2010-11-06
Bizonyos
Életkép
– Azt gondoltuk, talán az ünnepekben lesz egy kis mozgás, de semmi – mondja egykedvűen a vendéglős. – Legkisebb lányommal a szokott helyünkön ülünk a Vén Diófában, apámmal jártam itt először. Ha a szülőfalumba igyekeztünk, ide mindig betértünk. Közben az öreg diófa helyett újak nőttek az udvaron, a padkás cserép helyén „gyorsmeleget” adó kályha termett, a kakukk pedig – nem szól. Kinek is jelezné az órák múlását? Mi is csak néhány percre... Mióta megépült a Balatont elkerülő autópálya, kevesen tesznek kitérőt Szárszó irányába. Átrohanunk az Alföldről a Dunántúlra, Európából Afrikába…
A megyei napilap az asztalon, mint rendesen. Összeállítás arról, hogy Bujtor István gyászévében elszenderült az édesanyja is. Frenreiszé, Bujtoré meg persze Latinovitsé is. Meghalt Gundel Katalin. És a pályatárs arról is ír, hogy a Színészkirály sírjánál fába vésve olvashatók bizonyos Nagy Gáspár sorai: „Te, aki voltál…”
Bizonyos, hogy az újságírónak fogalma sincs Kossuth-díjas költőnkről. A forradalmat tartotta életben a diktatúra idején. Bizonyos, hogy többet kellene járnunk történelmünk sírkertjeibe. Szárszó után most bemegyünk a szemesi temetőbe is. Bizonyos.
NéMA