Magyar Hírlap online

Ölés

Elengedhetetlen tartozéka a disznóölésnek a pálinka. A véres esemény mellé alapvetően vegyes dukál, netán szilva – de ha ezek nincsenek, bármi megteszi. Az a fő, hogy a nedű üssön, azaz legalább negyvenöt százalékos alkoholtartalommal bírjon. Az sem baj, ha duplán lett lefőzve, hatvan, netán hetven fokos, s éget, mint a pörzsölő. Ami kell még: összekacsintó szemek, amelyek azt jelzik, egyetlen kortyért sem fizetünk jövedéki adót. (Az elkerülést iparszerűen űzi a vidéki ember.) Az előpárlatos nedű íze az oldott rézre hajaz, az utópárlatos meg keserű, mint a kolera. Az előbbit a csatornába kell engedni – az utóbbit viszont ésszel élő ember a városi vendég poharába tölti. Higgye a távoli, ritkán látott rokon, hogy ami erős, az a jó. Csak arra kell vigyázni, hogy a két palackot nehogy összecserélje az asszony, mert akkor abból bizonyos kellemetlenségek származhatnak. Értsd: a gyengébbik nemre nézve.

Az első poharat mindig a disznóra illik üríteni. Apropó: pohár. Ez egy tisztességes háztartásban cirka hétcentes, és örökké átlátszatlan, homályos. Törölgessék bárhogy is. A csurig töltött edénykét egy hajtásra küldjük a gyomrunkba.

Aki krákog (nota bene: a városi gyenge népek szokása ez), azt általában kiröhögik. Hogy nem bírja a gyűrődést. No és mi lesz még későbben?

A második adag a háznépnek szól. Ekkor kötelező odahívni az összes, elérhető távolságban leledző fehércselédet – legyen az kilencvenéves nagymama vagy hat hónapos csecsszopó. Ha nincs elég kispohár, lehet teásbögréből is kortyolni. Amikor ezt is letudtuk, jöhet a hideg idő elleni védelem. Az a bizonyos, oly sok vidéken emlegetett belső bunda, amely felvétele nélkül csak a bolondok és a boldogtalanok lábalnának el a fagyos hajnalban az ólban rettegő disznóhoz. Ha valaki tiltakozna, elég utalni rá: három a magyar igazság.

A sikeres metszés és véreresztést követően újabb korty dukál. Ennél a pontnál már a vendég is kaphat a „drágábbikból.” Ha valaki netán megsérül a hentesmunkának nevezett trancsírozás során, akkor azt külső és belső fertőtlenítésnek kötelező alávetni. Ez újabb ok a megállásra és italozásra. (Gyermekkoromból származó emlékeim szerint akadnak oly elvetemült egyének, kik direkt ejtenek vágásokat testükön. Mással ugyanis nem tudom magyarázni, hogy Z. bácsi, a falu amúgy arany kezű kovácsa és közmegbecsülésnek örvendő alkoholistája minden téli szezont felkötött karral és bepólyált újjakkal fejezett be.)

Közben kiegészítőnek lehet fogyasztani sört, esetleg bort – bár az efféle magatartásra vetemedő embereket némi lenézéssel kezelik a „jobb” helyeken.

Az ebéd csak megfelelő ágyazás mellett élvezhető – tartja az országszerte ismert mondás. Ennek jegyében a leves, a főtt hús, a főfogás és a sütemény előtt továbbá a kávé után is dukál a kupica pálinka. Aki tiltakozik, leszólják. Búcsúnak tele butykost adnak – aki nem vezet, ebből szopogathat a hazaút alatt.

A disznóölés tulajdonképpen mellékes.