2009-05-19
Púposokkal jöttek meg a kredencek
Vesztésre állok, már az elején. Mert visszakérdezek: púposok? A tinédzser, kissé lenézően, mindentudása fensőségével avat be a dolgokba: a szlengben a hatalmas amerikai terepjáró neve a púpos. De még mindig van kérdésem. Kredenc? Hát a szekrény nagyságú verőemberek, mondja a fiú, és látom, már teljesen hülyének néz. Nem is bajlódik velem tovább.

|  |  |
| Megszállva az iskola. Harci terep. A barikád egyik oldalán a profitszerző vállalkozó, a másik oldalon a község pénzére vigyázó képviselők (Fotók: Leéb Ádám) |
|
•
A szövevényes, elszakíthatatlan háló
No, a bajlódásnak még előtte vagyunk. Nehéz lesz megérteni, hogy itt, a Zsámbéki-medence békeszigetén, Pátyon miféle indulatokat, miféle izzó parazsat rejt a hamu. Drámai tudósítást olvasok, a Népszabadság május 5-i beszámolóját arról, hogy "iskolában dulakodtak a képviselők". A cikkből megtudjuk, az iskolafelújítás okán ádáz vita keletkezett, április végén pedig tettlegességig fajult: amikor az önkormányzati képviselők birtokba akarták venni az iskola elzárt részét, ők és a kivitelező emberei "dulakodni kezdtek, az egyik képviselő keze meg is sérült. Később a kivitelező cég a rendőrséget is kihívta".
A Mézes-völgyön át érkezünk a a faluba. Szép a táj, ipari üzem nem szennyezi a környéket. A községben kulturált utcák és módos házak. Eleganciát sugároz a Széchenyi tér, méltóságot a késő barokk templom, a Várady-kastély, az Árpád fejedelmet megidéző Jeloszlop. A varázslatos Pincehegyen rendezgetik már a borházakat, az ország egyik legszebb, két évszázados pincesorán készülnek a tradicionális borünnepre. Ki gondolná, hogy ezt a harmóniát szétzúzza az "iskolában dulakodó", garázda képviselő-testület… Az idézett újságcikk szerint legalábbis.
Mikor ez az írás megjelenik, május 20-án egész Páty megmozdul, hogy testedzéssel töltsön el legalább egy fertályórát. Ez a szerda a kihívás napja. Nem olyan, mint az az áprilisi – az a "rendőrkihívás" napja volt ugyanis. Erről faggatom az utcán a csinos fiatalasszonyt, de megköti magát, az ő gyereke is abba az iskolába jár, nem akar bajt. Hát akkor, kérlelem, beszéljen legalább a harcias kedvű képviselőkről. Elneveti magát. "Inkább elszántak. Nekik drukkolok, ahogy az egész falu is" – mondja, és sietősen elkerekezik.
Iskola, Bocskai Istvánról elnevezve. Innét a gyerekek háromnegyede gimnáziumba vagy szakközépiskolába kerül. Tehát színvonalas intézmény. A szinte teljes képviselő-testület és Herczegh Margit ügyvéd avat be a részletekbe. Az iskolában nagy értékű – félmilliárdos forintos – bővítési-felújítási munka zajlik. December volt a határidő. Egy munkaszakaszt december 10-én készre jelentett a kivitelező Poli-Paragon Kft. Az önkormányzat megpróbálta átvenni. Százpontos hibajegyzék készült. Ettől még akár rá is bólintottak volna, olyan nagy szükség lenne a tantermekre, hisz most az épület egyetlen szintjén összezsúfolódva, áldatlan körülmények közt tanulnak a gyerekek. Jogilag azonban lehetetlen az átvétel, mert a tűzvédelmi rendszer nincs beüzemelve, és nincs ivóvíz-minősítés. Enélkül ki hagyja jóvá egy iskola birtokbavételét?
Az újságcikkből idézem a kivitelező Poli-Paragon Kft. ügyvédje, Kovács János szavait: "Számtalanszor megkísérelték átadni a két emeletet, de a képviselő-testület kifogásokat emelt". Felzúdulás a reakció: a "kifogás" – a hibajegyzék. "Nem kell számtalanszor megkísérelni, csak egyszer, korrekten. De a kivitelező jobbára csak zsarolással kísérletezik." A testület – a jog szerint kötelezően – megtagadta az átvételt. És elszabadult a pokol. A lezárt részre a műszaki ellenőrt sem engedik be.
A korábban átadott alsó szinten a trehány munka számos jele. A járólapok egyenetlenek, a falból szerelvény lóg, a tornateremben rozsdás az ajtókeret, a tantermek ajtaja nem középületbe való – és így tovább. Mi lehet akkor a felső szinteken? Titok. Elzárt terület. Amikor a képviselők áprilisban megelégelték a huzavonát, testületileg bementek. Ám a közeli építkezésről riasztott, gyanús leheletű munkások egyszerűen kilökdösték őket. A tulajdonost a tulajdonából. Egyiküknek az ujját törték. Hogy is van ez? Akkor ki is dulakodott?
Aztán megjöttek a "púposok" – több fekete terepjáró, benne szekrény nagyságú emberek. Az "elrettentő" csapat. Az iskola nagy részét ők uralják. Munka ott nem folyik. A határidő szerint már átadandó sportudvarnak nyoma sincs, helyén sitt, lom, törmelék.
A képviselőket rendre fenyegetik: "Ne szívózzatok, csak ti veszíthettek, rá fogtok menni." De ők nem adják fel. Védik a falu érdekét. Szemben velük a kivitelező. És a kivitelező mellett a polgármester.
Ez a történet még nem ért véget.
Eredeti forrás: Várkonyi Balázs
Várkonyi Balázs