Magyar Hírlap online

Egy Értékpiramis-építő

Gyerekkorától zenél. Volt futballista, a Fradi-ificsapat ígéretes tehetsége. Mégis a tudományt választotta. Egyetemre került, tanult vegyészetet, de a közgazdaságtan is vonzotta, átment a „közgázra”. Később a néprajz- és népzenekutatásnál kötött ki. A Kárpát-medencei falvakat járta, gyűjtött, zenélt, oktatott, együtteseket alapított. Húszegynéhány tradicionális hangszeren játszik, 1100 darabos hangszergyűjteménye van. A KÓTA társelnöke. És legújabb megbízatása: a parlamenti Hungarikum Munkacsoport vezetője. Ez Birinyi József életútja. Dióhéjban…



– Van még leltároznivaló: kitanulta a televíziózást, az operatőrséget, filmeket készít, rendez, vállalkozik, reklámügynökséget vezet. Nem sok ez?

– Akkor lenne sok, ha a fotós-filmes munkáim kalandozást jelentenének, de nem: néprajzi filmeket készítettem. A nagy etnográfus-filmrendező, Jean Rouche mondta, ha filmes készít néprajzos mozit, az nem eléggé néprajzi, ha néprajzos csinálja, akkor nem eléggé film. Hát ezért tanultam ki a filmezést. Egyébként pedig intenzíven élek. Olykor megsínyli ezt a család…

– Például amikor a maga alapította Csutorás együttessel zenei táborba vonul el tíz napra. Más nyáron nyaral. Ön mikor pihen?

– Hát a Csutorás táborban. Ez munka és pihenés is, meg szakmai és érzelmi töltést ad. Az például, hogy egy kisgyerek egy hét után barátja lesz az addig nem is ismert hangszernek, vagy hogy a duda művésze, a kilencvenkét éves Paál Pista bácsi és a többi remek tanár közel tudja vinni a városi fia­talokat a népzene és a hagyományok világához. A tábor érzelmi tartalmáról meg csak annyit: természetes, hogy a határokon túli tucatnyi fiatalt magunk látjuk vendégül, ahogy az árvíz verte Felsőzsolcáról érkezetteket is.

– A népzenéből a hungarikumok világába lépni: nem nagy váltás?

– Országjáró útjaimon nem csupán a népművészetet tanulmányoztam, hanem a magyar valóságot, a népéletet is megismertem. És hát az egyetemi éveim is a reáliák világába vezettek be. Nyilván ez se volt közömbös a döntésben, amikor az Országgyűlés alelnöke, Lezsák Sándor megbízott a parlamenti Hugarikum Munkacsoport vezetésével. Két éve dolgozunk a koncepció kidolgozásán, a Magyar ÉrtékTár – Hungarikum törvény előkészítésén. Ennek célja, hogy legjelesebb szellemi és dologi produktumainknak, értékteremtő, -hordozó közösségeinknek, alkotóinknak legyen végre egy teljes katasztere és minősítő rendszere. És nem csupán a föltérképezés, a rendszerezés, hanem az értékgondozás és a védelem is a fő funkciója, nem beszélve a menedzselésről, hisz mennyi érték nem hasznosul amiatt, hogy hiányzik a finanszírozási alap, az értékgondozás.

– A fogós kérdés az, mi fér egyáltalán a hungarikum fogalomkörébe.

– Az 1997-ben elfogadott közművelődési törvény használja először a hungarikum fogalmat, de nem a kiemelkedő magyar értéket, sajátosságot jelölve ekként, hanem a világon bárhol írott magyar nyelvű műveket, azok minőségétől függetlenül. A hungarikum fogalmát először is definiálnunk kell, majd harmonizálni a használatát. Az Országgyűlés elé kerülő tervezetünk egy rendszerelvű törvény alapja, amely pontosan megszabja, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy-egy védendő értéknek, és megalkotja a védelem intézményes garanciáit. Ma sokan használják egy termék jellemzésénél érdemtelenül, valódi tartalom nélkül, csupán marketingfogásként a hungarikum szót. A törvény ezt is szabályozza majd. Nyilvánvaló, hogy a szatmári szilvapálinka vagy a szegedi szalámi őshungarikumok, régóta kellő védettséget élveznek. De mennyi minden érdemes még arra, hogy a Magyar ÉrtékTárba emeljük, közösségi oltalmat, uniós regisztrációt kapjon. Van, amiről tudunk, van, amit eztán kell regisztrálni és „helyzetbe hozni”.

– Öntől hallottam: hungarikum­piramis. Mit értsünk alatta?

– A leendő törvény nemcsak a csúcsteljesítményekre összpontosít, de a helyi vagy megyei, tájegységi értékekre is. Éppen ezért a jogszabály elnevezésére is azt javasoljuk, legyen Magyar ÉrtékTár – Hungarikum törvény. Van, ami érték ugyan és sajátosan magyar, mégsem sorolható az országot reprezentáló specifikumok közé. Egy különleges helyi étel, az épített örökség jellegzetessége vagy egy helyi szokás lehet közösségi kincs, amit éppúgy kell óvni, akár az Eötvös-ingát vagy a Kodály-módszert, mint nemzeti szellemi produktumot. Az értékkataszter a teljességet célozza: a legkisebbtől a legnagyobbig mindent lajstromozni szeretnénk az adott szinteken a szakterületek képviselőit felvonultató értéktár minősítőkkel. Lesz, ami a helyi, más a megyei vagy Kárpát-medencei értéktárban leli meg a helyét és így tovább. Így épül majd a virtuális piramis.

– Nem érez veszélyt, hogy a „magyarkodás” bélyegét kapja a terv?

– A világ nem arra kíváncsi, hogyan utánozzuk, hanem arra, mi mit tudunk adni a világhoz, az egyetemes emberi értékekhez. Két éve ezzel foglalkozom, ismerem a szakirodalmat, a történeti értékpreferencia-mintákat, amelyek mindig nemzeti érdeket artikuláltak. Nem nacionalizálni akarjuk értékeinket. Persze vannak, akik a hungarikum szót pejoráló, „széténeklő” szándékkal használják. Az eddigi kutató, gyűjtő, oktató munkám során olykor meg kellett küzdenem az előítéletekkel, a magyarkodás bélyegével, de sosem adtam fel az értékkövetés és értékmentés programját. Vallom, az általam alkotott hungarikumszlogennel: Az érték a mérték. Nyilván ezért is „talált meg” ez az új feladat.

– Intézményi háttér is kell a majdani törvény működtetéséhez.

– A tervezetben egy állami szervezet, a közigazgatáshoz igazodó értékmenedzselő hálózat felállítása szerepel. Feladata az értékrend tudatosítása, megbecsülésének segítése, az alkotók, a közösségek, a tájegységi és országmarketing segítése. Az értékek támogatása egyben nagy gazdasági hasznot, multiplikálást is biztosít, hiszen egy jól menedzselt szellemi vagy anyagi érték könnyebben piacra talál. A hungarikum minősítés védjegy, nemzetközileg elismert minőségjelző, a helyi, megyei, országos értékek közé sorolás pedig az itthoni érvényesülést segíti. A védjegy eleve oltalmat biztosít, de például ha a nemzetközi oltalmi védéshez vagy az előállításhoz szükséges forrás nincs meg, a szervezet ehhez is segítséget ad, pályázatokkal és egyéb támogatással. Tervezzük, hogy a pályázati források egy részét csak a Magyar ÉrtékTárban regisztrált elemek támogatására lehessen fordítani.

– Tervezik egy Hungarikum Ház, egy „országkirakat” létrehozását is.

– Igen. Illő helyet kell találni neki, de fényűzés, cifrálkodás nélkül. A lényeg, hogy a nemzet legkiemelkedőbb alkotói, közösségi, szellemi és tárgyi produktumainak méltó bemutatótere legyen. Össznemzeti reprezentánsa. Fontos, hogy a fővárosi Hungarikum Parkban a megyék értékházai is létrejöhessenek, amelyek adott térség „nagykövetségi” funkcióit tölthetik be. A településeken, megyeszékhelyeken is kell a helyi „kirakat”, az értéktár-terek kialakítása. Kézenfekvő a települések többségében meglévő művelődési ház hálózat bevonása, funkció­juk bővítésével.

– Ha külföldre tekintünk, mit látunk, elmaradásban vagyunk?

– A japánok, olaszok, hollandok jóval előttünk járnak, és kivált a franciák: náluk egy országos hálózat gondozza, óvja, népszerűsíti a helyi értékeket. Szellemi-dologi javaik közül két és fél ezret regisztráltattak, így az uniós nemzetiérték-minták majdnem fele francia. Lesz hát mit pótolnunk.