Magyar Hírlap online

Idő

Életkép

– Hetvenkét órás? Az mit jelent? – szólítja meg a piaci árust a középkorú férfi.
Csokor és koszorú már van nála. Az „örök világosság” földi eszközei iránt érdeklődhet. Mindenszentek környékén a gyertyák, mécsek a megszokottnál nagyobb teret követelnek maguknak. Katonásan sorakoznak a hatalmasoktól a legapróbbakig.

– Addig világít… – mondja magától értetődően az eladó.
– Meggyújtom, és ég három nap, három éjjel?
– Ha nem esik az eső.
– De hát van fedele!
– Igen, de ha meg akarja gyújtani, azt le kell vennie.

Így zajlik a beszélgetés, amelyből kiderül, hogy az a hosszú életű holmi nem más, mint maga az olajmécses. Bár ugyanolyan fehér az anyaga, mint a többié, ez mégsem viaszgyertya. És nem kormoz. A hosszú élete mellett ez a további előnye.

– Akkor kell hozzá vennem üvegburát is? – ismeri föl helyzetét a vevő, aki gyors fejszámolásba kezd.
– Hányat adhatok? – nyomul udvariasan az eladó, mert újabb vásárlójelöltek érkeznek.
– Köszönöm, de kérek inkább tíz kicsi mécsest. Tudja, gyermekkorom óta megvárom, hogy a síron gyújtott gyertyám csonkig égjen. Szerintem a kihunyó láng a lelkekben világít tovább. Tovább, mint három nap, három éjen.