Magyar Hírlap online

Zen-e? (3.)

Por és hamu

Le concert, c’est moi. (A koncert én vagyok.)

A zene az érzelem gyorsírása.

Ha egy ember nem tart lépést a társaival, még nem jelenti azt, hogy süket vagy ellenszegülő, lehet, hogy csak egy másik, belső dobra figyel.

A földnek zenéje van, azok számára, akik meghallják.

Amiben a festészet gyengébb lábakon áll, a legmagasabb erkölcsök vagy az anyagtalan eszmék megjelenítése, a zene magasztosan erősebb.

Túl sok zenedarab túl sokkal a befejezés után zárul le.

Ha mi csak inspiráló zenét hallgatnánk, sugalló képeket néznénk, ösztönző könyveket olvasnánk, és minket a jó irányba befolyásoló barátokkal beszélnénk…

Hogy mitől undorom: egyszerű. A butaságtól, a zsarnokságtól, a bűnözéstől, a kegyetlenségtől és a könnyűzenétől.

A zenében a szenvedélyek kiélik magukat.

Nincs szükség agyra a zenehall­gatáshoz.

A zene a szellem nyelve. Kinyitja a béke s egyben küzdelem eltörlésének titkát.

Amikor az emberek jó zenét hallanak, honvágyuk támad valami után, amiben sosem volt és sosem lesz részük.

A zene kifejezi, ami nem mondható el, és amiről lehetetlen hallgatni.

Aki örömest menetel a zenére, sorban és oszlopban, az már kivívta megvetésemet.

Nincs olyan érzés, ami nem talál feloldást a zenében, a rettenetes félelmen és a múlhatatlan bánaton kívül.

Az angyalok már annyira fel vannak fegyverkezve a nyelvvel, amelyet a mennyben beszélnek, hogy nem torzítják el ajkukat az emberek sziszegő vagy kevésbé dallamos dialektusai miatt, hanem a maguk nyelvét beszélik, nem törődve azzal, hogy értik-e őket, vagy sem.

A nyelvek is zene, csak jelentéssel súlyosbítva.

Mindig éreztem, hogy a rock and roll nagyon hatékony, egészséges zene.

A hangok világában a zene a harmónia kifejezője, az emberekében a szeretet.

Az írásban is megvannak a távlati ábrázolás törvényei, a fényé és az árnyéké, mint a festészetben vagy a zenében. Ha úgy születtél, hogy ismered őket, jól van. De ha nem tudod, meg kell tanulnod. Aztán a magad szája íze szerint újra kell rendezned mindet.

Minden ember műve, legyen az irodalom, zene, építészet vagy festészet vagy bármi más: mindig a saját képmása, arcképe.

Számomra a legnagyobb örömöm az írásban nem az, hogy miről szól, hanem a zene, amelyet a szavak hoznak létre.

Jól mondják, a zene az angyalok nyelve.

A Szám a szó, ami nem ejthető ki, a hullám és fény, amit senki se lát, ritmus és zene, bár senki se hallja. A változatai határtalanok, mégis megváltozhatatlanok. Az élet minden egyes formája a Szám utórezgése, visszhangja.

Azt hiszem, három dolog van, amit Amerikáról tudni fognak kétezer év múlva az emberek: az alkotmány, a dzsesszzene és a baseball.

A zene – az a testetlen bejárat a tudás magasabb világába, amely megérti az emberiséget, de az ember nem értheti meg őt.

Megvetem azt a világot, amely nem érzi, hogy a zene magasabb kinyilatkoztatás minden bölcsességnél és filozófiánál.

A zene teljes erővel kell hogy kicsapjon a férfiszív tüzéből, és a nő szemébe könnyet csal.

Hangnemek, hangszínek szólnak, üvöltenek és viharzanak körülöttem, amíg le nem írom őket hang­je­gyekkel.

Beethoven tud zenét írni, hála istennek, de a földön semmi máshoz nem ért.

Rossini nagy zeneszerző lehetett volna, ha a tanára jobban elfenekelte volna.

A filozófia a legmagasabb zene.

Kinn lenni a szabadban valakivel, akivel szeretek beszélgetni, egy jó könyv, egyszerű étel és zene – az lenne pihenés.

A zene nem egy passzióm, hanem a társam.

Elevennek lenni, képesnek lenni látni, sétálni, legyen az embernek háza, zenéje, képei – ez mind egy-egy csoda. Kifejlesztettem egy élettechnikát az egyik csodától a másikig.

Kíváncsi vagyok, vajon valaki másnak van-e olyan behangolt, kihegyezett füle, mint nekem; azért, hogy kikutassam, felfedezzem a zenét, nem a szférákét, hanem a földét, a finom moll és a dúr akkordjait a szélnek, ahogy a fák ágaira lecsap. Hallottad már a földet lélegezni?…

Mindennek, ami a gyerekkoromban volt, köze volt a zenéhez. A mindennapi élet része volt, automatikus, mint a légzés.

A zene az a fénylő ösvény, amelyen át a költő elhozza a dalát a világnak.

Én a szívemből vagyok zenész, tudom, nem éneklek valami jól. Nem versenyezhetek igazi énekesekkel. De énekelek, mert a közönség vevő rá.

Semmit se tudok a zenéről. Az én szakmámban nincs szükség erre. A zene megmozgat, kívül, vagy belül.

Ha nincs meg neked já-já-ban, akkor nem is tudod elfújni.

A zenét azért találták föl, hogy az ember bánatát megerősítse.

---

(Liszt Ferenc, Lev Tolsztoj, H. D. Thoreau, W. Shakespeare, H. Beecher Stowe, Igor Stravinsky, Terence Mefis, Vladimir Nabokov, F. W. Nietzsche, Luciano Pavarotti, Khalil Gibran, Terence Mefis, Vic­tor Hugo, Albert Einstein, George Eliot, R.W. Emerson, Terence Mefis, Aretha Franklin, Terence Mefis, Truman Capote, Samuel Butler, Truman Capote (kétszer) Thomas Carlyle, Maurice Druon, Terence Mefis, Ludwig van Beethoven (hatszor), Platón, Eleanor Roosevelt, Ronnie Milsap, Arthur Rubinstein, Kate Chopin, Nina Simone, Lotte Lehmann, Nat King Cole, Louis Armstrong, Lawrence Durell)