2010-08-14
Beketow
Kevesen élnek már azok közül, akik gyermekkorukban még látták a világhírű Beketow Cirkusz műsorát. Az Orjolban 1867-ben született Matvej Ivanovics Beketow, a cári hadsereg egykori katonája hosszú utat tett meg, amíg a neve felkerült a városligeti cirkusz homlokzatára. Pályafutását egy koppenhágai cirkuszban kezdte mint bohóc, később disznókat idomított, majd lovakkal kezdett foglalkozni. Megtalálta bennük hivatásának célját és értelmét. Már elismert szaktekintélynek számított ezen a téren, amikor lovaival bejárta az öreg kontinens nagyvárosait. A kor, a századforduló előtti évek romantikus felhangú világa kedvezett törekvéseinek. Ekkor a cirkuszok fűrészporában még éppúgy a ló volt a sztár, mint a hadgyakorlatokon. Örömmel kötöttek hát bérleti szerződést vele.
Házat vásárolt a Városliget közelében, ahol mint pesti illetőségű polgár élte hátralévő életének számottevő éveit. 1904. április 30-án addig soha nem látott műsorral nyitotta meg a saját költségén teljesen felújított cirkuszát, amelynek attól kezdve Beketow Cirkusz volt a neve. Az első világháború előtt több mint száz lovat, valóságos cirkuszi ménest tartott istállóiban. Közülük hetvenhatot „bevonultattak” az első világháborúba. A karcsú méneket trénszekerek elé fogták be, kényes testük szügyig süllyedt a galíciai mezők sártengerében, ahonnan már nem volt számukra visszaút…
Beketow még a háború előtt, 1908-ban nem mindennapi „tranzakciót” hajtott végre. Nyolcvan méterrel „arrébb tolta” a cirkuszt az Angol Park irányába. Az áthelyezés százezer forintjába került. Jól vezetett cirkuszának híre eljutott a bécsi Burgba is. A Pestre látogató Ferenc József két alkalommal is vendége volt a díszpáholynak. Beketow merészen kezdeményező, megújulásra képes ember volt. Nála lépett porondra cirkuszművészetünk három korabeli kiválósága: az apró termetű Zoli bohóc, Jancsi, az első magyar énekes bohóc és a nyelvünket törve beszélő, lángoló parókájú bohócművész: Gerard. Beketow bérlete alatt a cirkuszépület jelentősen átalakult. Saját erejéből 250 ezer koronát fordított a felújításra. A porondon egy három méter mély betonmedencét alakítottak ki a vízijátékoknak, a cirkusz bejárata fölött pedig elhelyezték a jellegzetes Beketow-emblémát, a hatalmas patkóba foglalt, vasból készült lófejet. Érdekessége még a korabeli Beketow Cirkusznak, hogy 1911. szeptember 19-én Reinhardt rendezésében ott mutatatták be Szophoklész drámáját, az Ödipusz királyt.
Beketow szigorúan puritán életrendjét tragikus haláláig megtartotta. A Pesti Hírlap 1929 áprilisában döbbenetes cikkel lepte meg olvasóit: „Beketow Mátyás pesti cirkuszigazgató a Dunába ölte magát.” Valami örökre véget ért. Sírját kőből faragott oroszlán őrzi a Kerepesi temetőben, ha még őrzi – nem messze az ugyancsak idegen ajkú, de magyar földben nyugvó bohóc, Gerard sírjától. Ma már tudjuk, hogy meghasonlott ember volt. Csalódott a világban, amely idegen lett számára, és csalódott a családjában is. Csak a lovakban nem csalódott soha…
Szilágyi György