Magyar Hírlap online

Országkép-alakításba fogtak

Önbizalommal és nyitott szívvel közelítve könnyebb együttműködni más nemzetek képviselőivel

A valahai munkásőrközpont óriási szürke tömbjében székel a Gellért-hegyen a Balassi Intézet. Az épület különböző szintjein folyik a rendteremtés, a felújítás, a karbantartás. Hatos Pállal, a korábbi miniszteri biztossal, az intézmény frissen kinevezett igazgatójával az intézet szellemi-metodikai megújításának aktuális kérdéseiről beszélgettünk.

– Miniszteri biztosként július kilencedikén azt a feladatot kapta, hogy a Balassi Intézet működését áttekintse, új koncepcióját hét minisztériummal együttműködve kidolgozza. Milyen állapotban találta az intézetet?
– A helyzet, amit találtam, nem volt túl rózsás. Ezt az intézményt 2001-ben hozták létre, azokból az elődintézményekből, amelyeknek egyenként, külön-külön is részfeladatuk volt a magyarság jó hírnevének képviselete külföldön. Úgy tapasztaltam, hogy az országképépítés az elmúlt időszakban egységes koncepció hiányában több tárca hatásköre és intézményrendszerei között vergődött. Ütközött egymással a sokféle érdek, felbukkant a közömbösség, a sokfajta tanácstalanság, az integráció hiánya. Forráskivonás is volt, nem jutott elég pénz, miközben nem volt elég hatékony a gazdálkodás.

– A pénz most sem dől…
– Így van. De ha van cél, ha van stratégia, hozzá lehet jutni azokhoz az forrásokhoz, amelyek eddig nem nyíltak meg. Ismert az evangéliumi történet, amely a kenyérszaporítás csodáját idézi fel: a hitetlenek számára soha nem jut elég hal és kenyér. Ha tudjuk, hogy mit akarunk…

– És ha hiszünk benne…
– …akkor sok-sok olyan erőforrás kezd el működni, amelyről eddig nem is tudtunk vagy nem számítottunk rá. Ha hiszünk abban, hogy a magyarság kulturális diplomáciájának alakításában a Balassi Bálint Intézet kiemelt szerepet játszhat, ha tudomásul vesszük és vetetjük, hogy az Európai Unió országaiban a kultúra és az oktatás továbbra is nemzeti hatáskörben marad, hogy az uniónak is érdeke a nemzeti kultúrák értékeinek és sokszínűségének megőrzése, biztosak lehetünk abban, hogy működőképességünket megőrizhetjük, hogy versenyképességünk fejleszthető.

– Mi a legfontosabb vállalható cél és feladat?
– A magyarságkép, a magyarság jó hírnevének megőrzése Európában és a nagyvilágban. Ahogy névadónk, Balassi Bálint is „az jó hírért” küzdött, ennek hétköznapi formája az erényre való törekvés. Nem szeretem az angol nyelvterületről belopózott imázs kifejezést, szívesebben használom az országkép, a nemzetkép kifejezéseket. Egészen nyilvánvaló, hogy az országkép-alakításon túl az összmagyarság értékeinek felfedezése, őrzése és terjesztése is a feladatunk, s közülünk valóknak kell éreznünk azokat is, akik már nem vagy alig tudnak magyarul, de őrzik a kötődést az óhazához. Számukra, gyermekeik és unokáik számára nyelvi kurzusokat tartunk, bemutatjuk hazánk természeti és kulturális értékeit, így képesek lesznek generációkon át kötődni Magyarországhoz, s maguk is, akarva-akaratlan közreműködnek az országkép-alakításban.

– Van-e olyan régió, földrész, ahová több figyelemmel tekint a Balassi Intézet?
– Magyarország természetes földrajzi fekvése miatt Kelet és Nyugat közt van, ezer évnél régebben európai nép vagyunk, helyünk a Kárpát-medencében adott, s természetes, hogy ebben a régióban a nemzeti kultúrák hathatnak és hatnak is egymásra.

– Tudta ezt Bartók Béla is…
– Természetesen. Egyik nemzet sem alábbvaló a másiknál, nincs magasabb és alacsonyabb rangú kultúra, ebben a hitben végezzük munkánkat. Nyilván vannak eltérő hagyományok, más-más a történeti örökség, kulturális örökség, mentális örökség: ez Európa. Ezen belül is nagyon fontos a szomszédságpolitika. Különösen figyelni kell azokra az országokra, ahol nagy számban élnek magyar identitású emberek. Meglepően sok közös kulturális szál köt össze minket a szomszédos országokkal. De hogy egy frivol példát mondjak, az egyik legutóbbi bulgáriai könnyűzenei tehetségkutató versenyt a győztes a Gyöngyhajú lány előadásával nyerte meg. Nagy az érdeklődés irántunk Lengyelországban, Szlovákiában, a többi környező vagy akár távolabbi országban is, napi feladatunk eljuttatni hozzájuk saját kulturális érté­keinket mind a populáris, mind a kisebb tömegeket megmozgató műfajokban. Ha önbizalommal, nyitott szívvel közeledünk a többi néphez-nemzethez, nagyon sok dologban együtt tudunk működni.

– A tengerentúl is élnek magyarok. Velük kapcsolatban mit vállalnak?
– Az atlanti szövetségben élünk, NATO-szövetségesek vagyunk, nem lepődhetünk meg azon, hogy Amerikában most is másfél millió ember vallja magát magyar származásúnak, őrizve magyar gyökereiket. Őket egyrészt magyarságukban kell megszólítani, másrészt az ő közvetítésükkel juthatunk el az őket befogadó kultúrákhoz. Képesek lesznek lobbi-tevékenységükkel megsokszorozni azt a hatást, amit el akarunk érni.

– Az előző kormány alatt is működött a Balassi Intézet, a külföldre telepített magyar intézetek. Mit tettek és mit nem tettek az előző kormány képviselői?
– Már a beszélgetésünk elején említettem a tanácstalanságot, a közömbösséget, a vergődést. Magyar adófizetők pénzén sokszor fontosabb volt számukra önmaguk fenntartása, mint a programok kidolgozása, működtetése, finanszírozása. Miközben az is fontos, hogy Budapest kulturális programgazdagságának tudatos, célirányos fejlesztésével, különösen a nemzeti ünnepek és évfordulók méltó megrendezésével az országképépítés fontos helyszínévé váljon. Konkrét céljaink: a jövő évi magyar EU-elnökség arculatának és programszervezésének megvalósítása az országképépítés szolgálatában, Campus Hungary – a magyar kultúra, felsőoktatás és kutatás központosított nemzetközi képviseletének megteremtése, Kárpát-medencei magyar hallgatói központ és szakkollégium, a magyar–magyar mobilitás rendszerének újragondolása és módszertani koordinációja, a diaszpóra­magyarság fiataljainak képzése, magyar identitásuk erősítése, a nemzetközileg kezdeményező, megújuló magyarságtudományi kutatások koordinációja.

---

Pályakép

Hatos Pál 1971-ben született. Az ELTE történelem–magyar szakán, illetve jogi karán végzett, pályáját a Budapesti Piarista Gimnázium tanáraként kezdte. 1998 óta tanít az ELTE művelődéstörténeti tanszékén, meghívott előadó volt az Indiana University Magyar Tanszékén. Történelmi tárgyú monográfiái mellett több szakmai publikáció­ja jelent meg, többek között a felsőoktatás modernizációja és nemzetköziesítése témakörében. Kutatómunkája mellett az Igazságügyi Minisztérium EU-csatlakozás előkészítésével foglalkozó főosztályának jogi munkatársa volt, majd az Oktatási Minisztériumban dolgozott a felsőoktatási terület kabinetfőnökeként. Öt éven keresztül irányította a Magyar Ösztöndíj Bizottság Irodáját. Az utóbbi négy esztendőben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem kancellárja, a rektor igazgatási helyettese volt.