Magyar Hírlap online

Sietős aláírás vitte el a házat

Évek óta bíróságon küzdenek jogos tulajdonukért

Tíz éve küzd otthonáért egy budapesti család egy ingatlan-adásvételi szerződésen szereplő, kérdéses hitelességű aláírás miatt. Több bírót „megettek” már, s a törvény ereje nem segített.



Már két alkalommal érkezett bírósági felszólítás a budapesti S. családhoz, hogy hagyják el mátyásföldi otthonukat, mert az P. Tímeáé, aki 1995-ben megvásárolta. Ám a ház tulajdonosai semmilyen adásvételi szerződést nem írtak alá. „Tőrbe csaltak minket. Egy másik ügy kapcsán pár százezer forintos kölcsön fejében aláírattak velünk egy üres papírt, hogy rögzítsék a tranzakciót, és a visszafizetéskor megsemmisítik azt” – magyarázta S.-né. A házaspár idejében törlesztett, hitelezője, P. Miklós, P. Tímea apja pedig a szemük láttára széttépte az iratot. Majd 2000-ben ajánlott levél érkezett a földhivataltól, amely szerint az ingatlan 1995-ben új tulajdonosé lett.

S.-ék bírósághoz fordultak, a pert megnyerték, a ház mégis P. Tímeáé maradt. A hölgy azzal érvelt, hogy a család tizenhárommillió forinttal tartozott az apjának, aki ennek fejében jutott hozzá a házhoz. „A csalással készült adásvételi szerződésről másolatunk sincs, az okiratot ellenjegyző ügyvéd szerint azért nincs, mert nem kértünk. Az egyetlen eredeti példányt pedig P.-ék beadták a földhivatalba, ahol ez alapján rögzítették a tulajdonosváltást” – magyarázta S.-né. Ez 1995-ben történt, s a levél csak 2000-ben érkezett meg. A földhivatal úgy fogadta el a szerződést, hogy nem szerepel rajta S.-né személyi számának utolsó 4 számjegye. Végül 2007-ben a földhivatal belátta tévedését, és újra a család nevére került a ház, amelyet – a zaklatások elkerülése érdekében – lakottan eladtak. Ekkor P. Miklós kérésére bekapcsolódott a rendőrség, és S.-ék most fedezetelvonás miatt csalási ügy gyanúsítottjai, az ingatlan pedig ismét
P. Tímeáé.

A család 1995-ben induló vállalkozásához egy lízingcéggel kötött szerződést. A törlesztőrészleteket kölcsönből fizették, a pénzt P. Miklós hitelezte. Hónapokig megbíztak egymásban, váltó soha nem készült. Egyik pénteken azonban P.-ék új megoldást javasoltak: valaki más adja a kölcsönt, de maradjon írásos nyoma. S.-éknek délután kettőig át kellett adniuk az aktuális részletet, így P. Miklós kérésére átadtak egy üres papírt az aláírásukkal, erre került rá később az adásvételi szerződés. Az igazságügyi írásszakértő megállapította: az aláírások nem egy helyen és nem egy időben készültek. A szerződés szövege sem hiteles, hiányoznak adatok, a szignók, a bíróság mégis P. Miklóséknak hisz. Egy új grafológiai szabadalomnak köszönhetően S.-ék be tudnák bizonyítani igazukat, ezért perújítást kértek. Ezek után tűnt el az egyetlen eredeti adásvételi szerződés a bíróságról.