Magyar Hírlap online

Amikor ránk omlott a löszfal

Interjú. Varga Mihály: mindannyiunk igazságérzete azt kívánja, hogy a brutális államadósság felelősei a bíróság elé álljanak

Nem szűnik meg az euró, mi több, az évtized végén itthon is fizetni fogunk vele – mondta a lapunknak adott interjúban Varga Mihály Miniszterelnökséget vezető államtitkár, volt pénzügyminiszter, akit arról is kérdeztünk: mekkora befolyása van a kormány gazdaságpolitikájára. Szerinte a szocialisták egy dologhoz értenek: elszórni a könnyen jött pénzt. Arról is beszélt, miként nyert egymás után négyszer Karcagon, és elárulta, miért érdemes a Tisza-tónál vendégeskedni.



– A brüsszeli csúcs után úgy tűnik, kapott egy esélyt az euró, pedig már Róna Péter is eltemette a közös valutát a Magyar Hírlapban. Ön mit jósol, kimúlik a közös pénz, mielőtt még Magyarország bevezethetné?

– Nem vagyok ennyire kétkedő, túl sok pénzt és energiát fektettek már az euróba, hogy megszüntessék. Mi is fogunk fizetni vele itthon, legkorábban az évtized végén.

– Ha nekünk is akkor lett volna euró­nk, mint Szlovákiának és Szlovéniának, az egész lakáshitelválságot megússzuk. Viszont neves közgazdászok mondják, hogy ha eddig nem volt, már ne is legyen, mert a közös pénz túlságosan kiszolgáltatottá teszi a gazdaságpolitikát és az országot.

– Nem tudom, mikor kiszolgáltatottabb egy ország valutája: akkor, amikor bárki, szinte aprópénzzel spekulálhat vele, vagy akkor, amikor az ország egy nagy közösség tagja, és igaz, kompromisszumokért, de nagyobb védettséget kap. A közös valuta gyors bevezetésének lehetősége az elmúlt években elúszott. Most újra kell építeni a magyar gazdaságot, s ha beválnak a terveink, az évtized végére teljesítjük a feltételeket. Azt ugyanakkor nem tartom teljesen kizártnak, hogy részekre szakad az euróövezet, de a közös pénz biztosan megmarad.

– Biztos benne, hogy olyan borzalmas örökséget vettek át a Gyurcsány-, Bajnai-kormányoktól? Igaz, hogy a bukott miniszterelnök volt az első Európában, akinek az IMF-hez kellett szaladnia, viszont a 2008-as, húszmilliárd eurós mentőcsomag eltörpül a görögöknek, íreknek adott százmilliárdokhoz mérten.

– Az ország méreteiből és pozíció­jából kell kiindulni. Az első Fidesz-kormány végén fej fej mellett haladtunk Szlovéniával, fél lábbal már az eurózónában. Aztán jöttek a szocialisták és a liberálisok, s azt gondolták, hogy nem baj, ha repedezik egy kicsit a löszfal, azaz nő a költségvetés hiánya, elmarad a várt fejlődés és a remélt bevételek, mert a világgazdaság úgyis nő, van pénz bőven, és majd csak kinőjük mi is a problémákat. Aztán eljött 2008, és ránk omlott az egész löszfal, Magyarország csődbe került.

– Gyurcsány Ferencnek volt egy árulkodó mondata az őszödi beszédben, hogy 2006-ig a világgazdaság pénzbősége mentette meg a kormányzásukat az összeomlástól. Hol tartanánk most, ha azt a pénzbőséget a fejlődésre fogták volna be? Önök mit tudtak volna kezdeni azzal a hatalmas nemzetközi befektetői kedvvel?

– Vigyázni kell a külföldi könnyű pénzzel, az átlagember is akkor cselekszik helyesen, ha nem dől be az óriási hozamokkal kecsegtető ajánlatoknak. Akkor is lehetett tudni, buborékot fújnak, ami ki fog pukkadni. Az okos országok óvatosan, de megfontoltan használták ki ezt a bőséget, Szlovákiában abból jött létre az autóipart támogató infrastruktúra, Csehországban példás módon megerősítették a feldolgozóipart és a mezőgazdaságot. Magyarországon meg mi is erősödött meg ebből a pénzből? Az államadósság. A szocialistáknak abban van gyakorlatuk, hogyan kell elszórni a könnyen jött pénzt. Emlékezzünk csak az Eocén-programra, amikor a nyolcvanas évek hatalmas külföldi hite­leit pazarolták el. Az őszödi beszédben szó volt trükkök százairól meg az isteni gondviselésről is. Pénzbőség már nincs, a trükközés is megszűnt, úgyhogy a magyar gazdaság ma az isteni gondviselésben és a kormány rátermettségében reménykedhet.

– Habár államtitkárként a miniszterelnökség irányítása a feladata, mégis sokszor megszólal gazdasági témákban. A vénája hajtja, vagy arról van szó, hogy Orbán Viktor gazdaságpolitikai lépéseit ön inspirálja?

– Szerencsére egy miniszterelnöknek nem egyetlen emberre kell építenie az állásfoglalásait, az ő politikai felelőssége ott van, hogy ha három-négy szakpolitikai álláspont közül kell választania, akkor a legjobb döntést hozza. Természetesen közgazdászként, volt pénzügyminiszterként azt vallom, suszter maradjon a kaptafánál, és igyekszem hozzáadni a tudásomat a gazdasági kormányzáshoz. Legfontosabb feladatom viszont, hogy kövessem a kormányprogram végrehajtását, és koordináljam a miniszterelnöki tanácsadók, szakértők munkáját, továbbá a miniszterelnökségen egyeztetjük össze a különféle minisztériumok esetenként eltérő álláspontjait.

– Szijjártó Péter bejelentése arról, hogy büntetőügy is lehet az államadósság megduplázódásából egyszerű blöff az uborkaszezonra, vagy tényleg látjuk majd a bíróság előtt állni Gyurcsányt és Veres Jánost?

– Nem vagyok jogász, hogy ezt a kérdést pontosan meg tudjam ítélni, de az igazságérzetem és szerintem a választópolgároké is azt diktálja, hogy ezért a katasztrofális adósságért valakinek felelnie kell. Nem példa nélküli, hogy a politikusok a döntéseik miatt végül a bíróságon kötnek ki, ott van például a volt horvát vagy bolgár miniszterelnök esete. Ahol működnek a demokratikus normák, ott a tetteknek vannak következményei.

– Egyes bírák eddig nem voltak szívbajosak, és az elszámoltatás több, nagyon súlyos ügyében szabadon engedték a meggyanúsított politikusokat és tisztviselőket. Nem tart attól, hogy az államadósságos eljárást is kisiklatják majd?

– Akkor is meg kell próbálni átugrani a lécet, ha azt ugrás közben emelik magasabbra. Szijjártó Péter bejelentése és az eladósodást feltáró parlamenti bizottság munkája cseppet sem blöff.

– A Citigroup elemzése szerint ha tovább súlyosbodna az európai válság, az a forintot és a zlotyt érintené a legjobban, mert ez a két valuta a legsérülékenyebb. Ezért is kizárólag a balliberálisok a felelősek, hiszen önök már egy éve kormányoznak?

– Nem értek egyet a Citigrouppal, hiszen euróövezeti tagsága ellenére például Szlovénia sokkal sebezhetőbb, mint mi. Az elemzésnek annyiban adok igazat, hogy Magyarországot a lakosság egész Európában példátlan fokú devizahitel-adóssága teszi kiszolgáltatottá. Ha a svájci frank továbbra is ilyen erős marad, az emberek fogyasztás helyett sajnos a kamataikat lesznek kénytelenek törleszteni.

– Sok neves közgazdász és jogász mondja azt, hogy nemcsak a kilakoltatások megakadályozására kellett volna összpontosítaniuk, hanem ki kellett volna kényszeríteniük a devizahitel-szerződések módosítását, mert azok törvénytelenek, hiszen nem lehet a kockázatot kizárólag az ügyfélre terhelni. Biztos benne, hogy elég kemények voltak a bankokkal folytatott tárgyalásokon?

– A felelősség többrétű. Egyrészt óriási felelőssége van a monetáris hatóságnak, azaz a jegybanknak abban, hogy minden korlát nélkül hagyta, hogy az emberek többsége ne forintban, hanem devizában adósodjon el. Aztán ott van az MSZP–SZDSZ- kormány, amely mézet akart csöpögtetni a keserű pirulára, amikor megszüntette a támogatott lakáshiteleket, és szándékosan nyitotta meg az olcsónak látszó devizahitelezés lehetőségét. És mégiscsak ott vannak az állampolgá­rok, akik aláírták ezeket a szerződéseket. Persze tetten érhető a bankok felelőssége, sok közülük egyáltalán nem törekedett a tisztességes magatartásra, és korántsem lehet egyenrangú félnek tekinteni a saját lakhatását megoldani próbáló ügyfelet és a hatalmas háttérrel bíró bankokat. Éppen ezért mint politikus az ügyfelek pártján állok. A kamatfeltételek egyoldalú változtatgatása nagyon is törvénytelennek tűnik. Egyetértek azokkal, akik pertársaságba tömörülve próbálják megváltoztatni a szerintük jogtalan szerződéseket. A kormány is azt szeretné, ha a bankok alaposabban mérnék fel az adós helyzetét, részt vállalnának a kockázatokból. Arra törekszünk, hogy a jövőben csak ilyen szerződéseket köthessenek.

– Mi lehet az oka annak, hogy a felmérések szerint a választók továbbra is támogatják a kormány munkáját, viszont nem számítanak arra, hogy az életszínvonaluk rövid távon javulni fog. Talán azt jelenti, az emberek belátják, hogy igen súlyos örökséggel kell megvívniuk?

– Ez fontos üzenet a kormánynak, és nagyon tanulságos azok számára is, akik azt gondolták, hogy a választópolgár ostoba, és bármit el lehet vele hitetni. A választók világosan látják, hogy mit vett át a kormány, és úgy érzik, hogy a kormány az adott körülmények ellenére tisztességesen és jól végzi a munkáját. Egyelőre ott tartunk, hogy a konkrét veszélyelhárítás megtörtént, és elkezdtük a rosszul működő nagy állami rendszerek átalakítását, amelyek ma sokszor fájdalmasak, de néhány év múlva már látni fogjuk az átalakítás eredményeit.

– Mekkora kárt okoz a hazai gazdaságnak a korrupció és a privát szférát is mérgező temérdek gazdasági bűncselekmény? Nemcsak a nagyberuházásokra korábban rátapadt pénzlenyúló társaságokra gondolok, hiszen nem ismerek olyan kis- vagy középvállalkozót, akinek az utóbbi időben tisztességesen és időre kifizették volna a munkáit.

– A közpénzeket érintő korrupció azzal, hogy a gazdasági kényszerhelyzet miatt az elmúlt egy évben alig voltak nagyberuházások, nagymértékben csökkent, s figyelni fogunk arra, hogy az újrainduló fejlesztések már ne úgy folyjanak, ahogyan az a balliberálisok nyolc évében megszokottá vált. A kis- és középvállalkozókat érintő visszaélések valóban visszahúzzák a gazdaságot, és nyilván lehet erősíteni a gazdasági rendőrséget és a hatósági felügyeletet. Ám tartós eredményt csak akkor lehet elérni, ha sikerül változtatni a közhangulaton, és az emberek nem vásárolnak, nem rendelnek semmit számla nélkül, s kiközösítik azt, aki nem fizet vagy szélhámoskodik. Az állam annyit tehet, hogy tökéletesíti a jogszabályokat, és például a saját késedelmes kifizetéseivel nem generál körbetartozásokat.

– Ön egymás után négyszer nyert a karcagi körzetben. Mi a titka?

– A titkot csak a választók tudnák megmondani, de tény: igyekszem komolyan venni a képviselőséget, találkozom a választóimmal, s meghallgatom a tanácsaikat, gondjaikat. A héten például malacot osztottunk Abádszalókon a rászorulóknak, Hegedűs Zsuzsa alapítványát segítve, azt is remélve, hogy nem lesz belőle még a hét végén malacsült, hanem a karácsonyi asztalra is jut majd a disznóból.

– Panaszkodnak-e a térség polgármesterei, hogy az új önkormányzati törvénnyel lényegesen szűkül majd a befolyásuk a helyi ügyekre? Ön tiszta szívvel meg tudja védeni előttük a kormányzati álláspontot?

– Mondhatjuk, kétlelkű vagyok az ügyben, hiszen ezen a környéken a szabad nagy kunok élnek, akik nem fizettek adót, nem voltak jobbágyok, és IV. Béla óta alanyi jogon voltak kiváltságaik. Nekünk is el kell fogadnunk, hogy egy nagyobb közösség részei vagyunk, és nekünk is be kell látni, sok önkormányzat képtelen volt az elmúlt években eladósodás nélkül fenntartani az intézményeit. Józan kompromisszumra kell törekedni.

– Az ön választókörzetéhez tartozik a Tisza-tó és a Hortobágyi Nemzeti Park egy része. Itt a lehetőség, mivel csábítaná oda az olvasóinkat?

– Páratlan adottságaink vannak, hihetetlenül gazdag a hal- és madárvilág, s érintetlen természet várja itt a vendégeket. Aki nem volt még errefelé, arra buzdítanám, kóstolja meg a karcagi birkapörköltet, jöjjön el egy termálfürdőbe megújulni, és menjen végig valamelyik erdei madárfigyelő ösvényen, nem fogja megbánni!