Magyar Hírlap online

L1S (elegyes, különféle)

Por és hamu

A város

Ha hosszú időre ágyhoz kötnek valakit (van, hogy a szó szoros értelmében), vágyakozni kezd a nyitott terek után, még ha szocio- és agorafóbiás is. Vagyis fél a tömegtől, az emberhalmazokat vonzó eseményektől, a föllépésektől; irtózik a nagyobb térségektől, a magasságoktól. Erősen szorongásos ember az ilyen, aki talán maga sem tudja, hogy pánikbetegségben szenved. Minálunk ez utóbbi megítélése nagyon ingadozó: van olyan neurológus, aki szerint nem is létezik ilyen betegség. Másfelől meg (a fiatalok körében), azt veszem észre, hogy divatkórsággá vált/válik. A sokidegbántalmak, ideggyulladások és társaik sem viszi közelebb az embert a sokadalmakhoz. De az ember megy, és nem csukott szemmel.

A város ugyanolyan piszkos, kaotikus, lepusztult, rongyos falú házaival balkáni benyomást keltő, mint kórházba kerülésem és műtétem előtt, vagyis négy hónapja. Az egyes beruházások alig vagy egyáltalán nem közeledtek a befejezéshez. Csak itt, a Margit körút környékén… Nézzük magát a Margit hidat. Egy éve épül újjá, de már most látszik, hogy a 2011. júniusi határidőre nem lesz kész. A kivitelező zsarol, és 740 milkó többletköltséget akar. De nem kap. Talán ezért van, hogy kevés ember munkálkodik az építkezésen. Ahelyett, hogy éjjel-nappal dolgoznának – pénteken elnéptelenedik az építési terület. „Üres a híd, – csend mindenütt”, miként Arany János írta a Hídavatásban, 1877-ben.

A II. kerületi önkormányzat előtti Mechwart-tér (vagy liget) feldúlása már évekkel ezelőtt megtörtént. Most kaptak valami EU-s pénzt, újra felszántották a teret. Persze a fák kivágásával kezdték márciusban, mint mindenütt máshol Magyarhonban. Tervem, hogy majd itt olvasgatok, egyelőre kútba esett. A Fő utcában egy házban csövet kellett cserélni. Két hétig egy sávban soroltak el előtte a gépjárművek.

A nagy melegben egy a jó: a csajok szinte levetkőznek. Nem tudom, meddig lehet büntetlenül vadítani a férfiakat, de jövőre már nem sok levethető négyzetcentiméternyi szövetdarabka marad a nőkön.

A belvárosból egy példa: a Rákóczi útból nyíló egyik utcában táblák egymás alatt. Felül: parkolózóna, P betűvel. Alatta: a kék alapon piros, „Megállni tilos!” keresztje.

A 6-os villamoson egy afrikai gyerek (a koldusmaffia új rabszolgája) koldul, nyakában tábla, kezében papírpohár. Kérdésekre nem válaszol.

Van még bőven sorolnivaló, de csak egyet említek meg: a budai várat. A királyi várban székelő Nemzeti Galéria két kiállításának alkotója már a pesti oldalról is tudható. Több méteres színes betűk hirdetik a kiállítók neveit a vár falán. Az rendben van, hogy Kovásznai Györgynek, akinek életében nem volt exhibíciója, s csak barátai ismerhették festményeit, grafikáit, néha a filmjeit és esszéit is, most nagy, látványos, gyűjteményes tárlata nyílt. Fortunato Depero, az olasz futurizmus nagy alakja is megérdemel egy misét. De azt egyik alkotó sem kívánhatta (mert nem csak a fociban vannak ilyenek, bizony!), hogy történelmi falainkon hirdessük nagyságukat. Mértékvesztés történt. Látott valaki reklámot a Tower, a Buckingham-palota, a versailles-i kastélyok, vagy a Fehér Ház, a Tiltott Város, a brüsszeli Grand Place, avagy a Kreml falain?

Makacs magyar vagy

Honjaim! Többen felróttátok volt, hogy miért csak más népekkel foglalkoztam egy régi, több nép jellemzőit karikírozó sorozatban, miért nem szólok a magyarokról is. Igazatok van. Ímé a válasz:

Makacs magyar vagy…

– ha pártoskodsz, viszálykodsz, pörösködsz örökösen,

– ha nem tanulsz idegen nyelveket,

– ha külföldön hangosan káromlod az ország lakosait, mert úgysem értik a nyelvedet (némely szláv nyelvű országban, sőt máshol is ráfaragsz a „kurvával”, mert azt értik),

– ha focihoz csak egyedül te értesz nemcsak az országban, de a világon is,

– ha a barátkozásod már-már kötekedéssel ér fel,

– ha azt hiszed, pálinkát inni hazafias dolog (bort és sört is, persze),

– ha a „mi a zene?” kérdésre a válaszod: Nótás kedvű volt az apám / Jaj, cica eszem azt a csöpp kis szád,

– ha a világ legpesszimistább himnuszát nem tudod elénekelni, de a végét már nem várod meg a nemzetközi meccseken,

– ha arra a kérdésre, hogy milyen nyelven beszélnek a székelyek/csángók, azt válaszolod: románok azok, lopnak, mint a pocok,

– ha a káromkodás cifrázásában minden más nép fiát meg tudod előzni,

– ha akkor fagyott be az agyad, amikor elhagytad Magyarországot,

– ha a nagy faltól az Atlanti-óceánig azt énekled: Szép vagy, gyönyörű  vagy Magyarország…,

– ha szerinted aki sikeres ember, az áruló,

–  ha azért is zsírral főzöl, mondjanak ezek a városi buzik bármit,

– ha szerinted igaz magyar ember Erős Pista nélkül félkarú óriás,

–  ha az igazi disznóságok (hurka, kolbász, szalonna) a jó magyar ételek,

– ha a töltött káposzta, a pörkölt még elfogadható,

– habár szemét digók bevették Amerikát a pizzával, azért a lángos százszor jobb,

– ha gulyást a világon csak itthon tudnak főzni (tényleg),

– ha hiszel az Istenben, de templomba csak keresztelőkor, esküvőkor, temetéskor jársz,

– ha a krumplis tarhonya úgy jó, ha a macska is végig tud menni rajta,

– ha nagyszájú, tódító, vitéz, de lusta vagy,

– ha tudod, hogy magyar veri a legjobban a magyart,

– ha nem tudod, miért csodálkoznak külföldön, hogy a vezetékneved elöl van,

– ha tudnál még többet is mondani, de nem teszed, mert te is magyar vagy.



temesi ferenc