Magyar Hírlap online

Szabadelvűség és szociális felelősség

A kereszténydemokrácia múltja és aktuális üzenete a magyar politikának

A Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt kiemelkedő választási sikert eredményező szövetségének lényege, hogy a Fidesz néppárti karakterű gyűjtőpárt, a szellemi forrásvidéket – világnézeti pártként – a KDNP biztosítja. Magyarország hajóját viharos tengereken vezeti a Fidesz, amelynek keresztény szellemi-erkölcsi iránytűje, amely az örök értékekre mutat, a Kereszténydemokrata Néppárt – rögzítette a Fidesz és a KDNP elnökei által 2010. május 18-án aláírt szövetségesi szerződés. A kereszténydemokrácia azóta az új nemzeti kormány eszmei bázisává emelkedett. Összeállításunkban felidézzük ennek az európai politikában meghatározó szerepet játszó irányzatnak a magyarországi történetét.

Ki a sekrestyéből!

A magyar kereszténydemokrácia szellemi forrásvidékének a Prohászka Ottokár püspök nevével fémjelzett keresztényszocializmus tekinthető. Ezen eszmerendszer ideológiai inspirációját, XIII. Leó pápa közjóért síkra szálló szociális enciklikáját, a Rerum Novarumot is ő fordította magyarra 1891-ben. A pápai körlevél állást foglalt a liberálkapitalizmus érzéketlensége s a marxizmus osztályharcos szemlélete ellenében egyaránt. Prohászka A keresztényszocialista akció című munkájában már három esztendővel később megfogalmazta a tömegek felé nyitás gondolatát: „Kenyeret kér s élni akar, mégpedig emberhez méltón; ez az emberiség nyelve; ha ezen szólsz hozzá, megérti.” Ezzel lefektette egy hatóképes politikai intézményrendszer alapjait, amely a kereszténydemokrácia eszméinek fundamentumára épült. A két háború közötti korszakban kialakult keresztényszociális szakszervezeti mozgalom összefogta az antimarxista munkásság híveit: hivatásrendi gondolat jegyében óvta a munkavállalók érdekeit Giesswein Sándor nyomdokain járva. A kereszténydemokrácia előfutáraként emlegetett győri kanonok kívánatosnak nevezte a munkabér és munkahaszon arányosítását, s ahogy az 1942-es Keresztényszocialista Évkönyv is méltatta: „Politikai pályája alatt a társadalmi szolidaritást, a tőke kötelességeit és az egyéniség megbecsülését” hangoztatta a „hárommillió koldus országában”. A magát keresztény-nemzetinek tekintő rendszer azonban érdemi szociális reformokat nem vitt végbe a háborúba sodródott országban. A kereszténydemokrácia ezért sem vállalhatott közösséget Horthy Miklós Magyarországával.

Az alapítástól a diktatúráig

1944-ben lépett színre a magyar kereszténydemokrácia történetének legjelentősebb közéleti személyisége Barankovics István személyében. A Horthy-korszakban több lap munkatársaként dolgozott, s egy ideig a Magyar Nemzet főszerkesztőjeként szolgálta a demokratikus szellemi honvédelem ügyét. A közírót az 1944 októberében megalakult KDNP meghívta a párt intézőbizottságába. Rövidesen, 1945 elején a párt főtitkárává választották, s a tömörülés irányítása alatt nevét Demokrata Néppártra (DNP) változtatva határolódott el a letűnt neobarokk keresztény pártjaitól és ideológiájától. A DNP elutasította a Horthy–rendszer tekintélyuralmi berendezkedését, s ehelyett humanista elveken nyugvó demokratikus, polgári Magyarországot kívánt teremteni. A háború után szovjet megszállás alá kerülő országban azonban a kereszténydemokrácia csak epizódszerepet játszhatott a koalíciós korszak politikai életében, hiszen a kommunista diktatúra rövidesen elsöpörte a többpártrendszert.

Barankovics István úgy gondolta, hogy a demokrácia képes lesz a kommunista párt és a bolsevik ideológia háttérbe szorítására, noha baljós előjelként pártja nem indulhatott az 1945. őszi választásokon. Igaz, a kisgazdák jelentős fölénnyel utasították maguk mögé Sztálin vörös nagyhatalmának hazai érdekképviseletét, a Magyar Kommunista Pártot. Miután többszöri kísérlet után sem kapott működési engedélyt a DNP, az FKGP-vel lépett szövetségre, így képviselői a kisgazdák színeiben kerültek be a nemzetgyűlésbe.

A magyar demokrácia kiemelkedően fontos stációja az 1947. augusztus 31-re kiírt parlamenti választás volt, amelyen már a DNP is indulhatott. A Barankovics nevéhez fűződő program és korábbi kétéves közéleti tevékenysége egyértelmű kiállás volt a diktatórikus berendezkedéssel szemben és a kereszténység szociális tanítása mellett. Célja a keresztény állameszme és a modernizáció követelményeinek összeegyeztetése volt, hitet tett amellett, hogy „az államélet súlypontját a törvényhozásra kell visszahelyezni”. A pártvezető győri programbeszédében kijelentette: „Politikai eszményképünk a szabadság- és egyenlőségelvű demokrácia, amely a népi önkormányzatokban valósul meg, és a parlamentáris demokratikus kormányformában csúcsosodik ki.” A párt ellenzéki, keresztény világnézeti pártként definiálta önmagát, így fő ellenfelének a marxizmust jelölte meg, rögzítve: igazi, az evangélium szellemében tökéletesített szocializmusra van szükség. Felvállalta a kisemberek, munkások érdekképviseletét a nagybirtokkal és a nagytőkével szemben, hirdette a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos toleranciát. Barankovics reálisan ismerte fel Magyarország külpolitikai helyzetét, mozgásterét és lehetőségeit, ezért úgy vélte, hogy a jaltai világrendet tudomásul kell venni, és tudomásul kell venni a Szovjetunió nagyhatalmi szerepét, térségünkben betöltött pozícióját. Politikai nagysága a fáradhatatlanul végzett pártszervezésben, a kereszténydemokrata hitvallás sikeres terjesztésében is megmutatkozott, s abból is kitűnt, hogy ideáit nem rendelte alá rövid távú választási céloknak. Örök, krisztusi tanokra esküdött.

Az 1947-es választás a kommunista párt kék cédulás választási csalása révén híresült el. Ennek ellenére a DNP a voksok 16 százalékával az egyik legerősebb ellenzéki párttá vált. Célkitűzései beteljesületlenek maradtak. A kommunisták a fordulat éve után megkezdték politikai ellenfeleik üldözését. Barankovics 1949 elején még parlamenti beszédekben vívta a demokrácia utóvédharcait, ám amikor februárban Mindszenty érseket koholt vádakkal életfogytiglani börtönre ítélték, ő is külföldre menekült.

Emigrációban és forradalomban

Barankovics és több meghatározó kereszténydemokrata politikus távozása után a DNP átadta magát a múltnak, csakúgy mint a pártok versengésén alapuló politikai váltógazdaság. A párt irányítói, befolyásos személyiségei mellett emigrációba kényszerült hivatalos lapja, a Hazánk is. A nagyvilágban menedéket kereső tizenegy országgyűlési képviselő továbbra is kiállt az ország önrendelkezése mellett. Tovább őrizték a lángot azok is, akik itthon maradtak – számos titkosrendőri jelentés ismeretében ezt sikeresen tették. S míg itthon némaságra ítéltek egy nagy hagyományokkal rendelkező mozgalmat, Nyugaton egy kereszténydemokrata politikus a kettéosztott földrész egységéről szőtt álmokat. Robert Schuman így fogalmazta meg koncepcióját: „A megbékélt, egyesített és erős Európa gondolata váljék jelszavukká azoknak az ifjú nemzedékeknek, amelyek egy gyűlölettől és félelemtől megszabadult emberiséget kívánnak szolgálni, egy olyan emberiséget, amely a túlságosan hosszúra nyúlt viszálykodás után újratanulja a keresztény testvériségét.”

Amikor 1956. október 23-án kitört a forradalom, október végétől sorra jelentették be működésüket keresztény irányzatú politikai szervezetek. Farkas Dénes korelnök vezetése alatt újjáalakult a DNP is: röpiratukban követelték a szabad és független Magyarország megteremtését. November 4. után, amikor a Vörös Hadsereg eltiporta a magyar szabadságharcot, a kereszténydemokrata eszme képviselői ismét illegalitásba vonultak. Több mint három évtized múltán, 1989-ben született újjá az európai és nemzeti értékeket képviselő Kereszténydemokrata Néppárt.

 

---

A keresztényszociális mozgalom atyja

Giesswein Sándor (1856–1923) pápai prelátus, publicista, keresztényszocialista politikus, író, az MTA levelező tagja. Teológiai tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte, 1878-ban szentelték pappá. Háromévi kápláni szolgálat után a győri tanítóképző tanára, majd püspöki szertartó, levéltáros, szentszéki jegyző volt. 1892-ben püspöki titkár, 1897-ben székesegyházi kanonok lett. 1898. január 2-án megalapította a Győri és Győrvidéki Keresztény Munkás Egyesületet, ez alakult át 1903-ban Győr és Vidéke Keresztény Szociális Egyesületté. Bekapcsolódott a Katolikus Néppárt működésébe is, s 1902-ben szerkesztette a Dunántúli Hírlapot. A következő évben a Szent István Társulat alelnöke lett, a fővárosba költözött, de győri törvényhatósági bizottság tagságát 1920-ig megtartotta. 1905-től országgyűlési képviselőként alapelve a szolidaritás eszméje volt, síkra szállt a munkásnyomor enyhítésért.

 

 

---

Az európai egység egyik megálmodója

Robert Schuman (1886–1963) kereszténydemokrata politikus, az európai egység és integráció egyik megalapozója. 1947–1948-ban francia kormányfőként, majd 1953-tól külügyminiszterként tevékenykedett. Meghirdette az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásának szükségességét, s kidolgozta az Európai Védelmi és Politikai Közösség tervét, mert szerinte „Európa szétdaraboltsága idejétmúlt abszurditássá vált”. Igazságügy-miniszterként az Európai Mozgalom elnökeként tevékenykedett. A Schuman örökségére épülő unió Európai Parlamentjében a legnagyobb frakciót a konzervatív-kereszténydemokrata pártokat egyesítő Európai Néppárt adja.