Magyar Hírlap online

Fölfelé

Befejeződött Sólyom László Értékőrző tájak és emberek Magyarországon című programsorozata. Az államfő utolsóként a Kiskunsági Nemzeti Parkot kereste föl.



Nehéz kitüntetést adni egy államfőnek. Olyat, amelyre büszkén néz majd élete alkonyán az ember. A nagy-, kis-, lovag- és egyéb kereszteket, kerek és tojás alakú plecsniket szakajtószám szokás adományozni bizonyos sarzsi fölött, ám hogy ezekből melyik áll közel a köztársasági elnök szívéhez, melyikre gondol jólesően, legföljebb csak ő maga és szűk családi környezete tudhatja. Kívülről erre semmiféle rálátásunk nincs.

Magam mégis azt gondolom, egy elismerésre roppant büszke lehet az országjárását a hét elején befejező államfő. Nem nagy dolog az, sőt szinte nevetséges, jelentéktelen apróság a sok csillogó fémlapocska között: egy kissé foszladozó darutoll, amely 2008 október 19-én, vasárnap este hat óra körül került viseltes zöld kabátja egyik gomblyukába. A szárnydarabot bizonyos Nagy Imre gulyás adományozta mindenféle látványos ceremónia, díszszázad, üdvlövések és protokolláris hajbókolás nélkül a hortobágyi Tornyi-dombi tanya útjának szélén az államfőnek. Akit nem mellékesen annyira megérintett az őszinte szívből jövő cselekedet, hogy másnapi nyilatkozatában külön megemlékezett róla, név szerint említve a marhapásztort.

Sólyom László első elnöki ciklusában befejezte országjárását. Végignézett kilenc nemzeti parkot, beszélt több száz polgármesterrel, meghallgatta panaszaikat, történeteiket. Látott számos csodás tájat, páratlan földtani jelenséget, furcsa rovart, különleges emlőst, rágcsálót és szárnyast. Tárgyalt igazgatókkal, szót váltott természetvédelmi őrökkel, családvédőkkel, kisebbségi képviselőkkel és idős nénikkel, megtekintette a habzó Rábát, cuppogott sárban, és egyensúlyozott ingólápon. S bár mindenkinek elmondta, ő semmit sem tud tenni, mégis rengeteget elért.

Csak néhányat emelünk ki, a teljesség igénye nélkül. Van ismét Őrségi Nemzeti Parkunk, nőtt a természetvédelmi őrök száma, s egy esős délután, egy repedezett szélű hídon összeütött osztrák-szlovén-magyar államfői összejövetel nyomán egy ország értette meg, miért káros a Szentgotthárd mellé szánt szemétégető.

Sólyom László országjárása során bármerre ment, mindenütt bátorította az embereket. Útjait gyakorta kísérte közöny a sajtó részéről – méltatlanul.

Kár, hogy véget ért az államfői országjárás. A legöregebb pusztai béresek azt tartják, hogy aki nem látott még daruvonulást, az nem teljes életű ember. Sok igazság van ebben. A végtelen, asztallap-simaságú puszta fölött alkonyatkor éjszakázóhelyükre húzó, krúgató darucsapatok, a messzeségben lenyugvó, vöröslő nap, a gyenge szélben hajladozó fűszálak és az ébredő tücsöksereg a természet hatalmára és a mi esendőségünkre, kicsinységünkre figyelmeztet. Arra, hogy a valódi értékek nem pénzben, mellre akasztható keresztekben mérhetők.