Magyar Hírlap online

Stigmák után békességet hagyott ránk

Ricci Szent Katalin domonkos apácára emlékezünk

Egy firenzei nemesember lánya volt Ricci Katalin, vagy ahogy eredetileg hívták, Sandrina. Édesanyja korai halála miatt nagynénje, egy bencés kolostor apátnője nevelte. Habár apja eredetileg férjhez akarta adni, ő már fiatalon is a szemlélődő életformához vonzódott, és végül 1534-ben, tizenkét évesen belépett a pratói domonkos nővérek rendjébe. Itt vette fel a Katalin nevet. Az évek alatt egyre magasabb státuszba került, először tizenkilenc évesen újoncmesternő, majd szubpriornő lett, végül még a harmincadik évének betöltése előtt priornővé választották. Az akkori szokás szerint az előkelő nőket tették meg főnöknőnek, de az ő megválasztásának oka elsősorban a jámborsága, szelídsége volt. A krisztusi szenvedés megismerésébe nagy odaadással vetette bele magát, húszéves korától rendkívüli kegyelemadománynak lehetett részese. Minden héten egy bizonyos időszakban átélhette Jézus szenvedéseit, megkapta kezére és lábára sebeit, fején pedig töviskoszorú lenyomata volt látható. Ezek a különleges események kíváncsiskodók ezreit vonzották a kis pratói kolostorhoz, ami alaposan felforgatta az addigi nyugodt életet. Katalin imádságban kérte az Úrtól, hogy jelenései szűnjenek meg, és ezáltal újra békében élhessenek a rendházban. Miután imája teljesült, további három évtizeden át vezette a kolostort. Katalin lelki társként tekintett Néri Szent Fülöpre, de személyesen sohasem találkoztak, mivel egyikőjük sem vállalkozhatott hosszabb útra. A hagyomány szerint azonban Katalin megjelent Fülöpnek Rómában, és beszélgetett is vele úgy, hogy pratói kolostorát nem hagyta el. Ezt később Fülöp és öt másik tanú esküvel erősítette meg. Katalin hírneve életében egyre nőtt, egyháziak és világiak egyaránt látogatták, tanácsaiban reménykedve, vagy éppen vigaszra várva. Ricci Szent Katalin hatvannyolc évesen, 1590-ben halt meg. 1732-ben boldoggá, majd tizennégy évvel később szentté avatták.