Magyar Hírlap online

„Mert éheztem, és ennem adtatok”

A párizsi példát követve, Budapesten is segítenek a plébániák a hajléktalanokon

Anélkül, hogy át akarnák vállalni a meglévő szociális háló feladatait, több franciaországi plébánia is átmeneti szálláslehetőséget nyújt a hideg által fenyegetett hajléktalanoknak – adta hírül francia beszámolókra hivatkozva a Magyar Kurír. A grenoble-i Feltámadás-templomban egy hatvan év körüli pár húzta meg magát, sorsuk felkeltette a környékbeli hívek együttérzését. A plébánosukhoz fordultak segítségért. A hetvenéves Marcel Schlewer úgy ítélte meg, hogy a nagy hidegben nem hagyhatja annyiban a dolgot, ezért felkereste a városházát, ahol a lakosságsegítő központhoz irányították őt, ott viszont a hajléktalanokat segítő non-stop telefonos szolgálat megkeresését javasolták, mivel a hideg miatt megnövekedett szállásigények következtében ők maguk is helyhiánnyal küzdöttek. Zsákutca. Ezért az idős plébános úgy döntött, kinyitja a szertartási célokra csak évi két-három alkalommal használt Szent István-templomot, és ott szállásolja el a párt. Ellátásukról a hívek azóta is gondoskodnak. Marcel atya döntését Máté evangéliumának szavaival indokolta: „Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok engem.”

A hasonló sürgős esetek kezelésére a párizsi főegyházmegye már másodszor indította el a Téli segítség programot. André Vingt-Trois bíboros kérésére Olivier Ribadeau-Dumas lelkipásztor arra kérte a plébániákat, hogy nagy hideg esetén adjanak szállást a fedél nélkül élőknek. A francia fővárosban több plébánia is részt vesz a programban. Van, ahol tíz ágyat helyeztek el a plébánián hajléktalanok elszállásolása céljából, több helyütt adakozásokat kezdeményeztek. „Nemcsak hogy nem volt nehéz önkénteseket találni, de a kezdeményezés olyan fiatal párokat is megmozdított, amelyeket azelőtt szinte soha nem láttunk a templomban, illetve eddig soha nem vettek részt hasonló akciókban” – számolt be tapasztalatairól az akció lebonyolításáért felelős egyházközség plébánosa. Ráadásul, úgy tűnik, az összefogás a keresztény vallás keretein is túlnyúlik. „Az arab zöldséges, miután hallott az akcióról, az összes zöldséget ingyen adta, amikor az egyik apáca hozzá ment vásárolni. A pékünk pedig, aki szintén muzulmán, egy halom kenyeret küldött nekünk” – mondta.

Hasonló kezdeményezésekre hazánkban is akad példa. A Budapest VIII. kerületi Szent József-plébánia úgynevezett Itiner központja a hideg napokban három hétig huszonegy hajléktalannak adott szállást. Az ágyakat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bocsátotta rendelkezésre, a Bolyai úti Gyermekotthon párnákkal, takarókkal segített. A központ koordinátorának vezetésével, Teréz anya világi munkatársainak segítségével meleg vacsora, sütemény várta az érkezőket, reggel pedig forró tea, szendvics és egy jó feketekávé mellett bocsátották útra őket. Bajzáth Ferenc plébános szerint minden este órákon át beszélgettek, elmondták „sebeiket, életüket, hitüket, reménységüket”, olvasták a Bibliát, és hosszasan együtt imádkoztak. A lelki mellé az anyagi alapot a plébánia egyik alapítványa biztosította, de a szegény józsefvárosi hívek közül is sokan segítettek természetbeni és pénzadományokkal. A plébánia folytatásként évközben is visszavárja a hajléktalanokat minden vasárnap délután három órára szentmisére, a plébániatemplomba.

A hajléktalanokkal való törődést a Sant’Egidio közösség is magáé­nak érzi: Budapesten, Pécsett, valamint Európa több más nagyvárosá­ban évek óta végez szolgálatot az utcán élők körében. „A tartós és kemény fagy az utcán élőknek krízisidőszak. Egyébként is törékeny életük ezekben a napokban közvetlen és állandó veszélyben forog az alacsony hőmérséklet, a kihűlés veszélye miatt. A hajléktalanság napjaink egyik nagy drámája, társadalmunk, civilizációnk, emberségünk veresége” – figyelmeztettek közleményükben. A közösség szerint keresztényként, jóakaratú emberként nem törődhetünk bele abba, hogy a szeretet is vereséget szenvedjen. A probléma méretei és súlya láttán sem kell tehetetlennek éreznünk magunkat. Ha nem is tudja senki egy személyben megoldani még egyetlen hajléktalannak sem valamennyi gondját, mindig van mód a talán kicsiny, de konkrét segítségnyújtásra. A Sant’Egidio közösség munkatársai ezért tevékenységükben szerzett tapasztalataik alapján nemrég néhány ötletet, javaslatot fogalmaztak meg azoknak, akik szívesen segítenének a bajbajutottakon. Néhány példa: álljunk meg, kérdezzük meg hogyléte felől, és hallgassuk meg a hajléktalan embert. Ha sikerült egy pár szót váltani vele, kérdezzük meg a nevét, és mi is mondjuk meg a miénket. A név visszaadása ugyanis a méltóság helyreállításának kezdete. A beszélgetés puszta ténye is arra indíthatja a megszólítottat, hogy változtasson életén. A közelünkben élő fedél nélkülieknek vihetünk egy-egy pohár forró teát, levest, szendvicset, meleg holmit: takarót, hálózsákot. Ha meg tudjuk oldani, télen mindig legyen nálunk termoszban forró tea és néhány műanyag pohár: ha hajléktalan emberrel találkozunk, meg tudjuk kínálni. Kérdezzük meg, nincs-e szüksége orvosra vagy szállásra. Lehetőség szerint hívjuk a Menhely Alapítvány diszpécserét, ha elesett, veszélyben lévő hajléktalant látunk. Különösen fontos ez télen, amikor mindenképpen fennáll a kihűlés veszélye. Érdemes azt is tudni, hogy a nagy hideg idejére a hatóságot elrendelték a pályaudvarok éjszakai nyitva tartását.