszerből. Ha a kormány mégis megtenné ezt, a kis keresetűek nagyon rosszul járnának, még több terhet vállalnának magukra.

– Óriási gondot jelent az embereknek a svájci frank brutális megerősödése, a lakásuk után felvett devizahitelek törlesztőrészletének drasztikus megugrása.

– A kormány és a bankszövetség közötti megállapodást néhány részletében újra kellene tárgyalni. Sokan elfeledkeznek arról, a bankoknak pedig nem érdekük arról beszélni, hogy a devizahitelesek ingatlanjai az ő tulajdonukban vannak. Amennyiben ez nem így lenne, nem is tudnák eladni azokat a hitelezőik feje fölül. A kormány a törvényhozás útján kimondhatná: azokat a hiteleseket, akik nem tudják fizetni tartozásukat, nem lehet kilakoltatni az otthonukból, hanem bérlőként maradhatnának a lakásokban. A bérleti díjat a bankoknak fizetnék.
A kormánynak rá kell venni a pénzintézeteket az átmeneti bérlakás-konstrukcióra. A törvényhozás arról is szabályt alkothatna, hogy két-három évig – amikor már tisztán látjuk, mennyi is a valóban bedőlt hiteles – az akkorra már bizonyosan jobb állapotban lévő állam az eszközkezelőn keresztül elkezdené megvásárolni a bankok tulajdonában lévő bérlakásokat. Az állam így segítene a bankoknak, hogy ne maradjon a nyakukon a lakásállomány, mert ez a céltartalékaik szintjén valóban agyonnyomná őket.

– Említette az eszközkezelőt, amelyről már van törvény, de maga az intézmény még nem állt fel. Mi a véleménye az állami apparátus hatékonyságáról?

– Valóban, a minisztériumok mintha nem a leghatékonyabban működnének. A kormányfő bejelentette, hogy létrehoznak egy bizottságot abból a célból, hogy feltárják, ki a felelős a devizahitelezés meghonosításáért. Ezzel azonban csak a minisztériumok és miniszterek közötti felelősséget terítik szét. A miniszterelnök így nem tudja a minisztériumok munkáját olyan hatékonyan számon kérni, mint ahogyan azt kellene. Orbán Viktor is belesodródhat abba a helyzetbe, mint korábban Gyurcsány Ferenc, hogy minden kérdésben neki kell a nyilvánosság elé állnia, a felelősséget is rajta kérik számon, ami hihetetlen módon „elkoptathatja” a kormányfőt.

– Mint médiatulajdonos és médiaszakember, hogy értékeli a kormányzat kommunikációját?

– Az imént már céloztam arra, hogy szerintem mi is a fő gond a kommunikációban. A miniszterek nem szerepelnek eleget a nyilvánosság előtt, pedig tehermentesíteniük kellene a kormányfőt. Egyértelmű, hogy a tárcavezetőktől nagyobb felelősségvállalást kellene megkövetelni a kommunikáció terén is.

– Látható, hogy az országot rendkívüli negatív gazdasági hatások érik. Mit gondol, a jelenlegi kormánystruktúra rugalmasan tud válaszokat adni ezekre a kihívásokra?

– Az látszik, hogy a tőzsdei pánikhangulatok, valamint a nemzetközi gazdasági szituációk miatt a költségvetési hiányt csak egy komoly kormányzati cash flow-tervezéssel lehet tartani. Mindenképp szükség lenne egy sokkal komolyabb kormányzati cash flow-figyelésre és hatástanulmányokkal előkészített költségvetési tervezésre. Ezt úgy lehetne a legkönnyebben megoldani, ha újra felállna az önálló Pénzügyminisztérium.