Magyar Hírlap online

Janus és a Duna

Mátyás Magyarországa rajzolódik elibénk, és eszünkbe jut a közép-európai humanista tudósok, papok, írók és költők testvéri társasága, a hivatalosan csak 1497-ben alakult Sodalitas Litteraria Danubiana.

Hogy mi volt a nevezetes Dunai Tudós Társaság? Szép idea: egy nagy, erős állam Európa közepén. Államszövetség, amely a latin nyelv, a tudomány és a művészet, az értelem, a műveltség és a kreativitás nemzetek fölöttiségében, az egymásra utaltság tudatában gyökerezik, és itt, a centrumban, Kelet és Nyugat között valóban átmenet. Alternatíva. Más minőség. Nem forradalmian más, de más.

Hogy mi volt a sodalitas? Szövetség? Közép-Európa első irodalmi társasága? Az első közép-európai akadémia? Valami olyasmi. Így, együtt. De a szövetség a legfontosabb. A társaság ugyanis nemzetek fölötti volt: a bécsi, a budai magyar és a budai cseh kancellária humanistáit, osztrák, német, magyar, cseh, morva, lengyel, olasz tudósokat fogott össze: rendszeresen symposionokat tartott Budán és Bécsben. A sodalitas, a bajtársi szövetség Bécsben székelt, de tagjainak többsége Budán tartózkodott. II. Jagelló Ulászló uralkodása idején a budai cseh kancellária cseh és morva humanistái vigyázó szemüket nemcsak Bécsre és Itáliára, de Krakkóra és Prágára is vetették.

Hogy jön ide Janus? Egyszerű: az ünnepelt költő Itáliából, a Pó partjáról mindig visszatér a Dunához, Pannóniába. Igazi közép-európai történet, hamisítatlan Duna-sztori az övé. Amennyi dicsőség, annyi bú és bánat, amennyi fönség, épp annyi kicsinyes nyavalygás. Már a neve is. A nevei. Amin ölre megyünk. Janus Pannonius, Johannes de Chesmiche. Nekünk, magyaroknak Csezmiczei János, a horvátoknak csakis Jan Česmički. Harcolunk érte. Hogy csakis a mienk. Álljon hát itt feketén-fehéren: Janus Pannonius szlovéniai költő horvát kisnemesi családban született, anyja Vitéz Borbála volt, Mátyás diplomatájának, ama nevezetes Vitéz János esztergomi érseknek a nővére. A rokonság sem szégyellnivaló, de fontosabb ennél, hogy Janus Pannonius – életében is, de halála után még inkább – Itália legnagyobb tiszteletnek örvendő, babérkoszorús költője, a szellem arisztokratája. Aki – ezúttal nekünk ez a legérdekesebb – Hungáriában először mondja ki: a mi Dunánk. Jelkép neki a hatalmas folyó, a haza jelképe. Nap és Hold, sors és haza, Duna, Duna-táj, Duna-sors: Pannónia.

A Sodalitas Litteraria Danubianát a természettudós és költő, Conrad Celtis alapította. Nem véletlen, hogy egy bécsi professzor az alapító atya: az észak-itáliai egyetemek, Bologna, Padova mellett a Jagelló-kori Magyarország humanista kultúrájára erős hatással volt a bécsi egyetem is. A Dunai Tudós Társaságban pedig Bécs és Buda tollforgatói egyesültek, hogy a kiváló tudósok, teológusok, művészek a testvérület tagjaiként együttműködve még hatékonyabban alkothassanak.

Közép-Európa. Hogyan is szoktunk ehhez közelíteni? Vegyük szép sorjában. Közép-Európa a megdermedt múlt. Közép-Európa a feudális Európa, a Nyugat után kullogó, az alvó vagy gyermekkorát élő, sőt a halott Európa. Közép-Európa – Broch a Habsburg Birodalomra érti – a vidám apokalipszis. Europa Minor: érthetjük alatta Bukovinát, Galíciát vagy Ukrajnát, a Monarchiát, de akár a Baltikumtól az Adriáig és a Fekete-tengerig terjedő területet is, melyet a magyar történelemben is járatos Carlile Aylmer Macartney a „kevert népek övezetének” nevez. Közép-Európa a napsárga templomok és az egyen-vasútállomások. Egy lembergi régész és klasz-szika-filológus író, Jan Parandowski ötli ki a legtalálóbb hasonlatot. Közép-Európa, írja, egy hatalmas vasúti váróterem, ahol sokféle nép gyűlt össze, s most türelmesen várakoznak. Közép-Európa sajátos humor. Öngúny és sértett hiúság. Közép-Európa egy vicc? Közép-Európa olyan, mint a Duna: folyton-folyvást folyik. Közép-Európa folyamatban van. Állandóan meghal és feltámad. Közép-Európa sosem volt, nincs és nem is lesz, de – ahogy Palacky mondja – ki kéne találni. Közép-Európa délibáb, a Nyugat torz tükörképe. Kaméleon is: hol keleti Svájc, hol Anglia, Franciaország vagy Belgium. Közép-Európa álom.

Azt mondják, a Közép-Európa-tudat ma is létezik. Ahogy a horvát–magyar–cseh–lengyel régióban évszázadokon át létezett a közép-európai latinitás is. A közép-európai humanizmus nem a hatalomban és a politikában, hanem művekben, a kultúrában élt tovább. Sokan állítják, hogy Közép-Európa igenis volt. Volt, de elvesztettük. Volt, de elrabolták. Mások szerint csak eldugták. Becsomagolták. Birodalmi csomagolópapírba. Törökbe, németbe, oroszba… Amerikaiba? Eltették jobb időkre. Megvan az, nem kell megteremteni, ott van most is, ahol mindig is volt, csak ki kell csomagolni, le kell porolni.