Magyar Hírlap online

„Szembe kell néznünk a múltunkkal”

Huszonketten tizennyolc négyzetméteres cellában

Kuklay Antal körömi plébános 1957 és 1963 között raboskodott a kommunisták börtönében, mert az ötvenhatos forradalom idején a vidéki papságnak tájékoztató brosúrákat sokszorosított. Az ateista rezsim azt is felrótta neki, hogy 1956. november 3-án Turchányi Egon, Mindszenty titkára vezetésével részt vett az elnyomó kommunista egyházpolitika jelképének számító egyházügyi hivatal iratainak lefoglalásában. Antal atyát kezdetben a Markó utcában zárták el, egy alig tizennyolc négyzetméteres cellában egy ideig huszonketten voltak. Ez a méret számított akkor a „szovjet normának”.

Szabadulását követően a katolikus pap csak 1968-ban állhatott ismét a szószékre, pár évvel később lett a körömi egyházközség vezetője. Mint mondja, a történelmi tudatot oly módon kell táplálni, ahogy a kertész körbeássa a fát, hogy a nedvesség elérhesse a föld felett lévő lombozattal azonos méretű gyökérzetet. „Ma nem a gazdasági, hanem a világnézeti válság jelenti a legnagyobb gondot. Hogy a jövő zálogában, a fiatalságban megkérdőjeleződtek az alapvető értékek, hiányzik a viszonyítási alap. Ez a valódi veszély a nemzetre” – mondja Kuklay Antal, aki szerint ezért, valamint azért, hogy szilárdan álljunk ebben a kaotikus világban, szembe kell néznünk a múltunkkal. Ebben óriási szerep hárul a szellemi élet irányítóira.

A körömi plébános tavaly vehette át a Parma Fidei, vagyis a Hit Pajzsa díjat Mádl Dalma asszonytól. Akkor úgy fogalmazott lapunknak, hogy a magyar nemzetet megnyomorító két diktatúra, a barna és a vörös, mély nyomokat hagyott a lelkekben. „Ezek a sebek csak lassan gyógyulnak. Hosszú időre megrendültek az olyan alapvető normák, mint a becsület, az igazmondás vagy a tisztességes munka. Ennek következményét napjainkban is láthatjuk.”

Antal atya szerint mára bebizonyosodott, amit az egyház kétezer éve vall és hirdet, hogy az ember akkor lehet igazán boldog, ha a közösségért tevékenykedik. Ezzel a gondolattal – mutatott rá a plébános – már az objektív tudomány képviselői is egyetértenek. „Mi Atyánk… Krisztus óta így imádkozunk. Ebben a két szóban minden benne van: egyrészt az ember végtelen emberi méltósága, másrészt, hogy mindannyian testvérek vagyunk a teremtésben.” Ezzel szemben korunk piacgazdasága az egyéni érdekek harcára épít, a média pedig az önzés kultúráját hirdeti. A történelmi tudat ápolása ez ellen is fegyver lehet.