Magyar Hírlap online

Húsz év értékelése

Megjelent a Magyar Élet 2009. július 30-i számában

A Bálványosi Szabadegyetem és Diáktábor huszadik alkalommal jött össze július harmadik hetében. Évenként rendezik meg ezt az összejövetelt a festői szépségű Tusnádfürdőn, amelyről így szól a turista tájékoztató: – Az Olt szorosában, a sötét fenyvesekkel borított meredek hegyoldalon alakult ki Csíkország büszkesége, az alig 154 éves Tusnádfürdő, Hargita megye legdélibb fekvésű, az ország egyik legkisebb, világszerte ismert városa, a Székelyföld keleti részének nemzetközi hírű fürdő és üdülőtelepe. Nem csoda, a táj is nagy vonzó erő.

A kerek számú évforduló egyik feladata a visszatekintés volt: a rendszerváltás óta eltelt 20 év értékelése és a jelenlegi folyamatok jövőformáló lehetőségeinek számbavétele. Indokolt a számvetés, mert húsz évvel ezelőtt még félévet váratott a román forradalom, tehát fennált még az a korszak, amelyben két koroszállyal elfeledtették, hogy a Tisza közelében húzódó román határon túl magyarok és élnek, nem is kevesen. A történelemtanítást dícsérte, hogy az Erdélybe utazók csodálkoztak, hogy a románok közt milyen sokan beszélnek magyarul. A nyolcvanas években bátor fiatalok hátizsákkal csempésztek be magyar könyveket, folyóiratokat Ceausescu börtönországába, ahol a kommunizmus alapeleme a szupernáci sovinizmus volt. Volt tehát mit elemezni és értékelni a huszadik "tusványosi" magyar összejövetelen, ahova most útlevél nélkül ment, aki csak akart, ráadásul vendégül látták a román államelnököt, aki végighallgatta az erdélyi magyarság autonómia törekvéseiről szóló előadásokat, és ahhoz hozzá is szólhatott. Ezúttal is, mint a korábbi alkalmakkor, kulturált politikai párbeszéd folyt. Ebben a stílusban nem egyszer oldottak fel keserű ellentéteket az egyaránt jót akaró, de más utat választó vitatkozók, és ami ennél is lényegesebb volt, évről-évre tudtak alakítani, javítani a magyar–román kapcsolatokon. Mindent annak a célnak az érdekében, hogy a román államhatalmi rendben magyar személyek és közösségek ne szenvedjenek hátrányt egyéni és közösségi érvényesülésükben, azért, mert magyarok.

A visszatekintés arra is jó, hogy érzékeljük a folyamatot a problémák felfogásában és megértésében. Az autonómia a román politika szótárában az ördög műve. Pedig az autonómia az alapja a társadalom önigazgatásának. De mert azt a magyarok követelik, a román politika arra áll rá, hogy inkább egyáltalán ne legyen. Most ezen a téren is megtörni látszik a jég, a román elnök, Traian Basescu érintette a kérdést, azt mondta: "Ahhoz, hogy Románia versenyképes legyen, intézményi megújulásra van szüksége, ennek része lenne az alkotmányreform, amelynek az autonómia megvalósulásához kell majd elvezetnie." A főleg székelyföldiekből álló hallgatóság megtapsolta ezt a mondatot, hiszen abban két szó is nagy magyar reményeket ébresztett. Az alkotmányreform említésekor mi más jutna eszébe minden romániai magyarnak, mint az a rész, ami szerint "Románia egységes nemzetállam". Ez a mondat ugyanis a hivatkozási alap akármilyen bunkó hivatalnoknak arra, hogy egy magyart elutasítson bármely jogos kérelmével. A másik szó az "autonómia".

Mi történt itt, hiszen éppen Basescu államfő leckéztette meg autonómia ismerettel végtelenül illetlen módon Sólyom Lászlót tavaly októberben azzal a váddal, miszerint székelyföldi látogatásán alkotmánysértő kijelentéseket tett, amikor az autonómiáról beszélt. Történt pedig, hogy a magyar köztársaság elnöke "Hargita önkormányzat" meglátogatására kért leszállási engedélyt a marosvásárhelyi repülőtérre, amit nem kapott meg. (Kénytelen volt visszafordulni, gépkocsival jönni, mely alkalommal alantas rangú határőrtiszt leckéztette két órán át.) Erről szólt Basescu eképpen: "Jöhetett volna bármilyen repülőgéppel vagy helikopterrel, de tudnia kellett volna, hová érkezik. A Hargita megyei tanácshoz jöhetett volna, de Hargita önkormányzatba nem".

A tusványosi hallgatóságnak sem kellett sokáig örvendezni, mivel leszögezte: "Az autonómia minden közösséget egyformán megillet, legyen szó Székelyudvarhelyről vagy más romániai helységről, mint Tulcea vagy Caracal". Magyarázatképpen kifejtette: számos területen a központi kormány szerepét csökkenteni kell, a döntéseket helyi szintre kell leadni, például az iskolai oktatásban vagy a kórházak kezelésében. Ezt már hurrogással fogadták, és még hangosabb elégedetlenség követte azt a kijelentését, amellyel emlékeztetett a román alkotmány első cikkelyére: "Románia egységes, szuverén nemzetállam". Ezt a mondatot éles füttykoncert közepette többször megismételte. Felhívta a figyelmet, hogy a válságból csak az emberek közötti szolidaritás révén lehet kilábalni. Nehéz megérteni azokat – mondta –, akik ezekben a nehéz időkben a nemzet szolidaritását ássák alá.

A belső tennivalókra áttérve a reformok folytatását nevezte legfontosabbnak: alkotmányreform, intézményfejlesztés, autonómia. Utóbbi esetben fontosnak tartotta leszögezni a hallgatóság füttykoncertjétől kísérve –, hogy ezt az Alkotmány 1. cikkelyének, a nemzeti egységnek a szellemében lehet csak megvalósítani, melybe a területi autonómia nem fér bele. Az Alkotmány 1. cikkelye értelmében Románia nemzeti, független, szuverén és egységes állam, ami nem alku tárgya. Fontos azonban ezen keretek között kiszélesíteni az autonómiát minden közösség – úgy a kisebbségek, mint a helyi közösségek – számára. A kormányzat stratégiai kérdésekben illetékes, az olyan helyi ügyeket, mint például tantervek kialakítása, kórházak feletti rendelkezés, az önkormányzatokra, helyi közösségekre kell bízni. Természetesen ez is egy folyamat, aminek Románia még az elején tart. Kiemelte, hogy a válságból való kilábalás érdekében különösen fontos, hogy a belpolitikai folyamatok az összefogást és ne a széthúzást erősítsék. Csak így remélhető, hogy a jövő évben újra elindulhat a gazdasági növekedés.

Mi (itt Ausztráliában) is a folyamatra gondolunk, valóban Románia még az első lépéseknél tart, ami az önkormányzatiságot illeti. De az a bizonyos 1. cikkely az alkotmányban egy olyan akadály, ami odakördíthető minden előrehaladó lépés elé. Gondol egyet a román elnök, vagy jön egy másik, és a szent szöveg szellemében megindul a magyarüldözés. Úgy, mint éppen most Szlovákiában.

Jó elemzést ad Németh Júlia (Szabadság, Kolozsvár) a román elnök székelyföldi szerepléséről:

"Egyértelműen kampányfogásnak minősül tusnádi szereplése is. Félreértés ne essék: nem a székelyek és Orbán Viktor iránti ellenállhatatlan vonzalmának engedve vállalta az effajta, nagy nyilvánosságot biztosító közszereplést. S hogy mindenre elszánt küzdőfélként bemerészkedett volna az oroszlánbarlangba? Szó sincs róla. Jól kiszámított manőverrel, szánt szándékkal hangolta maga ellen az egybegyűlteket, s kényszerítette ki a füttykoncertet azáltal, hogy valójában megismételte a néhány hónappal ezelőtti, autonómiával kapcsolatos kijelentését, azt a bizonyos kategórikus nem-et. Csakhogy most még fenyegetőbben és zaftosabban. Legyőzhetetlen harcieszközként lobogtatva az alkotmányba foglalt egységes, független nemzetállamiság tételét. Amelyet a nagyobb hatás kedvéért többször is megismételt, ügyesen manipulálva ezáltal a témára érzékeny tömeget, s fokozva a hatást. A nacionalista kártyát kijátszva szándékosan említette azt a többségieknek szánt bizarr elképzelést, miszerint az autonómia megvalósulásával a románok csak útlevéllel léphetnének Székelyföldre. Ô maga természetesen nem annyira naív, hogy ezt el is higgye, az egyszerű román választó viszont készpénznek veheti az ország első emberétől származó próféciát. Ellensúlyozására a »bátor« Traian Basescura üti majd a pecsétet.

Egyszóval Basescunak még mindig jó esélyei vannak arra, hogy újabb mandátumhoz jusson. (...) Újabb öt év Basescuval az élen beláthatatlan következményekkel járna mind az ország, mind a sajtó, mind pedig a romániai magyarság számára. Orbán Viktort is csupán a jelenlévővel szembeni diplomatikus udvariasság késztethette arra, hogy Tusnádon, kikényszerítve bár, de mellette tegye le a garast. S hogy Tőkés László szerint a román államfő által hangoztatott decentralizáció, az a bizonyos általános, Tulceára és Caracalra egyaránt érvényes autonómia is valami? Így igaz. Egy európai parlamenti képviselő csak nem lehet udvariatlan vitapartnerével szemben. A gondolatsort folytatva viszont legalább ismét elmondhatta: a politikában nincs olyan, hogy soha, ahogyan Traian Basescu a székelyföldi autonómiával kapcsolatban röviden, de velősen kifejtette annak idején. Szintén kampány-időszakban."

Többször is szóba került, hogy Pozsonyban megalkották a nyelvtörvényt, amely előírja, hogy az állami és önkormányzati intézményeknek aktívan védeniük kell az állami nyelvet. Az emléktáblákon szlovákul is fel kell tüntetni a feliratokat. Az emléktáblákra, az emlékművekre – hacsak nem a kulturális emlékművek listáján találhatóak –, pótolni kell a szlovák feliratokat. A törvény azt is előírja, hogy a szlovák nyelvű feliratot nem lehet kisebb betűvel írni. Az emléktáblák feliratait előzetesen jóvá kell hagyatni. A szabályozás szeptember elseje előtt készült emléktáblákra nem vonatkozik. Az egészségügyi és szociális intézményekben dolgozók csak ott beszélhetnek magyarul a páciensekkel, ahol legalább 20 százaléknyi magyar él. A kisebbségi iskoláknak két nyelven kell vezetniük az összes dokumentációt. Eddig ezt csak a pedagógiai dokumentáció esetében írták elő. Marek Madaric kulturális miniszter javaslata ellenére mégse került elfogadásra, hogy a helyi nemzetiségi rádióadóknak csak szlovák nyelvű felvezetést követően lehetne más nyelven sugározni műsoraikat. Kisebbségi televíziók esetében azonban a szlovák nyelvű feliratozást biztosítani kell. A már elfogadott törvény egyebek mellett arról is rendelkezik, hogy a helyi földrajzi elnevezéseket nyilvánosan csak szlovákul lehet használni. A kisebbségek által szervezett nyilvános rendezvényeknél már kötelezővé teszi a szlovák nyelven való felszólalást is, még akkor is szlovákul kell konferálni, ha egyetlen szlovák személy sincs jelen. A törvény értelmében akár ötezer eurós büntetést is kaphat a rendelkezés megsértője, ha például helytelenül használja a szlovák nyelvet.

Erre mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, hogy "a szlovák nyelvtörvény olyan abszurditás, amelyet a XX. században sem engedett meg magának egy állam sem, a szlovákok viszont ezt megengedik maguknak a XXI. század első évtizedének a végén Olyan kérdéseket próbálnak a törvény erejével szabályozni, amelyeket nemcsak a demokráciák, hanem más épelméjű politikai rezsimek sem próbáltak ilyen formában szabályozni, legalábbis a nevetségessé válás kockázata nélkül". Szerinte a következő időszak legfontosabb kérdése a magyarok számára annak a nemzetközi véleménynek a kialakítása lesz, amely konkrét eseteken keresztül mutatja be, hogy így nem lehet együtt élni a XXI. században. "A békés együttélésnek vannak feltételei, elsősorban emberi jogi feltételei, a kölcsönös tisztelet, egymás elismerése, az alapvető kulturális tények tudomásul vétele" – mondta Orbán Viktor.

Az elmúlt húsz év politikai küzdelmeinek konklúzióiról szólva Markó Béla az RMDSZ elnöke kifejtette: az elmúlt két évtizedben számos alapvető célt sikerült megvalósítani, így a parlamenti demokráciát, a többpárt-rendszert, de sikerült többé-kevésbé végigvinni a restitúciót, és az euroatlanti integráció is megtörtént. Úgy értékelte, a másik alapvető cél, a román–magyar viszony rendezése azonban jelenleg egy határvonalon áll, ugyanis míg az egyéni jogok szempontjából jelentős eredmények születtek, a kollektív jogok tekintetében még nehéz küzdelem előtt állunk. Mint mondta, a következő két évtizedben teljes mértékben át kell szervezni az ország közigazgatását, véghez kell vinni a decentralizációt, át kell szervezni és többlet-hatásköröket kell biztosítani a gadasági fejlesztési régióknak, a kormány alárendeltségébe tartozó intézményeket pedig a megyei és helyi önkormányzatok hatáskörébe kell utalni. Álláspontja szerint a jogi értelemben vett decentralizáció ugyanakkor csupán az első lépés az autonómiaformák megvalósítása felé, ezt követnie kell a regionalizációnak, de beszélni kell a föderalizációról is, mint egy "nem feltétlenül szükséges, de mindenképpen jótékony" megoldásról. A decentralizáció után jönnie kell a regionalizációnak, és ezzel egyidejűleg kell történnie a sajátos formájú autonómiák kialakításának, amelyek külön jogokat biztosítanának a Székelyföldnek, vagy a kulturális autonómia esetében területtől függetlenül az erdélyi magyar közösségeknek – mutatott rá Markó Béla, aki szerint csak egy olyan regionalizáció képzelhető el, amelyben Erdély önálló régióként érvényesül. "Erdély egy olyan sajátos entitás, amelyet le lehet tagadni, de amely mindig is érvényesíteni fogja saját entitását" – szögezte le az RMDSZ elnöke. A következő húsz év nagy feladatának nevezte az Európai Unióba való beilleszkedést is: mint mondta, ezen a téren a csatlakozás csak a kezdetnek tekinthető, hiszen a beilleszkedés egy hosszú folyamat, ahogyan a az uniós országok közötti határok teljes megszűnése sem történt meg. "Mindaddig, amíg szlovák nyelvtörvényről vagy a romániai magyar tisztségviselők leváltásáról beszélünk, addig léteznek közöttünk határok" – mondta.

A területi autonómiára vonatkozó törvény elfogadtatásának esélyeire vonatkozó kérdésre válaszolva Markó Béla leszögezte: akkor nyújtanak be erre vonatkozó törvénytervezetet, amikor esélyét látják annak, hogy azt el is fogadja a bukaresti parlament. Mint mondta, 2001-ben kedvező politikai körülményeket sikerült teremteni, és ennek köszönhetően fogadtatták el a széleskörű anyanyelvhasználatot biztosító közigazgatási törvényt. "Amikor minimális esélyét látjuk a területi autonómiára vonatkozó törvény elfogadtatásának, akkor be fogjuk nyújtani a törvénytervezetet, ahogyan benyújtottuk a kulturális autonómiára vonatkozó tervezetünket is, és amelyet el is fogadtattunk a kormányban, majd a parlamentben elakasztották."

Traian Basescu meglátása szerint Romániában a kisebbségi nyelvhasználat törvényben garantált jog. Előfordulhatnak "bürokratikus balesetek", amikor ez mégsem érvényesül, de ezeket fel kell, és fel lehet számolni. Azonban felhívta a figyelmet, hogy a romániai magyaroknak is fontos, hogy jól megtanulják az államnyelvet, mert ez elősegíti, hogy az ország egész területén munkát tudjanak vállalni. A kettős állampolgárság kapcsán kifejtette, hogy ő és a hatályos román alkotmány is támogatja a kettős állampolgárságot, és ez a korszerű, európai gondolkodásmód a témáról. Mondta, hogy ez még különböző közjogi méltóságok betöltésénél sem jelent akadályt.

Orbán Viktor a nyelvhasználat kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy Romániának és Magyarországnak közösen kell fellépnie az ukrajnai helyzet kapcsán, hiszen mindkét országnak élnek ott kisebbségei. A kettős állampolgárság kapcsán kifejtette, hogy meglátása szerint a népszavazásban megmutatkozott a többség akarata, és ezt az akaratot törvényi erőre kell emelni. Megígérte, hogy ha kormányra kerülnek, ezt a mulasztást pótolni fogják.

A nyelvhasználat kérdése kapcsán Tőkés László a moldvai csángók ügyét hozta fel. Állítása szerint már most elrománosodott a csángók nagy része. Bár most már megtűrt vagy még csak meg sem tűrt módon, de van magyar nyelvi oktatás számukra, például szentmisét még mindig nem tarthatnak magyarul. Felvetette egy, a román állam által finanszírozott magyar egyetem szükségességét is, és kérte az elnököt, hogy ha már nekik kellett magánegyetemként létrehozniuk a Partiumi Keresztény Egyetemet, szorgalmazza, hogy a román állam anyagilag is támogassa ezt az intézményt. Szükségesnek tartja, hogy legalább Erdélyben hivatalos nyelv legyen a magyar is. Példának hozta fel Finnországot, ahol bár csak hat százaléknyi svéd kisebbség él, mégis hivatalos nyelv a svéd. A kettős állampolgárság kapcsán megköszönte Orbán Viktor "felajánlását", Basescu elnök úrhoz pedig azt a kérést intézte, hogy a Moldovában élő románok ügyét oldják meg a kettős állampolgárság megadásával, ne pedig a – hivatalosan el nem ismert – Erdélybe történő betelepítésükkel, hiszen egy-egy terület etnikai összetételének kívülről irányított megváltoztatása nem összeegyeztethető az EU értékeivel.

Mindenképpen tanulságos részünkre a székelyföldi tanácskozás részletes megismerése. Jó kérdés, hogy mennyi idő múlva várható az Európai Uniónak olyan értelmű homogenizálódása, amikor már nem lesznek szembetűnő különbségek a korábban létrejött nyugati unió és a későbbi, még folyamatban lévő keleti csatlakozó rész között? Kézenfekvő használni azt a történelmi-földrajzi vonalat, aminek nyomán a második világháború győztesei kijelölték befolyási zónájuk határát, tehát a vasfüggönyt. A szovjet megszállással ugyan az elmaradottság állapotába záródás, a fejlődéstől visszatartottság nagy mértékben volt okozója a lemaradásnak, de ez az állapot lényegében már korábban is fennállt. Az ipari forradalom Európa nyugati szegélyén jött létre, és a vele jött gazdagodás és polgárosodás nyomán járó színvonal emelkedés onnét haladt a kontinens belsejébe kelet felé. Ezt a folyamatot állította le, és mélyítette a szintkülönbséget a szovjet megszállás.
Nincs az életnek olyan területe, amit nem érint ez a két táborra szakadás. A legszembetűnőbb és legbehozhatatlanabb a gazdasági lemaradás, hiszen az élet normális kiválasztódási rendje hozza a gyengébbek kiszolgáltatottságát. Lenne rá megoldás, de arra való önzetlenség elképzelhetetlen az anyagiasság világában, ellenkezőleg a hitelezői nyomorgatás érvényesül. De ez már gazdasági kérdés, van azonban egy másik jellemző nyugat–keleti eltérés, ami ugyancsak kezelhetetlen. Nyugat már túljutott a nacionalizmuson, a területhódító idegengyűlölő őrületen. Vallási és faji, nyelvi tagozódáson és tömörülésen. Mongol, tatár, német, orosz, török háborúk irtották, keverték a földrajzi Európa közepének népeit, amelyeknek ilyen állapotában csak birodalmi keretekben volt egymással megbékélt életük. Ezt zavarta meg a nyugatról megérkezett államszervező nacionalizmus. Szépen hangzott a népek önrendelkezési joga, fölzavarta a kedélyeket. Már csak a liberalista, szocialista, kommunista izgatás kellett, hogy az egyébként anakronisztikussá váló monarchikus uralmi rendből ne szerves fejlődéssel jussanak előre a polgári társadalom kiegyensúlyozó állapotába, hanem két irtózatos háborúval kapjanak olyan megoldást, amely a távoli győztes hatalmak akaratából nemzetállamokká, fokozatosan jakobinus köztársaságokká szabdalja Európa keleti felét, amelyen ilyen elrendezés óhatatlanul megteremti az örök gyűlölet, elnyomás, egymás elleni acsarkodás megállíthatatlan folyamatát. Erre alkalmazzák az utódállamok megoldásként a magyar kisebbség sorvasztását, ami viszont nem fogadható el a nemzet egésze részéről sem.