Magyar Hírlap online

Molekulák nagy varázslója

Tudomány. A színes folyadékoktól a gyógyszerkutatásig, a télizöld meténgtől a Cavintonig és a kétszázötven szabadalomig

Sokan az egyik leghíresebb magyar gyógyszer, a Cavinton „atyjának” nevezik. Széchenyi-díjas akadémikus, a Magyar Feltalálók Egyesületének alapító elnöke, s ez év nyarától a Feltalálók Nemzetközi Lovagrendjének tisztje. Szántay Csaba professor emeritus magyar kémikusok, vegyészmérnökök nemzedékeinek mestere, s bár közeledik a 82. születésnapja, nem gondol visszavonulásra.



– Professzor úr a napokban vette át a Széchenyi Tudományos Társaság életműdíjaként a Széchenyi-aranyérmet, s alig egy éve a Magyar Feltalálók Egyesületének nagydíját. Jövőre lesz hatvan éve, hogy a Műegyetemen megszerezte a vegyészmérnöki diplomáját, és azóta is itt dolgozik. Mivel foglalkozik most?

– Ma is aktív oktató és kutató vagyok, két munkahelyem is van. A Műegyetem szerves kémia tanszékén kívül – amelyet tizenhat évig vezettem – az MTA Kémiai Kutatóközpontjában is évtizedek óta folytatom a képzést és a kutatást. Az egészségem még aránylag jól bírja. Ma is a legfőbb tevékenységem: munkatársaimmal gyógyszergyárakkal működünk együtt új gyógyszerek és új technológiai eljárások kifejlesztésében, amelyek részint gazdaságosabbak, részint hatékonyabbak, mint az eddigiek.

– Elsősorban minek tartja magát: oktatónak, tudósnak vagy feltalálónak?

– Egyszerre és elválaszthatatlanul mindháromnak. Tudós-feltaláló vagyok, célom a tudás megszerzése, bővítése, de nem önmagáért, hanem hogy használjuk. Nálunk, a Műegyetemen a hagyomány kötelez: ott van állandóan az ember előtt az a szó, hogy hasznosítás. Van körülbelül ötszáz tudományos cikkem, ezek jó része elméleti jellegű, miközben kétszázötven különálló szabadalom szerzője-társszerzője is vagyok, s ezek alapjait az elméleti tudásom adja. És a diplomám megszerzése, 1950 óta mind a mai napig tanítok, mert meggyőződésem: a mestereinktől kapott és általunk gyarapított tudás arra való, hogy továbbadjuk a következő nemzedékeknek.

– Az idén húszéves Magyar Feltalálók Egyesületének alapításától fogva ön az elnöke, s úgy tudom, a legtöbb önálló szabadalom szerzője Magyarországon. Mit tart hat évtizedes kutatói-feltalálói pályája legfontosabb eredményének?

– Gazdasági szempontból a Cavinton gyógyszer szintézisében elért eredményeim állnak az első helyen. A Richter gyógyszergyár kutatói különítették el a télizöld meténg nevű gyógynövényből a vinkamin alkaloidot, ami javítja az agyi vérkeringést, és eredetileg ennek az átalakításával készítették a Cavintont. A növény nagyüzemi termesztése azonban nehéz és kockázatos, mert az árnyas, erdőszéli helyeket kedveli, vagyis a termés és így a termelés is nagyban függ az időjárástól. Ezért javasoltam, hogy a hatóanyagot próbáljuk szintetikus úton előállítani. A gyár mérnökeivel együttműködve sikerült megoldanunk a totálszintézis problémáját, és ezáltal függetlenítenünk a gyártást a növényi forrástól.

– A manapság népszerű bio-szemlélettel szemben ön a mesterséges-szintetikus eljárás híve?

– A lényeg a hatóanyag. Meggyőződésem, hogy ha a teljes szintézissel előállított gyógyszer költségtakarékossági tényezője vetekszik a természetes anyagból előállítás költségével, akkor a szintetikus eljárás nagy előnyöket nyújt, mert az időjárástól független. Hadd mondjak erre egy tragikus példát. Csaknem öt évvel ezelőtt következett be a délkelet-ázsiai cunami, amely óriási emberi és anyagi veszteséget okozott többek között Indonéziában. De azt kevesen tudják, hogy a tengeri szökőár elpusztította azokat a nagy trópusi ültetvényeket, ahol a voacanga fát termesztették. E fa kérgéből állította elő a Richter legnagyobb konkurense a vinkamint, illetve a Cavintont. A katasztrófa miatt ez a vállalat feladta a Cavinton előállítását, így a Richter óriási versenyelőnyre tett szert, és az én filozó­fiám is megerősítést nyert, miszerint a szintetikus termelés megbízhatóbb, mint a növényalapú.

– Az egyik legsikeresebb magyar gyógyszer, a Cavinton szintézisében elért eredményeiért 1975-ben Állami Díjat kapott. Ezzel ért tudományos-feltalálói pályája csúcsára?

– Nehéz erre válaszolni, mert a gyógyszerkutatásnak soha sincs vége. Ugyanannak a gyógyszernek, így a Cavintonnak is állandóan tovább lehet fejleszteni a gyártási eljárását, folytatni az eredeti gyógyszermolekula mesterséges módosítását. Mivel a gyógyszer nem csupán szellemi, de egyben ipari és kereskedelmi termék is, a versenyben az tud sikeres maradni, aki mindig hatékonyabb és gazdaságosabb, mint versenytársai. Például a Cavintonhoz több tucat szabadalmunk fűződik, a találmány, a technológia és a gyártás minden fázisára bejelentettünk szabadalmat, hogy más ne tudja lemásolni.

– Kémikusként főként gyógyszerkutatással foglalkozik. Miért?

– A kémia azért nagyszerű tudomány, mert világunknak, életünknek nincs egyetlen ezredmásodperce sem, amikor ne zajlana le valamilyen kémiai reakció. Középiskolás koromban az irodalmat szerettem, de az egyik legjobb barátom hatására, aki szenvedélyes „kis kémikus” és kísérletező volt, végül a Műegyetemre, a Vegyészmérnöki Karra jelentkeztem. Itt, a laborban szerettem meg a kémiát, mert megragadta a fantáziámat, hogy különböző anyagokból hogyan lehet másokat csinálni. Emlékszem, hazavittem a családomnak folyadékokat, hogy megmutassam nekik, ha két színtelen folyadékot összeöntök, kék színű lesz, vagy piros. Olyan ez, mint a varázslat…

– Végül is a kémia a középkori alkímiából fejlődött ki…

– Igen, s bár a modern kémia a legkevésbé sem misztikus tudomány, azért varázsereje van annak, ahogy az anyagok, a molekulák szerkezetét kémiai eljárással módosítjuk, átalakítjuk, és új tulajdonságú származékokat hozunk létre. Egész pályám során természetes szerves vegyületek szintézisével foglalkoztam, s ez az érdeklődésem vitt el a gyógyszerkutatásig, hiszen a gyógyszeripar a természetben csak kis mennyiségben előforduló – és így csak jelentős költségráfordítással nyerhető – hatóanyagoknak az izolálásuknál gazdaságosabb, szintetikus előállítását igényli, hogy nagy mennyiségben, biztonságosan lehessen őket gyártani. Az első szabadalmam az emetin hatóanyag totálszintézise volt a Chinoin gyógyszergyárral együttműködve. Ezt az eredetileg a dél-amerikai ipekakuána növényből izolált alkaloidot igen hatásosan alkalmazták az amőbás eredetű dizentéria és más trópusi megbetegedések kezelésére, és nekünk sikerült megoldanunk a molekula ipari előállítását. Egyébként azért is fontos az élettanilag fontos vegyületek, hatóanyagok előállítása természetes kinyerésük helyett kémiai úton, szintézissel, mert az a célunk, hogy az új, származékos anyag jobb, hatékonyabb és kevésbé toxikus legyen, mint az eredeti természetes anyag. Például a Cavinton nincs a növényben, a vinkamin van benne, ebből lehet emberi találékonysággal, kémiai módosításokkal különféle származékokat előállítani. Ezeket gondosan megvizsgálják biológiailag és orvosilag, és ha akad olyan, amelyik jobb, hatékonyabb, mint az eredeti anyag, akkor ez is piacra kerül.

– Az ön régi barátja, a Nobel-díjas Oláh György professzor szavajárása, hogy a tudás átadása legalább olyan fontos, mint maga a tudás. Mint lapunknak nemrég adott interjújában hangsúlyozta, a legnagyobb öröme az, hogy segíthet a fiataloknak tanulni, fejlődni, mert szüntelenül változnunk és változtatnunk kell.

– Én is így gondolom: a kutatás és az oktatás-nevelés elválaszthatatlan egymástól. A tudományos kutatás általában, a kémiai pedig különösen, nagymértékben csapatmunka. Egyetlen gyógyszert sem tud egy ember kifejleszteni. Persze minden csapatnak van vezetője, motorja, ötletgyártója. Nekem nemcsak az öröm, ha sikerül valami újat, hasznosat kitalálnom, valamilyen izgalmas problémát megoldanom, hanem az is, ha látom, hogy tanítványaim, munkatársaim milyen nagy sikereket érnek el.

---

Pályakép

Szántay Csaba vegyészmérnök, professor emeritus 1928. január 4-én született Salgótarjánban. A ciszterci rend budai Szent Imre Főgimná­ziumában érettségizett, 1950-ben vegyészmérnöki diplomát szerzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, azóta is ott dolgozik, a szerves kémia tanszéken. 1967 óta egyetemi tanár, 1970-től az MTA levelező, 1982-től rendes tagja. 1976-tól az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében tudományos osztályvezető, tudományos tanácsadó. Évtizedek óta foglalkozik gyógyszerkutatással. 1975-ben az alkaloidkémia területén – különös tekintettel a Cavinton gyógyszer szintézisében – elért eredményeiért Állami Díjat kapott, majd a Szent-Györgyi Albert-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, a Széchenyi-díj, a Richter Gedeon-díj, az Arany János Közalapítvány nagydíja kitüntetésben részesült. Kétszeres arany fokozatú kiváló feltaláló, mintegy kétszázötven szabadalom szerzője. 1989 óta elnöke a Magyar Feltalálók Egyesületének, a Széchenyi Tudományos Társaság tagja.