Magyar Hírlap online

Interregnum a vasútnál és az egész országban

Már sztrájkolni sincs értelme, mert nincs kivel szemben. Az átmeneti kormány a végóráit éli, a MÁV vezetése pedig valamiféle révületben leledzik, s már egyetlen őszinte mondatot sem hallani a munkáltatótól – mondta lapunknak Bárány Balázs, a Vasúti Dolgozók Szabad Szakszervezetének érdekvédelmi alelnöke.

– Szeptember 30-ra, a VDSZSZ huszadik születésnapjára készült kiadványuk címe 20 év sztrájk. A szakszervezet élete csak a sztrájkról szól?
– A sztrájk alapvetés. Nekünk nincs más lehetőségünk, mint ez a nyomorult sztrájk, amikor hülyének néznek minket a tárgyalóasztalnál. De Magyarországon ez szitokszó. Lehetetlen az emberek fejébe ültetni, hogy csak egy normális lehetőségről, az alkotmányban biztosított jogról van szó, amellyel élni kell. Mi más eszköze van a munkavállalónak? Meggyőződésem egyébként, hogy a dolgozók és a munkáltató alapvetően nem ellenérdekelt felek, hiszen mindkettőnek fontos, hogy a gazdasági társaság jól működjön, fejlődjön. Ehhez viszont az eszközöknek és a munkásoknak is fejlődniük kell. De itt, nálunk, a munkáltató sem az egyiket, sem a másikat nem fejleszti. A fizetések alacsonyak, ugyanezeket a MÁV-szerelvényeket külföldön háromszor-négyszer magasabb bérért mozgatják. A költségek közt koránt sincs ilyen nagy különbség.

– Ha a MÁV vezetésének ugyanaz az érdeke, mint a vasutasoknak: tehát, hogy a vállalat megkapja az állami költségtérítést, s legyen pénze a fejlesztésre is, akkor miért nem lép fel erélyesebben a cég érdekében?
– Feltettük már a kérdést, mi lenne, ha a megrendelő – aki jelen esetben azonos a tulajdonossal: az állam – nem kapná meg a szolgáltatást, amiért nem fizet. Tehát ha a MÁV felfüggesztené vagy korlátozná a személyszállítást, hiszen az állam nem adja oda a közszolgáltatásért járó költségtérítést. Sztrájk nélkül állna le a vasút. „Kedves megrendelő, mivel te nem fizeted ki a menyasszonytáncot, nem táncolunk tovább.” Az volt a vezető válasza, hogy csak nem képzeljük, ő az állásával játszik.

– Ez nyilván így is van.
– Na és? Akkor leváltják. De persze nem egyetlen emberről van szó, hanem az egész menedzsmentről. Ha valaki tisztességgel vállalja a megbízást, akkor ez nem lehet szempont. Mielőtt elvállalja, akkor kell mérlegelni, hogy tudja-e becsülettel csinálni. Ez lehet, hogy idealista felfogás, és persze könnyű nekem mondani. Kevésbé idealistán fogalmazhatnék úgy is, hogy szélhámoskodik, aki a MÁV-nál csúcsvezetői tisztséget vállal. Mert eleve tudnia kell, hogy nem tehet semmit.

– Mégis, tíz éve azzal vádolják a VDSZSZ-t, hogy az utolsó igazán jó MÁV-vezér, Sipos István halála a szakszervezet „lelkén szárad”, hiszen az 1999. januári sztrájk alatt hunyt el.
– Aki ilyet híresztel, az meggyalázza a halott emlékét. Súlyos beteg volt. Sajnálatos, ami történt, de aztán épp a cégvezetés próbált profitálni a halálhírből. Arról persze hallgattak, ami igazán a sztrájkhoz köthető. Egy munkahelyi vezető addig fenyegette kártérítési kötelezettséggel a munkabeszüntetésben részt vevő beosztottját, hogy a dolgozó öngyilkos lett.

– Hasonló, tragikus következménnyel azóta nem járt a sztrájkolókat érő lelki terror, de továbbra is érik támadások a résztvevőket.
– A szolgálati helyek vezetői gyakran úgy gondolják, hogy dörgölőzni kell a feletteseikhez, ezért a sztrájkolókat zaklatják. Megjegyzésekkel, hegyi beszédekkel. Ehhez nincs joguk, hiszen a sztrájkban való részvétel önkéntes, a munkáltató nem avatkozhat ebbe bele. Ha valaki emiatt bíróságra menne, megnyerné.

–   Próbaperre nem gondoltak?
–   Évekig eltarthatna, és a végére már mindenki elfelejtené, hogy miről van szó. És valószínűleg nem lenne következménye.

– A menetrend új koncepciójában benne volt, hogy úgy kell kialakítani, hogy el lehessen lehetetleníteni a sztrájkot.
– Ez butaság. Aki ilyesmit elvár, gőze sincs a hálózati mozgás megtervezéséről. Sztrájk ellen nem lehet menetrendet készíteni, mert akkor a sztrájkoló is tudja, hogy mi ellen kell felkészülni, és úgy szervezi a sztrájkot. Éppen ezért alkalmazzuk a gördülő sztrájkot. Így nincs szükség arra, hogy az egész hálózat leálljon, elég, ha a vasút használhatatlanná válik. Nem kell több ezer embert sztrájkban tartani – kevesebb sztrájksegélyre van szükség, kevesebben vannak kitéve a munkáltató zaklatásának.

– De nem bizonytalanítja el a sztrájkolókat, ha tudják, hogy kevesen vannak? A MÁV kommunikációja is arra épül, hogy lám, milyen kevesen vesznek részt az akcióban.
– Szerintem ez éppen fordítva van: az önbizalmukat erősíti, ha azt látják, hogy ennyien is képesek rá.

– Mégis van feszültség a sztrájkolók és a nem sztrájkolók között.
– Ha működik a szolidaritás, ez fel sem merül. „Ma nekem, holnap neked”. Különben egyre kevesebb a sztrájktörő, legutóbb már csak a szolgálati vezetők és helyetteseik vetemedtek erre. Már nem fordul elő, ami korábban – még 2006-ban is – gyakori volt, hogy bejött valaki leváltani a sztrájkoló kollégáját. A MÁV kommunikációja sem zavarja őket, hiszen tudják, hogy hazudnak. A hazugság itt könnyen tetten érhető, hiába szajkózza például a MÁV, hogy a Keletiből járnak a vonatok, ha a dolgozók látják, hogy nem indul el egy sem. Lejáratódnak azok, akik a hamis híreket közzéteszik. Ezzel a munkáltató többet árt magának, mintha beismerné, hogy nem járnak a vonatok.

– A másik kommunikációs fogás, hogy a VDSZSZ a sztrájkkal fölbosszantja az utazóközönséget, az emberek elpártolnak a vasúttól, és átszoknak a buszra.
– Senki nem ennyire hülye. Az ember mérlegeli az utazási lehetőségeit, és ha azt látja, hogy neki a vonat az ideális, akkor azt választja.

– De ha havonta gördülget a sztrájk?
– A munkáltató érdeke is, hogy ez az állapot megváltozzék, de nem hajlandó érdemben tárgyalni, semmilyen kompromisszumos megoldást nem javasol. Abnormális politikai környezet, amit ez a kormány generált. Nem véletlen, hogy az utóbbi időben kevesebbet sztrájkolunk. Nincs kivel szemben. A jelenlegi, átmeneti kormányzat a végóráit éli, érdemi lépéseket nem fog tenni. Már föl sem merül bennünk, hogy a két éve megfogalmazott követeléseinket teljesítse. Nincs értelme, hogy a tagjaink vagy az utazóközönség életét sztrájkokkal keserítsük. Reméljük, az új kormány majd beváltja az ígéreteit.

– Tehát most nincs ki ellen sztrájkolni, akkor majd lesz?
– Ha beváltják az ígéreteket, nem lesz szükség sztrájkra. Gróf Andrássy Gyula mondta: „Ígérni nehéz, megtartani már könnyű.”

– Csakhogy egyre hosszabb a VDSZSZ követeléseinek listája.
– Nem olyan túl sok az. Az első volt a 250 ezer forintos juttatás minden dolgozónak a MÁV Cargo privatizá­ciós bevételéből.

– A menedzsment azt állítja, hogy ezt a pénzt már elköltötték.
– Nem baj, majd elővarázsolják. Nem tudom egyébként, mire költötték el, hiszen arról volt szó, hogy műszaki fejlesztésekre, járművásárlásokra fordítják, de ezekből nem lett semmi, a mozdonyokat is hitelből veszik. A másik követelésünk a MÁV Startnál és a Gépészetnél a tízszázalékos kiszervezési pótlék. A következő, hogy további csoportos létszámleépítések ne legyenek. És tiltakozunk a mellékvonal-bezárás, illetve szüneteltetés és a negyvenmilliárdos elvonás ellen.

– Önök szerint nincs szükség megszorításokra?
– Elvonják a pénzt, és arra kényszerítik a vállalatot, hogy kölcsönt vegyen fel. A MÁV egyre jobban eladósodik, már ott tart, hogy januárban elvileg csődöt kell jelentenie. A személyszállítás szüneteltetése semmi megtakarítással nem jár. Bebizonyosodott, hogy Hónig Péter miniszter nem mondott igazat a mellékvonalakkal kapcsolatban arról sem, hogy Ausztriában hasonló intézkedésre készülnek. Hogyan lehet tárgyalni olyanokkal, akik nem mondanak igazat? Egy őszinte mondatot nem hallunk a munkáltatótól. A menedzsment nagy része valamiféle révületben leledzik. Nem jó ez az interregnum.

---

Pályakép

Bárány Balázs Péter 1981-ben szerzett diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem járműgépész szakának vasútgépész ágazatán. Ezután a Mahartnál tervező mérnök, közben folyamon és tengeren hajózott, gépészként. Másfél évig önálló tervezőként az Agria szakcsoportban dolgozott, 1985 áprilisában került a MÁV-hoz. 1986-ban közlekedés-gazdaságmérnöki oklevelet szerzett. 1994-től a VDSZSZ érdekvédelmi felelőse, majd 1999-től alelnöke. Feleségével és lányával él, aki végzős a Budapesti Műszaki Egyetem Közlekedésmérnöki Karán.