Magyar Hírlap online

Lángvörös sziklák

A 48-56-os zongora (a hamarosan megjelenő regényből)

Visszaküldte a gyűrűt?

Vissza.

És mondott valamit?

Nem.

A Batthyány téri (egykori Felsővásár téri) Szent Anna-templom kettős tornya alatt Bartók megkérdezte:

És a fiú?

Ő sem mondott semmit.

Márta ült tovább az ablaknál, a puha karosszékben. Egy nő, ha szíve van, az eszére hallgat. Tizenhárom esztendő Bartók mellett, nehéz időkben társa, kiskamasz fiuk anyja. De már gyermekéveiben is Bartók hatása alatt állt. Az egész élete az övé volt. A gondolkozása hozzáalakult, és ezért tudta, kerülnie kell a tettetést. A másik úgyis a dolgok mélyére lát.

A férj hamar visszatért, nem lepődött meg, hogy Mártát sötétben találja. Érzékeny szemét orvosi intelemre kímélni kellett.

Márta közömbösnek szánt, fátyolos hangon beszélni kezdett.

Úgy érzem, beleláttam a te Dittád lelkébe. Bartók mindenkinél élesebb füle megérezte az elnyelt könnyet. Nem is hiszed, milyen közel vagyunk egymáshoz. Csak én még Edithnek szólítom. Zárkózott teremtés. Márta sóhajtott. Az utóbbi időben megváltozott. Tekintete olyan, mint a riadt gerléé. A nevetése eltűnt. A kérdésekre kitérő válaszokat ad. Azt mondja, mindez a vizsgabizottság miatt van. Mondta a rájuk telepedő sötétben az asszony. A szavak kíméletlen súlya! Itt baj van, mondta Márta, önmagával küszködve. Ez a lány szerelmes. És tehetséges. Te is tudod. Nem csupán egy szellemi házvezetőnő! Olyan tehetséges, hogy egyszer méltó társad lehet a pódiumon. Amilyen én szerettem volna lenni. Az a gyereklány, aki hozzád ment. Felállt, becsukta az ablakot. A tényekkel szembe kell nézni, mondta háttal a férjének.

És ilyenkor mindenünnen zaklatják az embert, sürgetik. Dohnányi a Táncszvit szólamait várta, neki nem lehetett hazudni. A szlovákiai nyomda a kiadandó gyűjteményt, nekik lehetett. Édesanyja cseh állampolgársága és nyugdíja is kockán forgott. Utóbbit el is veszíti, aztán odalöknek neki valami szánalmas kis összeget, pusztulj magyar.

De ezer elfoglaltsága ellenére is el kellett utaznia Rimaszombatba, Ditta édesanyjához, aki nem örült a lánykérésnek, amit különben is utólag jelentettek be a fiatalok. Felfogta a kérő nagyságát, hiszen hivatásos muzsikus volt. Azonkívül ő akarta, hogy maga Bartók tanítsa a lányát! De ez… Ez a fordulat váratlanul érte. Pedig sejthetett volna valamit: Ditta a tanév vége felé visszaküldte gyermekkori jegyesének a gyűrűt azzal, hogy most ne kérjen magyarázatot – majd egyszer, később. Sohanapján.

Zólyomradványban viszont ott van az egykori Gleinman Wanda (néhány hónapja báró Radvánszky Antal­né) a régi amour, Timur, glamur és jó barát. A közös megegyezéssel zajló válás után elmaradt a biharfüredi nyaralás, amelyre Márta még nemrégen olyan örömmel készülődött. Ezt akarta Bartók, a lelkét furdaló elvált férfiú, pótolni valamivel. És itt jött a képbe Gleiman Wanda, aki, hogy, hogy nem, meghívta Mártát a gyerekkel. Béla ott várta őket. De már készült az erdészlak magányára, ha majd Mártáék elutaznak.

Özvegy Bartókné nem értette az egészet. A fából faragott kékszakállú mandarin anyja! Szembe kellett néznie azzal, hogy a fia szüntelenül keresni fog. Szüntelen keresni valamit, ami csak a képzeletében létezik.

Az anya bölcs szavakkal akarta megnyugtatni fiát gyors levelében: a felnőtt ember maga dönt sorsáról. Ha így határoztatok, bizonyára nem lehetett másként. A gyors válaszból láthatta a fiú megkönnyebbülését. S ebből a levélből már több megnyugtatót is olvasott ki, mint az első, kusza híradásból. Bartókné a történteket most már nénjével is közölte, és felolvasta a levelet, hiszen neki is szólt, mint mindig:

„Édes Mama és Irma néni! Leveled és a levelezőlap megérkezett. Márta és a kis Béla itt nagyon jól érezték magukat; sokat sétáltunk is együtt… Kár, hogy nem maradhattak itt tovább. Viszont Béla fiunk Szőllősön is nagyon jól fogja magát érezni, sőt nemcsak ő, hanem Márta is… Én csak ma megyek föl arra a hegyre (a partitúrát már majdnem befejeztem), ahol kb. 5 napig lehetek már csak. Augusztus 20-án utazom Pestre, ahol még sok elintézni valóm van aug. végéig, amikor is meglesz a házasságkötés.

Nagyon jólesik nekem, hogy Márta levele titeket annyira-amennyire – mert nagyon bántott, hogy annyira elszomorodtál. Igaz ugyan, teljesen megértettem aggodalmaidat. De viszont iparkodni kellene ennek lehetőleg ellenállni addig, míg nem látod világosan a helyzetet. Én azt hiszem, hogy így jó lesz, illetve jobb lesz, mint eddig volt. Csak éppen Mártának lesz sokkal rosszabb; ez az egyetlen, ami engem elszomorít. Úgy, hogy én igazán nem is kértem volna őt erre az áldozatra, ezt nem tudtam volna megtenni, habár az emberi raison ezt parancsolta volna. De ő maga beszélt rá engem erre a változásra, s erre nem tudtam nemet mondani, hiszen nemcsak magamról volt szó…”

Bartókné örömmel olvasta a készülő munkáról s a radványi kastélyról szóló beszámolót. „Sok dolgom van a partitúrával – folytatódott a csitító levél – (…) a partitúrának augusztus végéig kell meglennie, hogy a zenekari szólamokat Bécsben el tudják készíteni.

Milyen furcsa is egy ilyen ősi kastély, mint amilyen ez a Radvány. Métervastagságú falak, boltívek, zegzugos folyosók; mindenen és mindenben ez a furcsa, régi, poros, kicsit pinceszerű levegő. Az ablakokon hatalmas vasrácsok! Aztán a különféle dísztermek! Ezek közül a legnevezetesebb az úgynevezett Rákóczi-terem (azért nevezik így, mert Rákóczi Ferenc tényleg tartózkodott benne), sok mindenféle régiséggel, meg a híres könyvtár…

Nagyon szép sétahelyek vannak, alig tízpercnyire a kastélytól: erdőben, hegyen. A kastély parkja is nagyon szép, árnyékos, és nem nagyon gondozott, de a kastélybeliek sosem használják, mindig a szobában ülnek.

Legközelebb már Pestről küldök neked hírt, esetleg Márta útján, aki szeptember elején jön vissza Szőllősről. Sokszor csókol: Béla.”

A Pestről érkező újabb levélből Bartókné úgy érezte, mintha helyreállt volna a fia lelki egyensúlya. Márta csakugyan visszatért Vésztőről, hangulata, nos hát, milyen lehetett… Ősszel beiratkozik a Zeneakadémiára: Bartók fog vele foglalkozni, amennyire tőle telik, hogy diplomát szerezhessen. Márta mindent ott hagyott Bartóknak. Csak a Gyugyi Péntek által faragott körösfői íróasztalt vitte magával egyedül a Hold utcába. A csöndes szerelem mellett.

Miközben a zűrzavarban is szövi, egyre csak szövi magát az új mű a férj ösztöneinek hálójában. A friss feleség gazdasszonyi tisztét igyekezett ellátni Ditta, és természetesen kimaradt az akadémiáról. A továbbtanulása megoldott volt: a tanára járt hozzá haza, délelőttönként meg gyakorolhatott.

Ezenközben a megunt feleség, (minden sikeres ember mögött egy sikertelen feleség van), aki igyekezett a jövendő második – na jó a Mama után harmadik – Bartók Bélánét szeretettel betanítani, már németül írta:



„Kedves jó Mamikám és Irma néni!

Mint ahogy Bélától már tudjátok, csak tegnapelőtt érkeztem meg, így nem írhattam hamarább. Pesten jól elkészültem munkáimmal és »hecc« nélkül utaztam el. Zólyomba. Kocsival elém jöttek Wanda, Béla és Fiúka és mindnyájan örültek, hogy megjöttem. A Kicsi ugyanaznap értesült B.-tól az életünkben bekövetkezett változásról; néhány könnyet ejtett, sok kérdést tett fel – egyébként pedig, mint ahogy reméltem, egészséges, friss gondolkodása és – amit egy gyerektől nem is lehet zokon venni - az ügy körüli szenzáció egész könnyen átsegítette a dolgon. – A kastély, amelyben lakunk, nagyon érdekes, a környék gyönyörű. Tegnap fölutaztunk Králikba, ahol Béla holnaptól kezdve lakik, páratlanul szép hely, amit részletesen le fogok Nektek írni. – Éppen most hozza Wanda fiúkának szóló lapodat – nagyon reménykedtem, hogy válaszolsz levelemre – vajon annak alapján megnyugodhatok-e. – Nos, az a fő, hogy I. néni jobban van, nagyon aggódtam miatta. – Sok-sok csók mindannyiunktól,

Márta”



Az igazi elbocsátó üzenetet akkor kapta meg Márta, amikor a Szilágyi Dezső téri lakásukba utoljára hazatért. Csak egy az asztalon hagyott cetli várta, két nappal a férje új házasságkötése után. Még szokatlan formája a búcsúlevélnek, de ma már gyakori:

„Aug. 30.



Vigyázat!!

Herma ugy mondja, 1.-én érkezel. Béla vasárnap (3.án este) jön vissza. Igyekezz otthon lenni, vagy menj érte az állomásra. A Csengő nem szól, ki kell javíttatni minél előbb. A porcukorban féreg van!! Sose hallottam ilyesmiről. Bizonyára hamisított. A hamisat eszi benne a féreg. Át kell szitálni.

A vászonkiadást szept. 15.ig hosszabbították meg. Az én arcképes igazolványom kell hozzá. Ezért csak 11.-től fogva lehet kiváltani. Egy ak.-i szolga majd megteszi. Ma jött ez a fa-utalvány; 14 napon belül személyesen kell befizetni a pénzt (vagy megbizottal) valahol az istenhátamegett. Próbálj egy ak. szolgával beszélni, hátha az pár 100 K.ért megteszi.

Az íróasztalon levő szombathelyi ujságot add vissza Kubakovics úrnak. – Tóth Aladár viszszaérkezett levelét próbáld neki más borítékban – helyes cimre – eljuttatni (talán Nyugaték tudják).

A francia csekk (500 fr.) Lukács bácsinál van. Nála érdeklődj. Ha »frank-folyószámlára« helyezte el, akkor részletenként is be lehet váltani. Szóval csak annyit válts be, amennyi épen kell. Nem tudom, mennyit hozol haza, mennyit kapunk az ak.-án, mennyire futja mindez (mert pl. szénről is gondoskodni kell azonnal, meg valószínűleg paradicsomról is). Ha nem futja, válts a frank folyószámlából. Luk. b. megmondja, hogyan.

A virágokat ma még megöntöztem és most sietek ágyba. (A szonátának kb. 2/3-áig jutottam el, már próbáltuk is valahogyan Székelylyel, nehezebbnek látszik az I.nél, de csak előadásban). Más ujság nincs. Vendégeket szállásra ne fogadj be semmi szín alatt. Épen elég dolgod lesz ugy is!!”

Majd decemberben kap Zürichből egy órát, mert még a háború elején elvesztette volt. A szeretet marad.

Bartók pedig: az az öt kemény nap, ami alatt az erdészlakban papírra vetette azt, ami a tudat és az idő alatt dolgozta magát előre. A várva várt Szvit. Nem késhetett. Augusztus 28-án ugyanis Kékszakáll úr, ahogy magát néha tréfásan nevezte, a második kerületi, fiatal anyakönyvi hivatalban feleségül veszi a húszéves, nála legalább annyival ifjabb Pásztory Edithet. Pont. Pont. Pont.