2010-11-10
Utcai könyv
Életkép
– Novellát, vagy esetleg kisregényt? – lépett kiszemelt kuncsaftjához a villamosmegállóban a férfi. Inkább látszott impresszionista festőnek, mint házaló könyvkereskedőnek.
– Ne molesztáljon, kérem! – fordult el tőle határozottan az ott várakozó kiszemelt hölgy, aki még így is ügyelt arra, hogy ne legyen udvariatlan.
– Saját. Mind saját. Három kisregény és hat vagy hét novella. Attól függően, hogy milyen hangulatban vagyok. Mert nem minden művemet vállalom mindenkor. Nos? Érdekli valamelyik?
– Nekem akar eladni bármit is? Én ugyanolyan csóró vagyok, mint maga! Bölcsész. Egyetemista.
– Akkor magát biztosan érdekli az irodalom!
– A könyvtárban…
– Azt hiszi, azok jobbak? Az enyém mind hangoskönyv! Előadja az író maga. Saját hangja, vigye haza!
– És miről szólnak a maga írásai?
– Amiről akarja! Múltról, szerelemről, politikáról, de van krimi is! Igény szerinti áldozatokkal.
– És megy az üzlet?
– Miért, vesz?
– Megjött a villamos! Nem száll föl?
– Anyukám, amiről én beszélek, az komoly irodalom, nem holmi mozgókönyvtár! Meg vagyok értve?
NéMA