Magyar Hírlap online

Mindenhová bekopogtatna az MSZP

„számos alkalommal kritizáltam saját kormányzásunkat. Politikai teljesítményünk miatt meg is kaptuk a büntetésünket”

Nem zárja ki Szanyi Tibor, az MSZP elnökségi tagja és kampányfőnöke, hogy pártja keresi majd a megegyezés lehetőségét Schmuck Andorral, a Tisztelet Társasága és a Kapolyi László vezette MSZDP közös főpolgármester-jelöltjével. Szanyi lapunknak nyilatkozva elmondta: az MSZP elnökségén belül meg kell változnia azoknak is, akik rendre asszisztáltak a vezető irányvonalhoz, vagy éppen alakították azt az előző kurzusok idején.

– Hogyan lett a júliusi tisztújító kongresszuson az MSZP fenegyerekéből a párt egyik országos elnökségi tagja, majd ennek nyomán a kampányfőnöke?
– Elnökségi tag úgy lettem, hogy megválasztottak a kongresszusi küldöttek, amire előzetesen egyáltalán nem számítottam.

– Ez a tisztség tartalmi szempontból jelent valamit?
– Lehet ücsörögni és időnként szavazgatni, egy évben három mondatot elővezetve, de lehet aktívan javaslatokat is tenni. Ez utóbbira készülök.

– És az önkormányzati választások előtt hogyhogy megtették a párt kampányfőnökének?
– Volt benne valami logika, hiszen gondolhatták úgy: „Tibikém, jó nagy szád volt, akkor tessék, itt van a feladat.” Ez tehát jó értelemben vett csapdahelyzet, mert mondhattam volna, hogy ugyan már, én aztán nem, de akkor életem végéig azt hallgathatnám, hogy ott volt a lehetőség, de elszaladtam. Így viszont, hogy elvállaltam, komoly terhet vettem magamra, mivel a jelenlegi helyzetben az MSZP-vel meglehetősen nehéz jó eredményeket elérni. Ezzel együtt megpróbálom, három fő célkitűzést határozva meg. Egyrészt az MSZP társadalmi támogatottságát növelni kell a tavaszi eredményhez képest, másrészt Budapestnek ellen kell állnia a fideszes nyomulásnak, harmadrészt a szocialistáknak a szövetségkötő képességét erősíteni szükséges. Egyébként a képviselő- és polgármesterjelöltjeinknek a kampányban, terveim szerint, be kell majd kopogtatniuk szinte minden választójuk ajtaján. Ahogy én is tettem a tavasszal.

– Erre mennyi idő kellett a fővárosi XIII. kerület egyik felében?
– Három hónap. Ennyi időnk most nem lesz, de ahová lehet, országszerte el kell jutnunk.

– Az MSZP mennyire mutathatja magát hitelesnek az őszi kampányban, amikor a párt új elnökhelyettese, formálisan a második embere, Balogh András azt mondta, az elmúlt nyolc év kormányzása malőr volt?
– Balogh András értékelését alapvetően osztom, és nem csak is utólag, mert az elmúlt években számos alkalommal kritizáltam a saját kormányzásunkat. Politikai teljesítményünk miatt meg is kaptuk a büntetésünket az országgyűlési választásokon, szó se róla. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy azért az elmúlt két ciklusban párját ritkítóan komoly fejlesztések mentek végbe az országban.

– Túlnyomórészt európai uniós pénzekből.
– Az mindegy. Különösen, hogy pont azzal szoktak vádolni minket, hogy nem hívtunk le elég uniós pénzt.

– Hitelt érdemlő adatsorok szerint még jóval többet is le lehetett volna hívni. Viszont kétségtelen, hogy a szocialista párt új vezetésében, ha az elnökséget is vesszük, összességében több az új, mint a régi arc. Ám az újonnan megválasztott tisztségviselők közül akár Kovács László alelnök, akár Mesterházy Attila pártelnök, akár Simon Gábor választmányi elnök az elmúlt nyolc évben különböző vezető posztokat töltött be az MSZP-ben. Hogyan hajthat végre velük baloldali fordulatot a párt, amit Balogh András és Szanyi Tibor is sürget?
– Kampányfőnökként az egyik szlogenem a következő: „Minden másképp lesz.” Igenis, meg kell ígérnünk az embereknek, hogy megváltozunk. És ennek vonatkoznia kell azokra is, akik rendre asszisztáltak a vezető irányvonalhoz, vagy éppen alakították azt az előző kurzusok idején. Hat régi mellett nyolc új ember van az elnökségben, ami komoly vérátömlesztést jelent. A változást tehát a kongresszus elindította, aztán hogy 2012-től, azaz a következő tisztújítás nyomán milyen vezetése lesz az MSZP-nek, majd meglátjuk. Az is fontos fejlemény, hogy akik a legharcosabban, a kormányban is szerepet vállalva szolgálták a politikailag félresikerült kurzust, nincsenek már az elnökségben.

– Budapesten mennyire lehet hiteles a szocialista párt, ha nem indít olyan, helyi szinten elfogadott embert, mint Hajdu László XV. kerületi polgármester, aki így független baloldali aspiránsként méreti meg magát októberben, szemben az MSZP jelöltjével?
– A XV. kerület nekem nagy szívfájdalmam, de be kell látni, hogy mindez egy két évtizedes konfliktus eredménye. Hogy a végeredménye-e, azt nem tudom, mert igyekszem közvetíteni a felek között.

– Horváth Csaba szocialista főpolgármester-jelölt ingyenes BKV-t ígért május elsején, amit rajta kívül szinte mindenki szakmailag nevetséges javaslatnak tart. Ezt a kezdeményezést Szanyi Tibor is keményen bírálta. Most akkor hogyan tudnak együttműködni?
– Most is azt tartom, hogy ez vállalhatatlan ötlet, de egyébként Horváth Csaba programjában jó néhány elfogadható, előremutató elem van. Nem gondolom, hogy kommunikációs katasztrófa miatt egy politikust agyon kellene verni. Egyébiránt a párt alapszabálya szerint a fővárosi pártszervezet határozott a főpolgármester-jelölt személyéről, amit nem illik és nem lehet megkérdőjelezni. Ez a budapes­tiek döntése volt, nyilvánvalóan a felelősség is az övék.

– Horváth Csabának mindazon­által van egyelőre egy riválisa a baloldalon, hiszen Schmuck Andor a Tisztelet Társasága és a Kapolyi László vezette MSZDP közös főpolgármester-jelöltje.
– Szép dolog alternatívákról beszélni, bár én az összes eddig megismert jelöltnél is el tudnék jobbakat képzelni. Először amúgy meg kellene várni, hogy ki tudja összeszedni a megfelelő számú kopogtatócédulát.

– A Tisztelet Társasága elég „izmos” fővárosi nyugdíjastagsággal büszkélkedhet.
– Igen, de azért várjuk meg az ajánlószelvény-gyűjtés végét. Még az is lehet, hogy többen szerzik meg a megfelelő számú ajánlást, ahhoz képest, mint amit most mi itt előre elképzelünk.

– Ha Schmuck sikeresnek bizonyul a kopogtatócédulák gyűjtésében, akkor az MSZP keresi majd a megegyezés lehetőségét vele?
– Mivel szerintem a szocialisták szövetségkötő képességét erősíteni kell, ezért azt mondom, hogy ezt sem zárnám ki.

– Mennyiben erősíti az MSZP szövetségi politikáját, hogy ön a blogjában a minap azt írta, az LMP nem ellenzéki párt, hanem a Fidesz házicicája?
– Az LMP valójában egy Fidesz-leányvállalat.

– Az elmúlt hónapokban az Országgyűlésben nem úgy tűnt, hogy az lenne.
– Akkor őfelsége ellenzéke, mivel valódi téthelyzetben Schiffer Andrásék rendre a Fidesz szekerét tolják. Erre bizonyság, hogy teljesen elzárkóztak egy közös, akár független főpolgármester-jelölt kiválasztásától, aki sikerrel vehetné fel a küzdelmet Tarlós Istvánnal.

– Az LMP a teljesen önálló indulással nem Tarlóst akarja legyőzni, ami eleve nehezen kivitelezhetőnek tűnik, hanem a főváros és a megyeszékhelyek közgyűlésében minél több mandátumot kíván szerezni.
– Akkor is azt mondom, hogy amikor tétmeccs van, tehát arról van szó, hogy ki szerez szavazatot, pozíciót, akkor mindig a Fidesz érdekei mellett áll ki az LMP.

– Az látszik, hogy mind a két pártnak megvan a maga belső logikája, amely most nincsen szinkronban. Ám amit 1990 óta egységesen el szoktak utasítani a jobboldalon kívüli erők, az az, hogy az apákat és a fiúkat egy platformra hozzák. Az említett blogbejegyzésében Schiffer Andrásra viszont dédapja, Szakasits Árpád politikai tévedéseit próbálta rásütni. Ez mennyire ízléses?
– Két politikai szereplőről, jelesül pártvezetőről beszélünk, és akár családi örökségként is felfogható, hogy a dédunoka a dédapához hasonlóan hagyja, hogy pártját bekebelezze az aktuális állampárt.