Magyar Hírlap online

A zuglói atya elszántan küzd híveiért

Nyolc éve fáradhatatlanul gondozza közösségének lelki, kulturális életét Pajor András, a Herminamezői Szentlélek Plébánia vezetője. András atyának a szülői házból hozott értékek jelentik az iránytűt korunk elüzletiesedett világának útvesztőiben. Közéleti kérdésekben tett rendszeres állásfoglalásaival nem érzi magát úttörőnek, minthogy Jézus sem tett másként a maga korában. 

Az író Pajor atya nevével sok helyütt találkozhattunk, hiszen 2006-ig rendszeresen elhangzottak jegyzetei a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában, korábban pedig a Pannon Rádió szerkesztő-műsorvezetőjeként dolgozott. Országszerte tart előadásokat napjainkban is. Sajátos tartalmú üzenetével a legkisebb faluba is elmegy. Eddig harminc-negyven könyve jelent meg, legutóbbi művében szatmár-beregi mesékkel tanítja a mai embert, mindenfelé felkeltve az érdeklődést az ottani vidék iránt, s erősítve közben a lokálpatrióta szellemiséget is.

Pajor atya Budapesten született 1958-ban. Rózsadombi házukban nyolcéves korában tollat ragadott, hogy kiírja magából élményeit, mindazt, ami foglalkoztatta. Lapunknak elmondta: „Többféle műfajba belevágtam. A verseken, regényeken, szépirodalmi próbálkozásokon kívül előfordult, hogy kis barátaimmal kézírásos újságot szerkesztettünk a nyári szünetben. Kamaszkorom felé egyre inkább a papi hivatás vonzott, elhatározásomat a ferences diákévek véglegesítették. Szüleim keresztény szellemben neveltek fel. Édesanyám a legfőbb emberi értékekre, a becsületességre, szavahihetőségre tanított. Székely édesapámtól a magyarság iránti benső elkötelezettséget örököltem, meg azt az erkölcsi rendet, amelyet ő az egészséges lelkületű székely falvakból magával hozott. Ez a mindennapokban leginkább az élethez, munkához megtanult viszonyban és az igazságkeresésben mutatkozott meg.”

Ahogy múltak az évek, András atyát továbbra is lenyűgözte az ünnepek, az éjféli misék, húsvéti szertartások varázsa. „Most is úgy érzem, hogy sok papi szolgálatot azért is szeretek végezni, mert gyerekkoromban és kamaszként is rendkívüli módon kötődtem hozzájuk. Alig vártam, hogy Szent Balázs-napján odaálljak Ba­lázs-áldásra, és nagyon szerettem a nagyböjtöt hamvazással kezdeni.”

A Szentendrei Ferences Gimná­ziumban 1976-ban érettségizett. Miután elvégezte az Esztergomi Hittudományi Főiskolát, tanulmányai folytatása mellett 1985-ben az Esztergomi Egyházmegye papjává szentelték fel.

„Attól kezdve egész életemet a kereszténységnek az élet teljes területére történő kiterjesztése tölti ki. Jézus csak rövid időszakokat töltött a világtól elvonulva, küldetése szerint azonban mindig állást foglalt az adott társadalmi, szellemi, lelki kérdésekben. Kereszténynek lenni meggyőződésem szerint azt jelenti, hogy az ő szellemében formálunk véleményt a körülöttünk zajló folyamatokról, sőt ezekben határozottan állást is foglalunk. Mindez napjainkra különösen igaz, hiszen a globális pénzügyi hatalom a tömegmédia révén az átlagembert igyekszik manipulálhatóvá tenni, nem szereti a gondolkodó embert. Egy olyan fogyasztói, rabszolgatartó társadalomban élünk, amelyben az állampolgár adójából bevásárlóközpontokat építenek, s ő maga válik rabszolgává azáltal, hogy felelőtlen költekezésekbe bocsátkozik, sok esetben hitelből. Ez a fogyasztói szellem elveszi az ünne­peit, a családi életét, végül egész gondolkodását átformálja. Híveimet mindig azzal bátorítom, hogy éppen az ilyen nehéz időkben jelent kiegyensúlyozó szerepet az egyház igazi misztériumához való ragaszkodás, amely által az Úr velünk marad az idők végéig.”

András atya 2002 óta egy összetartó és fejlődőképes zuglói közösség élén gyakorolja lelkipásztori hivatását. „Minden erőmmel azon dolgozom, hogy a környezetemben élő fiatalokat a családalapításra, hivatásuk megtalálására ösztönözzem. Az országban valószínűleg én esketem és erre én készítem fel a legtöbb jegyespárt a városligeti Jáki kápolna népszerűsége miatt, amely szintén hozzám tartozik.”

Ma a hazai viszonyok közt az ifjúságnak nem könnyű eljutnia a nagy döntésig, a többi közt azért sem, mert a fiataloknak hiányoznak a követhető közéleti példaképek. Négy éve, a 2006-os választások közeledtével egy tudományos konferencián a miniszterelnök-jelöltek kapcsán is erre hívta fel a hallgatóság figyelmét. „Elhangozhatnak nagy kampányígéretek a családok támogatására, de engem jobban ösztönöz a hiteles életpélda. Miért bíznánk jobban egy olyan emberben, aki a harmadik házasságában nevel két gyermeket, árván hagyva másik kettőt, mint abban, aki első házasságában nevel ötöt, ráadásul keresztény szellemben, nemzeti értékrend szerint?”