Magyar Hírlap online

Harc az óriásfarkassal

Veres Zsuzsanna mindeddig teljesen ismeretlen volt a magyar olvasóközönség előtt: írásaival még az irodalmi folyóiratokban sem lehetett találkozni. Az írónő rögtön regénnyel, méghozzá történelmi regénnyel debütált: A Farkas kora ez évben jelent meg a Kairosz Kiadónál. A helyszín az 1910-es évek Szentpétervára, az első világháború kitörését megelőző pillanatokban. A cím azonban a germán mitológiához kapcsolja a regényt, hiszen A Farkas kora az északi germán mitológia kulcsfontosságú eseménye: a Walhallában összegyűlő harcosok Odin hadisten vezetésével összecsapnak egy óriásfarkassal. A regény tehát a legjobb vagy éppen legrosszabb szándékkal sem tekinthető romantikus leányregénynek.

– Mi indít egy fiatal nőt arra, hogy történelmi regényt írjon, ráadásul a közelmúlt meglehetősen vészterhes időszakáról?

– Meglehetősen korán felébredt bennem a történelem iránti érdeklődés, különös tekintettel az európai történelem jelentős fordulópontjaira. Tulajdonképpen nem is tudok olyan kort és eseményt említeni, amely ne lenne érdekes Európa történetében. Ami az első világháborút illeti, több szempontból kiemelkedő jelentőségűnek tartom. Aránytalanul kevés figyelmet fordítanak rá, háttérbe szorul a másodikhoz képest, noha ez utóbbinak okai, céljai legfeljebb felszínesen érthetők meg az évszázadot nyitó kataklizma alapos ismerete nélkül. Annál is inkább, mert bár a legősibb koroktól fogva mindenhol dúltak háborúk, az emberiség korábban soha nem tapasztalt olyan mértékű világégést, mint a Nagy Háború idején, amit nem véletlenül neveztek így a kortársak. Számomra valami mélyen személyes rejlik ebben a négy évben: megérteni a Nagy Háborút annyi, mint megérteni a huszadik századot, ennek politikai, kulturális, egzisztenciális áramla­tait, gondolkodásmódját. A számos mitológiában fellelhető utalás figyelemre méltó szimbólum: A Farkas kora, a Ragnarök a világ végét jelzi, egy arisztokratikus minőségen alapuló, több évezredes világ leáldozását, amely valóban bekövetkezett, sőt, amely folyamatban van. Ezt figyelembe véve érthető, hogy a regény történelmi háttere számomra nem múlt, nem halott események halmaza. Mindezeken túl szerettem volna emléket állítani mindazoknak, akik megtapasztalták ezt a háborút, köztük anyai dédapámnak, aki négy fivérével együtt elesett a Kárpátok védelme közben.

– Miért gondolja úgy, hogy az első világháború megértése jobban szolgálja a mai világ megértését, mint a másodiké?

– A „mai világ” tág fogalom, amelynek megértéséhez nem elég a huszadik századi események áttekintése. Az Európát formáló, a nyílt színen olykor láthatatlan erők gyökerei 200-250 évre nyúlnak vissza, vagy még régebbre. Engem elsősorban a mai ember általános tudatállapota érdekel, amelynek a külvilágban lejátszódó folyamatok a megjelenítői. Úgy is mondhatnám, hogy amilyen a tudat, olyan a világ. Ebben a tekintetben még a száz évvel ezelőtti ember is előnyösebb helyzetben volt, mert birtokolt egy olyan belső formát vagy tartást, amely életének minden területén megnyilvánult. Mindezt ma sajnos gyakran a „vaskalapos” vagy „konzervatív” jelzőkkel illetik. Az első világháború a belső formával rendelkező embertípus világát pusztította el, és főleg ezért volt katasztrofális: a későbbi generációk szellemi és mentális immunitását aláásta. Szerintem az első világháborúval született meg a modern világ, ekkor indult útjára az a tudatrombolás, amelynek következő állomásai a bolsevik forradalom és a második világháború voltak. Nem különálló, egymástól független eseményekről van szó, hanem egyetlen eseménysor egyre kiélezettebb etapjairól. Számomra az a legfontosabb és legérdekesebb kérdés, hogy az említett embertípus milyen módon képes talpon maradni a természetes közegét jelentő világ pusztulása után.

– Ha az ember e korból való fényképeket néz, és összeveti őket a mai fényképeken látható arcokkal, akkor valóban szembetűnő a változás: a régi arcokon az látszik, hogy karakterek. A Farkas kora főhőse mintha épp ellentétes változáson menne keresztül: éppen a kívülről irányítottság korában válik olyan férfivá, aki belső iránytűjére figyel.

– Regényem főhőse származása, világnézete szerint a régi rend embere, akinek belső szilárdsága megőrzé­séért méltatlan helyzetekbe kell bonyolódnia. Az ember nyilvánvalóan soha nem függetlenítheti magát teljes mértékben a korától, ugyanakkor annak foglya sem lehet, különösképpen egy olyan világban, mint a mai. Úgy mondanám, hogy a szellemi függetlenség alapfeltétel. Nem létezik olyan, hogy a „szellem gettója”, mert a szellem maga maximális szabadságot biztosít, ugyanakkor jelentős komolyságot és elszántságot követel. Engem szerzőként nem annyira a főszereplő tevékenysége vagy jelleme érdekel, mint inkább az, hogy miképpen győzi le az akadályokat anélkül, hogy letérne útjáról. Ez a fogyasztói társadalomban a legfontosabb kérdés.