Magyar Hírlap online

Fenékpuszta évszázadai

Szeretek múzeumba járni: mintha megelevenedett történelmi képeskönyvben lennék. A keszthelyi Balaton Múzeumban a Fenékpuszta késő-római és népvándorlás kori évszázadait bemutató kiállítás pedig azért is rendkívül izgalmas képsorozat nekem, mert egy olyan történelmi folyamatosságot ábrázol, amely ékszereivel, fegyvereivel, szerszámaival, érmeivel, temetkezési és lakókultúrájával a császári időktől az avarokig majd fél évezredet ölel át. (Apropó, ha a románok megtalálták volna Burebista királyuknak, „Cae­sar vetélytársának” székvárosát, s ott annyi leletet, amennyit Keszthely környékén dobott ki a föld, a balkáni ortodox világ legnagyobb búcsújáróhelyét alakították volna ki Ceausescu vezérsége idején.)

A 3–4. században a rómaiak
erődöt emeltek Környén, Tácon, Alsóheténypusztán, Ságváron és Fenékpusztán: ez utóbbit polgárai és a veteránok tekintélyes iparos-kereskedő központtá fejlesztették. A császárcsináló pannon légiók után aztán jöttek a különböző germán törzsek, Ázsiából a hunok és az avarok, de Fenékpuszta a római uralom feladása után is messze a környék legjelentősebb városias települése maradt. S mintha a népvándorlás is segítette volna az itt lakókat az általános pusztulás idején: az avarok birodalmához fűződnek a páratlan keszthelyi kultúra leletei a 6–8. századból.

A fenékpusztai római erődvárost – ahol a lipcsei egyetemnek köszönhetően tavaly közös német–magyar ásatás folyt – 44 kerek torony őrizte, falai 377×388 méternyi területet fogtak közre. Paloták, lakóházak álltak itt hajdanán (sőt még egy diadalív is!), valamint egy testes magtár, a horreum, amely terjedelmesebb volt, mint maga a bazilika. A kormányzói és a polgári épületeket gőzzel és meleg vízzel fűtötték, s a régebbi ásatásokon a becslések szerint legalább hatvan kiló aranyat ástak ki. Egyes feltevések szerint a hunokkal szövetséges, majd ellenük fordult keleti gótok fejedelmének, Thiudimernek, az Itá­liát hódoltató Nagy Theoderik atyjának sírja is ezen a tájon volt.

Ma különböző tervek készülnek – válság ide vagy oda – egy olyan régészeti park kialakítására, amely vetélkedhetne az antik Róma itáliai és germániai romkertjeivel. A visszaállítandó horreumban éttermet terveznek, a kiásott alapokra felhúzott tornyokról és falakról pedig csodálatos kilátás nyílna a keszthelyi öbölre. (Az erőd keleti része egyébként benyúlt a Balatonba.)

Ha a bazilikát is újraépítik, és rendbe hozzák a Festeticsek kiskastélyát, új kiállító- és múzeumi teret nyer a tulajdonos Helikon Kastélymúzeum. (Amely mellesleg Keszthely legnagyobb honi munkaadója az egyetem mellett.)

Az állatkedvelőknek külön látványosságot jelentenek a lovak. A lótenyésztésnek itt hagyománya van, hiszen egészen addig, amíg a Festeticsek meg nem vásárolták a birtokot, a Habsburgoknak Fenékpusztán működött a lipicai méntelepe: innen kerültek a lipicaiak Bécs mellé és a Burgba. Az első lóversenyt itt is Széchenyi István indította el Festetics Lászlóval együtt 1827-ben, aki angol telivéreket honosított meg. (A Fenék nevű mén volt a Monarchiában a ménes legnagyobb sztárja.) S ha már Budapest nyaranta úgyis leköltözik a Balaton partjára, mért ne lehetne Keszthelyen ismét lóverseny? És vajon miért ne lehetne Magyarországnak olyan komolyabb római kori látványossága, amilyen a német Saalburg, Xanten vagy a Bécs melletti Carnuntum.