Magyar Hírlap online

Madarak az etetőn

Hosszú évtizedek, sőt talán évszáza­dok óta hagyomány az énekesmadarak téli etetése. Ezzel jót cselekszünk, óvjuk hazánk természeti értékeit, biológiai sokféleségét –bár ezt manapság egyes ökológusok erősen vitatják.

Az új keletű nyugati szokásoktól eltérően itthon elég telente élelmezni a szárnyasokat. Annak, hogy odább nyáron is kosztoltatják őket, pusztán az az oka, hogy a balga népek olyannyira lepusztították saját környezetüket, hogy ott a madarak a meleg évszakokban sem találnak elegendő rovart, amellyel maguk és fiókáik hasát teletömhetik.

A vendéglátás rendre szoktat: azt ugyanis kizárólag úgy van értelme művelni, ha folyamatosan pótoljuk az elfogyasztott táplálékot. A cinkék, rigók, poszáták és társaik könnyen megszokják – ezért számítanak – az aprócska házikók utántöltésére. Bölcs emberek megfigyelése szerint évről évre akár több tucat kilométerről is képesek visszatérni a vendéglátóhelyek közelébe telelni. Azaz ha felelőtlen módon feledjük a gondoskodást, rengeteg élőlényt hozunk nehéz helyzetbe. A Magyar Madártani Egyesület honlapja szerint mínusz tíz Celsius-fok alatti hőmérsékleten a kis testű, nyolc–húsz gramm testtömegű énekesek belső tartalékai csak arra elegendők, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. Ha másnap nem lelnek elegendő energiával bíró magokat, elpusztulhatnak a következő hideg estén.

Táplálékul sok minden megteszi. A szárnyasok között a legnépszerűbb a napraforgómag, értelemszerűen nem a sózott, hanem az úgynevezett ipari fajta. Értelmes ember ezt nem a bevásárlóközpontban, hanem a pia­con árusító ős- vagy kistermelőktől szerzi be. Egyrészt ott nagyságrendekkel olcsóbb, másrészt ezzel is a hazai mezőgazdaságot támogatjuk. Kiváló a sótlan szalonna, az emberi fogyasztásra már nem javallott ipari tepertő, faggyú és zsír, de köles, muhar, rozs, búza és főtt rizs is megteszi – ez utóbbiakat célszerű belekeverni a szotyis kínálatba, mert akkor a gyengébb csőrűek is találnak kedvükre valót.

Ha az etetőt fára szereljük, nem árt a törzset alul és fölül körbetekerni egy kis darabon szögesdróttal. Lentről így a macskákat, a magasból a mókusokat zárjuk ki. Az almát és a körtét szúrjuk rá a hóból kinyúló ágak végeire: így minden énekes hozzájuk férhet.

Ha pedig minden dologgal végeztünk az etető környékén, vegyünk magunkhoz egy jó távcsövet, s élvezzük munkánk gyümölcsét. A kitartóbbak akár statisztikákat is készíthetnek, miféle szárnyasok keresik föl kisebb-nagyobb számban az étkezdéjüket.