Magyar Hírlap online

Menetrend

Erdélyben leginkább talán az a jó, hogy nemigen vannak tabutémák. Erdélyben persze az is jó, hogy mégiscsak vannak igencsak szemérmesen kezelt témák. Olyan ez, mint a családon belüli kínos ügyek: lehet beszélni róluk, de nem szívesen tesszük. Ilyen a kettős állampolgárság kérdése is. Ami történt, megtörtént. A döglött lovat errefele nem patkolják, hanem megnyúzzák, jó lesz a bőre valamire.

A kettős állampolgárság érdemi fontossága nem egyértelműen a határon túli magyaroknak szól. Az a négy-öt millió ember eddig is megmaradt magyarnak, sok esetben lényegesen inkább, mint az anyaország fővárosában. A kettős állampolgárság az elszakított területek magyarságának elsősorban érzelmi kérdés – de az nagyon! –, természet adta juss, történelmi igazságtétel lenne. Magyarország számára úgyszintén, de nyilván az sem lenne elhanyagolható, hogy most éppen tíz- vagy tizenhárommillió állampolgára van.

Mielőtt túlzott optimizmusba esnénk az új kezdeményezéstől, kissé járjuk csak körül az ellentábor „észérveit” is.

Nem olyan régen erdélyi körúton járt egy neves anyaországi politológus, K. professzor. Természetesen igen hamar terítékre kerültek a közönségtalálkozókon a kettős állampolgárságra vonatkozó kérdések. K. professzor pedig okos, megfontolandó és teljesen elvetemült logikával többször is elmondta, hogy a kettős állampolgársággal biza’ nagy bajok lennének, mert egyrészt nem szokás az Európai Unióban az ilyesmi, és különösen sértené az utódállamok érzékenységét.

Ilyenkor már csak legyint az ember, és gondol néhány szalonképtelent az utódállamok létező vagy nem létező érzékenységéről, illetve a politológusok lelki tájairól. A kettős állampolgárság egyrészt nem példátlan dolog az EU-ban, mi több, bevett gyakorlat, másrészt a szokások kialakulásában mi is tevékenyen részt vehetnénk. Ennél sokkal szomorúbb volt a másik érvelése a professzornak, miszerint nagyobbik baj lenne a kettős állampolgársággal, hogy ennek megadása azonnal a Fidesz és a magyarországi jobboldal malmára hajtaná a vizet. Na tessék, kibújt a szög a zsákból.

Magyarán: az anyaországban még mindig azt gondolja néhány politológus, hogy a határon túli magyarok kevésbé okosak, tájékozódtak és érdekeltek a magyar közéletben, mint „otthoni” társaik. A határon túli magyar akkor jó magyar, ha politikailag elkötelezetlen, nyugodt és steril.

Frászkarikát. Igenis megvannak politikai szimpá­tiáink, és kialakult elképzeléseink vannak Magyarország, a közös haza (!) leendő sorsáról.

Példabeszéddel élve: a határon túliak a kettős állampolgárságtól nem kedvezményes vasúti jegyet várnak. Az maradjon meg az anyaországi rászorultaknak. Nem, mi a menetirányba és menetrendbe szeretnénk beleszólni.

És fogunk is, ezt percig sem szűnünk meg remélni.