Magyar Hírlap online

Négyzethálóra vetített, kipontozható hitelesség

Végleg távozik két tapasztalt, neves fogorvos a budapesti, Szentkirályi utcai Központi Stomatológiai Intézetből. Ebben talán még nem lenne semmi különös, ám mindaz, ami döntésük hátterében áll, szinte röntgenszerűen világít rá az egészségügy értékzavarára. Vukán György és Alföldy Gábor a tavasszal akasztja szögre a fehér köpenyt, s csukja be maga mögött a fogászati rendelő ajtaját. Mint mondják: elegük van. Háborog a többi gyógyító is a saját zsebből végrehajtandó, kötelezően előírt mutatványok miatt.

Kevés az olyan pesti lakos, aki ne járt volna legalább egyszer a stomatológiai intézet Szentkirályi utcai épületében, legalább a földszinti részen. Itt óriási a forgalom, ugyanis éjjel-nappal fogadják a fogfájós embereket. Az emeleteken szájsebészeti és bonyolult fogmegtartó kezeléseket végeznek. Itt dolgozik Alföldy Gábor és Vukán György főorvos is. Mindkettejük mögött több tízéves szakmai tapasztalat, rengeteg elméleti és gyakorlati tudás van. Most úgy tűnik, mindez nem számít, csak azok a továbbképzési pontok, amelyeket össze kellett volna gyűjteniük az elmúlt öt év alatt. Nem gyűlt össze minden pont, erről levelet kaptak az Egészségügyi Engedélyezési és Közigazgatási Hivataltól. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, de ne szaladjunk előre.

Összeszorított szájjal

A gyógyítóknak már évtizedek óta kötelező részt venniük különböző tanfolyamokon, amelyekért – melyikért mennyit – pontot lehet kapni. Ám a képzést sokáig a költségvetés állta, éppen a kötelező jelleg miatt, s tanulmányi szabadság is járt vele. Aztán eljött a kíméletlen pénzvilág ideje, s az Egyesült Államokból átvett rendszer kelt életre: az orvosok ötévente 250 pontot kötelesek gyűjteni, ebből száz a gyakorlat – vagyis a mindennapos munkájuk – után jár, százötven után pedig ők járnak ide-oda, pénzért. Alföldy doktorral leültünk, előttünk egy négyzethálós papír volt. Számoltunk. Nyolc, viszonylag érdekesebb képzést szemelt ki a füzetből, amelyet minden orvoshoz eljuttatnak. A nyolcféle tanfolyam összesen még csak 108 pontot tett ki, de már több mint 360 ezer forintnál tartottunk. (Alföldy Gábor főorvosnak amúgy 145 ezer forint a havi nettó bére, magánrendelője nincs.) Hab a tortán, hogy a képzést évek óta nemcsak saját zsebből, hanem részben az éves fizetett szabadság terhére kötelező igénybe venni.

S ha már a fizetésnél tartunk: az a bizonyos pohár azzal is telítődött, hogy 2007 decemberében az intézet minden dolgozója levelet kapott a munkáltatótól, amelyben tudatták: „A közfinanszírozás nem teszi lehetővé a közalkalmazotti törvényben foglalt magasabb bérkifizetést, a munkavállaló kijelenti, hogy a besorolási illetmény iránti kérelmét jogi úton nem érvényesíti”, vagyis hosszú távra befagyasztották a béreket. A dolgozók – Alföldy és Vukán doktorral együtt – aláírták a dokumentumot, hogy tovább kezelhessék a betegeket. Alföldy doktor azt mondja: nem hibáztatja a munkáltatót, mert a közalkalmazottak abból a pénzből kaptak ötvenszázalékos béremelést 2002-ben, amelyet még az Orbán-kormány takarított meg. Néhány hónap múlva azonban már a munkáltatóknak kellett kigazdálkodniuk a finanszírozásból, amire viszont csak komoly megszorításokkal volt lehetőség. Lassan megszűnt a közlekedési és étkezési hozzájárulás, az üdülési csekk és a nyelvpótlék is, utóbbi havonta 18 ezer forintot jelentett.

Alföldy Gábor működési engedélye március 31-én lejár, s a már említett hatósági levél szerint azt csak akkor hosszabbították volna meg, ha a főorvos sebtében összegyűjti még hiányzó kreditpontjait. Ő viszont úgy döntött, inkább távozik. Félreértés ne essék: a lapunk által megkérdezett dolgozók – így a főorvos is – egyetértenek abban, hogy szükség van továbbképzésre, hiszen a jó orvos is holtig tanul. De a saját zseben és a szabadságon túl, a pontokat nem könnyű megszerezni. Az intézetnek ugyanis óriási az ellátási területe, nagyon sok a beteg, orvosból viszont kevés van, így alaposan meg kell gondolniuk, ki mikor okosodjon, s terhelje távollétével a többieket. Ráadásul a Semmelweis Egyetem szak- és továbbképzési titkársága csak az akkreditált tanfolyamokat ismeri el. Az orvosok szerint ilyen kurzust évente csak kétszer lehet látogatni, ezért fordulhatott elő, hogy az intézmény több gyógyítója is „lóhalálában” iskolázta be magát a napokban. Mint mondják: a jelenség tömeges, mert a pótkurzuson – szinte végszóra – csaknem ezren „szaladtak össze” a működési engedély érdekében, és elég sok pénzt fizettek érte. Most arra várnak, hogy kitöltsék az elektronikus tesztet, amelyre a szabályok szerint mindössze három órájuk van. Azalatt nem a betegekkel foglalkoznak, pedig a fővárosban csak hat helyen működik biztosításalapú szájsebészeti ellátás.

Viszi a szabadalmát

Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó orvos szintén elismerte, hogy fontosak a továbbképzések, de szerinte azokra inkább az elzártabb településeken élő gyógyítóknak lenne szükségük, és elsősorban a gyakorlati tudnivalókra, valamint az újdonságokra kellene hangsúlyt helyezni. Említette a továbbképzési rendszer másik aspektusát is: a közalkalmazott orvosok nem tudják elszámolni, leköltségelni a kifizetett összegeket, így anyagilag mindenképpen rosszul járnak. Emiatt szerinte az esetükben méltányosságra lenne szükség, hiszen a kötelezettségeket ők is teljesítik.

„Reggel mise, délelőtt SZTK. Kiderül, hogy ponthiány miatt továbbképzésekre kell majd járni márciusig (persze pénzért). Dél felé hoznak egy papírt, amelyben értesít az igazgatóság, hogy az elmúlt kilenc hónap alacsony pontteljesítménye miatt negyven óráról 36-ra csökkentik a fizetésemet, de azonos munkát kell végezzek továbbra is… Siralmas… Mindig elláttam akárhány beteget, persze csak amennyit küldtek, mert én nem maszekolok.” Ez a néhány mondat Vukán György – „másodállásban” világhírű dzsesszzenész – személyes naplójából való tavaly decemberből. A műszakvezető főorvos akkor szembesült azzal, hogy csaknem négy évtizedes helyi munkája ellenére néhány teljesítménypont hiánya miatt csökkentik a fizetését. Az orvos olyan megalázónak érzi a helyzetet, hogy inkább távozik ő is. „Sokszor elképzeltem, milyen lesz, ha végleg abbahagyom a gyógyítást. Ilyen befejezésre azonban soha nem számítottam” – mondja elkeseredetten. Azt sem érti, munkájának minőségét hogyan lehet a pontokkal vagy azok hiányával mérni, s jogilag miként fordulhat elő, hogy miközben ugyanannyi munkát várnak tőle, a fizetését büntetésből alacsonyabb óraszámhoz kötik. „Nem tűröm tovább” – jegyezte meg Vukán.

A két főorvos már nem fogad új pácienseket. Még befejezik a megkezdett kezeléseket, Vukán György pedig magával viszi világszabadalmát is, amelynek segítségével eddig már sok ezer betegnél védte ki, hogy egyes fogászati anyagok allergiát, illetve más, sokáig megmagyarázhatatlan eredetű testi tünetet váltsanak ki. Két olyan orvost veszít el a hazai gyógyászat, akiket talán nehéz lesz pótolni.

Pontok és forintok

Sajnálja a két orvos távozását Vágó Péter, az intézet főigazgatója, de – mint mondja – minden bajnak az az alapja, hogy a teljesítményarányos finanszírozás 1995-ös bevezetésekor (a Bokros-csomag kapcsán) a fogászatban nagyon alacsony mértéket állapított meg a törvényhozás. A kezdetben az inflációval növelt finanszírozási összeg idővel „berögzült”, több éve még névértéken sem emelkedik, pedig arra nagy szükség lenne, különösen, hogy – az implantátumok és a fogpótlások kivételével – a beavatkozások térítésmentesen vehetők igénybe. „Bár a fejlesztésekkel nem állunk rosszul, a működési költségekkel nagy gond van, ezért ott spórolunk, ahol tudunk” – mondta Vágó Péter. Számításai szerint az egészségbiztosítási alap fogászati kasszájába legalább tíz-, optimálisan azonban inkább húszmilliárd forinttal többet kellene betenni évente. Az országos ellátási területű intézetben hatvanezer beteget kezeltek tavaly, az elmúlt tizenöt év alatt pedig 433 ezer pácienst vettek nyilvántartásba.

A két főorvos esete is részben összefügg a finanszírozással, mert a főigazgató elmondása szerint a bevételek nagyobb része a gyógyítói teljesítmények arányában érkezik az intézethez. Ha valakinek nincs elegendő teljesítménypontja – mint Vukán György doktornak –, akkor kénytelen csökkenteni az illető óraszámát, ami szerinte nem méltánytalanság. Vágó Péter egyébként nem vitatja, hogy a szabályozás módosításra szorul. „Próbáltam őket lebeszélni a távozásról, de nem sikerült. Sajnálom, hogy így alakult, de annak ellenére, hogy mindketten hatvanöt év fölöttiek, teljesíteniük kell az elvárásokat. Aki például nem szerzi meg a szükséges továbbképzési pontokat, annak vagy nem hosszabbítják meg a működési engedélyét vagy átmenetileg felügyelettel dolgozhat” – közölte.

A teljes képhez hozzátartozik még, hogy korábban ebben az intézményben működött a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem (HIETE) egyik tanszéke, így itt folytak a továbbképzések. A HIETE megszűnésével azonban a továbbképzési lehetőségek az egyetemekhez kerültek.