Magyar Hírlap online

A temetősziget

 Ennek ellenére tőlünk nyugatra aligha tudja megkerülni, hogy ne találkozzon a különböző nemzetiségű katonák végső nyughelyével. Vannak hatalmas, több ezer katona hamvait őrző sírkertek, amelyek egységes sírkövekkel, feliratokkal hirdetik az elmúlást. Franciaország, a Benelux államok éppúgy őrzik a hajdani, saját és ellenséges katonák nyughelyét, mint Németország. Hős elő­deink sírhantjait gondozzák tőlünk nyugatra és Lengyelországban, ott, ahol az első világháború folyamán hihetetlen nagyságú áldozatokkal járó csaták dúltak, így Galícia térségében, lépten, nyomon találkozunk magyar nevű sírfeliratokkal.

A hősi múlt tisztelete tükrözi a hazaszeretetet, az azonosulást elődeink hősi tettével. Bármily hihetetlen, erre igazán jó példát adnak a törökök. Az első világháború idején, 1915 áprilisában Gallipoli térségében a török hadsereg a Boszporuszért hatalmas támadást indított a francia és az angol flotta ellen. Ők – vereségük után – a szárazföldön próbálták leküzdeni a törököket, hogy utána segítséget tudjanak nyújtani az oroszoknak, illetve új front megnyitásával rövid időn belül térdre kényszerítsék a központi hatalmakat. Tervük nem sikerült, sőt a támadást kezdeményező Churchill bele is bukott.

A hadjárat mintegy félmillió áldozattal járt. A katonák nagy részét – mind a védőket, mind a támadókat – ott helyezték örök nyugalomra. A félszigetet némi túlzással a temetők félszigetének is nevezhetjük. Rengeteg temetőt találunk itt; ezek mindegyike gondozott, ápolt. Tömegek keresik fel. Az autóbuszokból kendős asszonyok szállnak ki, hogy egy szál virágot helyezzenek el nem ismert elődjük sírján. Megrendítő látvány a majd évszázadnyi távlatból nyújtott tiszteletadás. De sokan jönnek Új-Zélandról és Ausztráliából is.

És a mi honvédeink porai? Merre vannak az ő sírjaik? A hajdani keleti hadműveleti területen vannak katonatemetők. Nyugaton is gondozzák az elesettek sírjait. És nálunk? Például a budapesti harcok áldozatainak nyughelyével mi a helyzet? A sírok eltűntek, esetleg egy-egy család őrzi annak az emlékét, aki a hazájáért halt meg.

Hogy ki ezért a felelős, hogy kinek volna kötelessége az emlékek őrzése? Aligha állapítható meg. Kommunis­táink ránk erőltetett „önvád”-politikája sikeresen eltüntette a magyar emlékeket. A hatalmas mulasztást nehéz lenne jóvátenni, annak ellenére, hogy Hende Csaba honvédelmi miniszter meghirdette az új utat. Sírok ugyanis nincsenek, csak az emlékeket őrizhetjük. Azok emlékét, akiknél „szerencsésebbek” voltak idegenben elesett bajtársaik: az ő sírjaikat ugyanis ápolják hajdani ellenségeik utódai.