Magyar Hírlap online

Az ifjúsági film visszatér

A hetvenes években a magyar ifjúsági filmek a virágkorukat élték; elég csupán a zsáner olyan klasszikusaira gondolnunk, mint a Hahó, a tenger! vagy a Keménykalap és krumpliorr. A rendszerváltást követően átalakuló filmszakma azonban en bloc kivetette magából a műfaji alkotásokat (a kivételt a katonás tempóban készülő romantikus vígjátékok jelentik).

Pedig a miénkhez hasonló, szerény anyagi lehetőségekkel rendelkező mozgóképgyártás egyetlen lehetősége ezekben a filmekben lenne, és nem utolsósorban külföldre is leginkább a műfaja szabályrendszerének megfelelő filmeket lehetne exportálni, hiszen egy másik ország számára az ilyen alkotások könnyebben befogadhatók.

Bernáth Zsolt szándéka nemes volt, a Sherlock Holmes nevében című film célja, hogy feltámassza a tetszhalott ifjúsági filmet. Indult pályázaton is a mű forgatókönyve, de természetesen (ahogy az eredeti ötletekkel kapcsolatban szokás) nem kapott támogatást a projekthez, így alacsony büdzséből, szinte amatőr keretek között hozták tető alá a produkciót. A történet főszereplője egy magányos általános iskolás kissrác, aki a nyári vakáció első napján megismer a szünet idejére a kisvárosba érkező, hasonló korú fiút. A Conan Doyle-regényekért rajongó gyermek tiszteletét hamar elnyeri a jövevény éles elméje és határozott fellépése.

A településen eközben rejtélyes módon tűnnek el a kisiskolások, akik nem sokkal később, amikor előkerülnek, szótlanul, motiválatlanul viselkednek, és leginkább élőhalottakra emlékeztetnek. E nyugtalanító jelenségről azonban a felnőttlakosság nem hajlandó tudomást venni.

A két fiú egy kislánnyal kiegészülve nyomozni kezd az ügyben, amely mögött egy különös férfi áll, aki gyermekek álmainak elrablásával foglalatoskodik. Kiderül az is, hogy talán a kisváros peremén meghúzódó cirkusznak is valami köze van az eseményekhez.

A Sherlock Holmes nevében egyik legnagyobb erénye, hogy az alacsony költségvetés többnyire nem érződik a filmen; könnyedén felveszi a versenyt az úgynevezett „profi” keretek között készült hazai közönségfilmekkel.

A gyermekszínészeket panasz nem érheti, átélt, őszinte játékkal ajándékozzák meg a produkciót, egy percig sem tűnik mesterkéltnek az alakításuk. A rendezés ugyancsak első osztályú, ennyire dinamikus, gördülékeny elbeszélésmóddal ritkán találkozhatunk a magyar filmgyártásban.

Kell is a tempó az alkotásnak, hogy a történet túlkapásait minél kevésbé érzékeljük. Ugyanis az Eredet és a Rémálom az Elm utcában alapötletére épülő forgatókönyv a film második felében olyannyira szürreálissá lesz, hogy láttán David Lynch is elégedetten dőlne hátra.

Becsülendő dolog, ha egy alkotónak szárnyalni kezd a fantáziája, de a Sherlock Holmes nevében túlzásokba esik. Így egyrészt csorba esik a dolog komolyságán, másrész a rendező olyan trükköket kényszerít az alkotásba, amelyekre nem volt pénz. A végeredmény eléggé szerencsétlenre sikeredett.

Mindezek ellenére is élvezhető, szerethető film a Sherlock Holmes nevében. Mindenképpen becsülendő próbálkozás. Reméljük, hogy a Harry Potter és a többi nagyköltségvetésű, hívogató csomagolású külföldi produkció mellett ez a film is megtalálja majd a nézőit.